Forradalom.ma címmel rendhagyó, a fiatalokat is megmozgató programot szervezett a nemzeti ünnepre a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF): újrajátszották, megidézték az 1848. március 15-i budapesti eseményeket és azok főszereplőit. Nem az ünnepi beszédeken volt a hangsúly, hanem az életre keltett történelmen. Kitört a forradalom tegnap reggel Székely­ud­var­helyen. Valamivel 9 óra után robbantak be a Pilvax kávéházba (G. Café) a márciusi ifjak. Egy tűt sem lehetett volna leejteni, olyan sokan voltak, és mindenki Petőfire várt, aki – akárcsak 168 évvel ezelőtt – kissé késve érkezett meg a pesti kávézóba megbeszélt találkozóra. Addigra már emelkedetté vált a hangulat, és a legendás 12 pontos kiáltvány ismertetése után a Tóth Árpád által megidézett költő asztalra állva szavalta el a Nemzeti dalt. Ezt követően az emberek elindultak az Egyetemekhez, azaz a Márton Áron térre, ahol Jókai Mór beszélt a fiatalokhoz, és ismét elhangzott a Nemzeti dal. Az egyre népesebbé váló tömeg a főtér másik oldalán lévő nyomdaépülethez vonult, akárcsak egykor a márciusi ifjak a Landerer és Heckenast Nyomdához, hogy kinyomtattassák a Nemzeti dalt és a 12 pontos kiáltványt. Itt Irinyi József beszélt, aztán a tömeg közé szórta a lapokat, majd a Nemzeti Múzeum felé vették az irányt, amit Udvarhelyen a Művelődési Ház „személyesített” meg. A piros-fehér-zöldbe öltöztetett homlokzattal a háttérben Kossuth és Széchenyi beszédét idézték fel a színház színészei, majd a mai márciusi ifjak kiáltványát Antal Réka és Dénes Csenge ismertette – egy korábban meghirdetett pályázatra beküldött írások közül a két lány 12 pontját ítélték a legjobbnak a szervezők. Elektromosgitár-kísérettel felcsendült a Nemzeti dal, és ezzel egy olyan rendezvény ért véget, amilyen talán még sosem volt a városban. Felemelő volt, rendhagyó, és elérte célját: rengeteg fiatal, kisebb-nagyobb iskolás csatlakozott a forradalmi menethez. A tömegben korhű ruhában ott volt Teleki Blanka, Bányai Júlia, Szendrey Júlia, Irinyi József, Széchenyi István, Kossuth Lajos és természetesen Petőfi Sándor is. A délelőtt hozta annak a nagybetűs Március 15-ének a hangulatát, fiatalos lendületét, amelyről annyian és annyiszor elmondták, hogy nem gyásznap, hanem a nemzet születésnapja. Akik jelen voltak, ezt valóban átérezhették, hiszen az esemény maga volt a megidézett történelem. P. Fincziski Andrea színművész ötlete alapján a Tomcsa Sándor Színház színészei korhűen játszották újra az 1848. március 15-i budapesti eseményeket. Hatalmas sikerrel. [box type="shadow" ]Mit kíván ma egy székelyudvarhelyi fiatal? 1. Autonómiát. 2. Munkahelyek biztosítását minden egyén számára képességének, végzettségének megfelelően. 3. Aktív társadalmi szerepvállalást. 4. Az erdőirtások megakadályozását. 5. A politika és az oktatás szétválasztását. 6. Megfelelő egészségügyi ellátást, farzsebbe csúsztatott anyagiak nélkül. 7. Te magad légy! 8. Olyan társadalmat, amelynek tagjai digitális eszközök nélkül is megállják helyüket: a ruha szabására, egy gomb felvarrására nincs applikáció! 9. A hazai termékek előnyben való részesítését, a külföldi termékek mellőzését. 10. Karrierközpontúság helyett többgyermekes családokat. 11. Kultúraéhes társadalmat, kulturális tevékenységek, megmozdulások gyakori szervezését. 12. A korrupció megszüntetését.[/box] Asztalos Ágnes