Huszonkettedik alkalommal rendezte meg idén László Csaba és a Pipacsok Néptáncegyüttes a Székelyföldi Tánctábort, annak mindenkori helyszínén, Felső­sófalván. A sóvidéki településen idén is mintegy 400 népi kultúrát szerető gyermek és felnőtt gyűlt össze, hogy elmerüljön és tobzódjon a táncban, zenében, a népszokásokban és a minőségi szórakozásban. [caption id="attachment_32924" align="aligncenter" width="715"] Délelőtti tánctanítás a sófalvi táborban. A kezdők a sóvidéki táncrenddel ismerkednek[/caption] Múlt héten a Székelyföldi Tánctáborba látogattunk Felsősófalván. Bár – mint mesélték a szervezők – hajnalig tartó táncház volt előző nap, mégis már javában pezsgett az élet a tábor területén. Külön csoportban tanulták a sóvidéki táncokat a kezdők, a balázstelkit a haladók, más helyszíneken zenészoktatás zajlott, volt, aki sétált a faluban, vagy éppen pihente az éjszaka fáradalmait. Mesélik, hogy éjjel három helyen is szólt a muzsika, és aki csak tudott, táncra perdült. Érezni a népi kultúra lüktetését A tábor helyszíne ideálisnak bizonyult: az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően a parajdi önkormányzat rendbe tette a kultúrotthont, van nagy konyha, ugyanarra az udvarra épült fel a tornaterem, a közöttük lévő tágas teret térkővel borították – itt lüktetett a tánctábor szíve. Sátorozni az iskola szép kertjében lehetett, de sokan laktak házaknál is. Alapvetően a Sóvidék táncait oktatják itt, a haladóknál viszont már a falvakra lebontott „ínyencségeket” is tanítják, idén például a pálpatakiak táncát tanulták. Kis-küküllőmenti táncok is szerepeltek a programban, hiszen onnan mindig el tudják hívni a híres szászcsávási cigányzenészeket. – Szerintem a legnagyobb erőssége a tábornak az, hogy nincsenek korosztályos csoportok, nem ifjúságnak vagy gyerekeknek, nem felnőtteknek hirdetjük meg, hanem mindenkinek. Azt gondolom, úgy kell összeállnia egy ilyen tábornak is, mint amilyen a falusi társadalom. A nagyobbak táncolnak, miközben már a babakocsiban ülő gyermek is hallja, érzi a népi kultúra lüktetését. A generációk egymás mellett, egymástól tanulják meg nemcsak a táncokat, hanem a viselkedést is, hogyan lehet bulizni, hogyan él ez a kultúra, mint egyfajta szórakozási forma – fogalmazott László Csaba főszervező, művészeti vezető. Délelőtt nemcsak táncoktatás zajlott, hanem köszönhetően annak, hogy a táborban több mint húsz zenész is volt, három csoportban zenészképzés is folyt, a haladók például a szászcsávásiaktól leshették el a muzsikálás fortélyait. Ebédszünet után ismét tanítás következett, majd népi kultúrával kapcsolatos előadásokon, koncerteken lehetett részt venni, egyik este például a magyarországi dzsessz egyik legnagyobb alakja, Dresch Mihály és barátai léptek fel. Természetesen minden nap táncházzal ért véget. Aki pedig kilépett a tábor tereiről, egy igazi székely falut talált, ha kirándulni volt kedve egyet, ott a közelben a parajdi Só-szoros, a sóbánya vagy akár Korond, a fazekasparadicsom. A tábor szombat este gálával zárult, ahol mindenki, táncos is, zenész is bemutatta, hogy mit tanult a héten. Idén is meghívták erre az alsósófalvi hagyományőrző néptánccsoportot, akik rendszerint egy régi szokást elevenítenek fel, idén a katonabúcsúztatáshoz kapcsolódó néphagyományokkal álltak színpadra. – Nekem az a legjobb érzés, hogy az emberek szeretik a tábort. És nagyon hálás vagyok a községvezetésnek, illetve a helyi közösségnek, mert évről évre jobb körülményeket biztosítanak a tábornak. Hívjuk a helyieket is, de dologidő lévén, inkább csak este jönnek el, akkor viszont már a táncba is bekapcsolódnak – mondta László Csaba. Jó a hangulat, jók az oktatók A táncoktatás szünetében sikerült néhány résztvevőt élményeikről kérdezni. Móricz Árpád Délvidékről, Bácskossuthfalváról érkezett. Erdélyben végezte a teológiát annak idején, tehát nem ismeretlen a terep, de a táborban első alkalommal vesz részt. – Itthon érzem itt magam. Szépen felépítették ezt a rendezvényt, az egész tábort, profi módon történik minden. Tetszik nekem, hogy éppen ennek a tájegységnek a táncait, dalait tanítják. A feleségemmel régóta táncolunk, most a kis-küküllőmenti táncrendet sikerült úgy ahogy elsajátítanunk, ami külön öröm számunkra, mert a székelyföldi táncok eddig valahogy kimaradtak a repertoárból – vallotta be Árpád. Sütő Juditék a Bihar megyei Érmihályfalváról jöttek. Férjével már veterán táborozók, a társaságuk újoncnak számít. – Korábban a Nagyvárad Néptáncegyüttesben táncoltunk a férjemmel, és egy műsorhoz László Csaba és felesége, Ildikó tanított be sóvidéki táncokat. Aztán eljöttünk a táborba is, hiszen olyan jó a régi ismerősökkel találkozni. Most sokadmagunkkal érkeztünk, mert itt nagyon jók az oktatók, jó a hangulat, szép a környezet, és külön kiemelném azt a vendégszeretetet, amivel fogadják az újakat és a régieket a szervezők – mondta lelkesen Judit. Jó döntések születnek tánc közben Borboly Csaba megyeelnök csa­ládjával vett részt a táborban. Pár­jával a kezdő csoportban só­fal­vi táncokat tanultak. – Negyedik alkalommal vagyunk itt, és most már sikerélményünk is van: tegnap este a táncházban másfél órát tudtunk együtt táncolni. Nagy élmény volt, hiszen eddig inkább csak ráncigáltuk, tapostuk egymást, nem voltunk összhangban sem a zenével, sem egymás lépéseivel, de most már megy! Alapszabály, hogy a férfi vezet, s a nő alkalmazkodik, nekem ezt volt a legnehezebb elfogadni – vallotta be nevetve Borboly Melinda. Miközben aktív táborlakók, Borboly Csaba Sófalváról a megyét is irányította, és láthatóan jól működött együtt a tánc és a munka. – A tábor évről évre egyre jobb. Nagyon jól érzem itt magam, a programokat össze tudom hangolni a munkámmal, például ma is reggel 8.00–10.00 óra között gyűléseket, megbeszéléseket tartottam, aztán jöhetett a tánctanulás. Délután és estefelé is van időszak, amit a munkára tudok fordítani, környékbeli településekre látogattam el a napokban. Volt már kistérségi ülés, egyeztettünk parajdi problémákról, vagy a kissolyomosi út ügyében tartottunk értekezletet. A tánccal annyira nem büszkélkedek, mint a munkával, nem én vagyok a legjobb tanítvány, de haladok. Azt gondolom, hogy ez a napi 5 óra tánc mindannyiunkra ráférne! A feleségemmel táncolok, és ez még inkább közel hoz minket egymáshoz. Nagyon tetszik, hogy a szünetekben is spontán módon alakulnak ki a társaságok, zenélnek, énekelnek az emberek, sok a család, a gyermek. Ilyen környezetben még a megyét is jobban lehet vezetni – jelentette ki Borboly Csaba. Izlandiakat is táncoltattak A tábor résztvevőinek száma 330 körül volt. Izlandról, Ausztráliából, Ausztriából, Spanyolországból, Franciaországból, Ma­gyar­országról, Szlovákiából is érkeztek résztvevők, és Erdély számos településéről. Nagyon sok közülük visszajáró vendég, a kisbabától 70 évesig minden korosztály képviseltette magát. Ugyanakkor 70 sóvidéki, parajdi, alsósófalvi, korondi gyerek is bekapcsolódott a tánctanulásba, számukra az iskolában zajlott az oktatás. A XXII. Székelyföldi Tánctábor a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), Hargita Megye Tanácsa, a parajdi önkormányzat, a Communitas Alapítvány és a Keresztúri Tejgyár támogatásával valósult meg. Asztalos Ágnes