Hazatértek a motoros székelyek
Nem mindennapi kalandra vállalkozott a szentegyházi születésű, Magyarországon élő Prodaniuk Dénes és a sepsiszentgyörgyi Verzár Oszkár. Dini és Oszi, a két barát és szenvedélyes motoros kedvenc járművén jutott el a távoli Mongóliába. Álmukat megvalósították, a célt elérték, szerencsésen hazaértek.
[caption id="attachment_33093" align="aligncenter" width="1280"] Verzár Oszi és Prodaniuk Dini a Bajkál-tó partján[/caption]
Kilenc ország, 54 nap, 21 400 kilométer – ez a két székelyföldi motoros mongóliai kalandozásának számokban kifejezett „végeredménye”. Az út során szerzett élményeket, amelyeket a Facebook közösségi portálon megosztottak a nagy utazást követő közel ezer emberrel, még nem számolták össze, talán lehetetlen is lenne mindet lajstromba venni, de azt ígérték, könyvet írnak a rendhagyó útjukról.
A két fiatalember több mint egy hónapja, pontosan június 5-én, a magyarországi Csömörről vágott neki vasparipán a nagy utazásnak. Lengyelországba már első nap eljutottak, onnan Fehéroroszországon át Oroszország fővárosába, Moszkvába motoroztak. Június derekán a mesésen szép, de nem veszélytelen Kazahsztánban járt a két vándormotoros. Sátrat vertek az Aral-tó partján, éjszakáztak a híres űrközpontban, Bajkonurban és eljutottak az egykori kazah fővárosba, Alamtiba, és tudósítottak az Ob folyó partjáról is.
– A fiúk Oroszországban jártak, Szibéria déli részén. Makulátlan, kanyargós aszfalton és meseszép tájon gurultak. Az Altáj hegységben egy gleccserfolyó (Chuya) mentén haladtak végig, sátrat is a folyóparton vertek. Az időjárás is kedvezett nekik, ragyogó volt az idő – tudósított június 23-án krónikásuk, Ágnes, Oszi felesége, aki napi pontossággal számolt be arról, hogy hol járnak a székelyek.
Június 24-én Dini és Oszi elérte a kitűzött végállomást: esőben, hidegben ötórás várakozást követően átlépték az orosz–mongol határt. Az első éjszakát a kb. 2800 méter magasan levő Tolb-tó partján töltötték. A mongóliai sztyeppéken, nehéz, igazi off-roados terepen haladtak. Volt, hogy a betervezett 400 kilométernek csupán felét sikerült legyűrniük a mongol pusztában, ahol az extrém körülményeket tetőzte a 8–24 Celsius-fok között ingadozó hőmérséklet is. Nem adták fel, az út porát a Telmen-tóban mosták le, eljutottak a csodálatos szépségű, már kialudt vulkánhoz, a Khorgo-hegyhez, megnézték a Cecerleg városban lévő buddhista kolostort, látták az Ulaan Tsutgalan vízesést, éjszakára pedig sátrat vertek az Orkhon folyó partján.
Július 2-án már alaposan belekóstoltak a mongóliai csodákba: kipróbálták a jurtában alvást, sőt a Kis-Góbi-sivatagban még tevegeltek is. Ulánbátorba, Mongólia fővárosába július 3-án érkeztek meg. Beszámolójuk szerint nehéz terepen, de lenyűgöző tájakon motoroztak, megkóstolták a Dzsingisz kánról elnevezett vodkát, és megcsodálták a hódítót mintázó hatalmas szobrot is. Egy hónappal az indulás után a kilencből már hat országon (Szlovákia, Lengyelország, Fehéroroszország, Oroszország, Kazahsztán, Mongólia) átutaztak. Ebből kettőt, Oroszországot és Fehéroroszországot újra végigmotorozva elindultak hazafelé. A visszaúton a Bajkál-tó legnagyobb szigetére, majd onnan Novoszibirszk és Omszk, Iszevszk felé vették az irányt, ahol a helyi motorosokkal is megismerkedtek, összebarátkoztak. Moszkva után Ukrajnából üzenték, hogy „bár az ég leszakadt, minden rendben”, Csernobilt ugyan nem sikerült meglátogatniuk, de megcsodálták Kijevet. Útközben sokat láttak, tapasztaltak, az aszfaltozott utakat, sziklás terepet, sivatagot is bíró járműveik és ők is sértetlenül hazaértek. Július 23-án már Magyarországról, Jánkmajtisról üdvözölték az utazásukat virtuális térben követőket.
A hosszú utat bejáró két székely motoros csomagjában nemcsak a sátor és a hosszú, viszontagságos úthoz szükséges felszerelés, de tíz darab könyv is lapult. Oszi édesanyjának, Verzár Évának az Anyaország ölében című könyvét vitték magukkal a fiúk, azzal a szándékkal, hogy az útjuk során bejárt kilenc országban ott hagynak egyet ajándékba egy ott élő kedves személynek, legyen az honfitársuk vagy az idegent szeretettel (be)fogadó ismeretlen. A megajándékozottak kézjegye került a tizedik példányba, amelyet hazahoztak: a messzi tájakat megjárt könyvet jótékonysági céllal árvesére bocsátják, a bevételt pedig egy közösségnek ajánlják fel.
Tegnap délután Székelyudvarhely határában motorosok fogadták és kísérték a világjárt motorosokat haza Szentegyházára. Az utazókat a Huszártanya fogadóban családtagok, ismerősök, barátok köszöntötték, többek közt Dini kedvenc zeneszámával, a Hooligans együttes Küzdj az álmaidért című slágerével. A meglepetésbulin a Mongo’s R.B. zenélt, a helyi ifjúsági szervezet, a SZIF főzte a bográcsost.
A két motoros székely útjáról fotókat, képes és videóbeszámolót a Facebookon, a Két Székely Mongóliában oldalon lehet nézegetni.
Lázár Emese