Nagyszámú érdeklődő előtt mutatták be hétfő délután Gagyi Katinka Létköznapi regény című alkotását Székelyudvarhelyen. A szerzővel Magyari Tekla újságíró, riporter beszélgetett. A könyvbemutatón a regénnyé írt életről, egyben a hétköznapi lét nagy leckéiről esett szó.

A szünetekben Mezei Gabriella, a Tomcsa Sándor Színház színművésze olvasott fel részleteket a kötetből. Az emberi létezést firtató regényeknek nincs könnyű dolguk, hiszen ahhoz, hogy olyan általános igazságokat ragadjanak meg, amelyek széles körben felkeltik az olvasóközönség érdeklődését és kíváncsiságát, megkapó címet kell kapniuk.

A Létköznapi regény, a cím egyszerűsége ellenére, közel sem könnyed témákat fejteget.

A regény nem jobb, nem rosszabb a többi regényhez képest, csak egy a sok közül, amely egyszerűségével akar kitűnni, magához láncolni az olvasót, vallotta be a szerző. A szerző beszélgetőtársa rögtön az elején rákérdezett az első regény megírásának körülményeire. Gagyi Katinka mindig író emberként gondolt önmagára – nem kimondottan szakmai szempontból, de úgy emlékszik vissza, hogy a szavak már gyerekkorában a rendelkezésére álltak. Írásai a Nőileg magazin hasábjain nyertek először széles körben publicitást. Első regényét fél év alatt írta, 2022 május végén tett pontot a végére. Az élet lényege a törékenység, ebből adódóan pedig a kockázat, állapítja meg a szerző, aki ezzel együtt a mulandó idő legnagyobb kihívásának mégiscsak azt tartja, hogy a létünk bármikor véget érhet.

Bár a kormányrúd nem az ember kezében van, a bizonytalanságban is vállalnia kell a kockázatot azért, hogy önmaga legjobb, életének legteljesebb változatát élje át,

tette hozzá.

A könyvbemutatón sorra pattantak szét az elmúlást övező buborékok. A szerző nem is kívánta burkolni, hogy a főszereplő ugyanazokat a félelmet, szorongást, felismerést, ugyanakkor örömteli pillanatokat éli át, mint minden negyvenes éveiben járó nő.

Az elhangzottak alapján a létben az ember számtalanszor magára van hagyva, saját maga lesz a változás tárgya, s hálás lesz minden egyes születésnapért az elröppenő évek egymásutánjában. Az olvasó számára nem ismeretlen a regényben felvázolt létezés szédülete, melyet azonnal megtapasztal, ha a hétköznapi cselekvések mögé tekint.

A regény egyetlen napba sűrített cselekménye egy negyvenes nő átlagosnak induló napját mutatja be. A felszín alatt azonban, egy másik idősíkon a főszereplő egész addigi élete feltárul a szövegben. Az olvasó egyszerre szembesül azokkal a feladatokkal, amelyeket a szereplő a hét közepén lát el, és azokkal a kihívásokkal, amelyekkel az életének közepén járva szembesül.

A regény hat fejezetének mindegyike hat napszakhoz igazodik, és egy-egy haikuval (a japán költészet egyik jellegzetes versformájával – a szerző megjegy.) van ellátva. A versek a fejezetekre vonatkoztatható életciklusokat foglalják össze egyetlen lényegi gondolattá. A beszélgetésen szóba került, hogy a főszereplő értékrendje mennyiben hasonlít a szerző értékrendjéhez. A kötet önéletrajzi ihletésű, a főszereplő értékrendje hasonlít a szerzőéhez, tájékoztatott az alkotó. Hozzátette, hogy természetesen nem minden részlet történt meg vele, s szeretné az olvasóra bízni, hogy eldöntse, mit gondol valósnak a cselekményből.