Székelyudvarhely külvárosában a hetvenes években a Román Állami Vasúttársaság (CFR) lefektetett négy pár vasúti sínt, amit soha nem használtak semmilyen célra. Ezek a sínek mai napig magánterületeken helyezkednek el, amire a vasúttársaság jogtalanul tart igényt, így a telektulajdonosok területe használhatatlan. Szé­kely­ud­var­he­lyen, a Szom­bat­fal­vi utcában sosem voltak használatban azok a sínek, amelyeket a 70-es években fektetett le magánterültekre a Román Állami Vasúttársaság. A Matrica gyár utáni szakasztól a szombatfalvi zónában sosem használták ezeket a vasúti síneket. Hivatalosan nem volt államosítás Péter Zoltán ügyvéd szerint teljesen törvénytelenül tulajdonították el ezeket a területeket, hisz semmilyen bizonyítéka nincs a vasúttársaságnak arról, hogy az említett területeket államosították, megvásárolták vagy elcserélték volna. Vannak halvány említések, hogy ezeket a területeket kisajátítják a régi tulajdonosok kártalanításával, de ez hivatalosan nem történt meg. Lőrincz Attila 2007-ben szerezte meg az említett terület tulajdonjogát (61159-es telekkönyvi számmal), azóta adót fizet rá. 2013-ban átiratot küldött a vasúttársaságnak, hogy kezdjen valamit a sínekkel, ha nem használja, szedje fel és hagyja őt, hogy szabadon rendelkezzen a saját területe felett. Azt a választ kapta, hogy szó sem lehet róla, ez a vasútvonal a vasúttársaság tulajdona. Még abban az évben a három vasúti ütközőt a CFR munkatársai eltávolították az említett területről és átvitték az út túloldalára. Lévén, hogy azóta sem rendeződött az ügy, a tulajdonos területét jogtalanul birtokolják, ráadásul erre a területre sem építkezési engedélyt nem adnak, sem mezőgazdasági területként nem használható. A telektulajdonos úgy döntött, bepereli a vasúttársaságot és kéri a bíróságot, hogy állapítson meg kártérítést, hisz semmilyen ellenszolgáltatás nélkül használják az ő telekkönyvi tulajdonát. Az ügyvéd szerint született az ügyben egy visszás végzés, ami törvénytelen, mert ugyan a Hargita Megyei Törvényszék elismerte, hogy nincs bizonyíték a kisajátításra, sem az államosításra, de az a tény, hogy a vasúttársaság ide három pár vasúti sínt fektetett le, azt jelenti, hogy az állam valamikor államosította. Komoly bizonyítási eljárás folyt, hogy felkeressék azokat az okiratokat, amelyekkel bizonyítani lehetne, hogy az államnak vagy a vasúttársaságnak lenne jogcíme erre a területre. – Hiába hangsúlyoztuk, hogy az állam nem azonos az állami céggel. A tulajdonos azóta sem kapott kártérítést, a vasúttársaság azóta sem használta a területet, a sínek pedig mai napig ott vannak. Az említett terület nem egyedüli, még számos magánszemély parcelláján fut át a sosem használt vasúti sín – mondta Péter Zoltán ügyvéd. Övé a telek, mégis ő fizet 2019-ben pert kezdeményezett a vasúttársaság, amiben arra kéri Lőrincz Attila telektulajdonost, hogy adja át használatba a területét ingyen és bérmentve a vasúttársaságnak. Álláspontjuk szerint ezek a területek a teljes – Segesvár és Székelyudvarhely közötti – vasútvonallal együtt a román állam tulajdona. Adminisztrációs joggal a szállításügyi minisztériumnak adták, ők pedig koncessziós szerződést kötöttek a vasúttársasággal, és 49 évre megkapták az egész vasútvonalat. – A kérdésünk az, hogy azok a vasútvonalak, amelyeket törvénytelenül építettek a hetvenes években és soha nem használták vasúti szállításra, azok mennyire törvényesek, és hogyan lehet csak úgy elkérni a mostani jogos tulajdonosaiktól? – teszi fel a kérdést az ügyvéd. Tavaly december 31-én közölték ki az elsőfokú ítéletet, amely szerint nem vették figyelembe a tulajdonos tulajdonjogát, és arra szólították fel Lőrincz Attilát, hogy mondjon le a telekről a vasúttársaság javára. Hogy ő a telekkönyvi tulajdonos és adót fizet rá, mind nem számít, mert 2014-ben a bíróság megállapította, hogy államosított területről van szó, amit nem tudnak bizonyítani. A Román Vasúti Társaság Brassói Regionális Központjának vezetője, Oprescu Laurian megkeresésünkre elmondta, hamarosan a bíróságon döntenek arról, hogy mi lesz az ügy végkifejlete. Állítása szerint a román vasúttársaság jogtalanul soha nem fektetett le vasúti sínelemeket magánterültekre.

Nagyálmos Ildikó