Digitális mércével mérik a valóságot
A digitális forradalom gyermekei – avagy az alfa generáció jellemzői címmel hallgathattak előadást az udvarhelyi és csíkszeredai érdeklődők a hétvégén. Dr. Constantinovits Milán, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szakmai főigazgató-helyettese a legújabb nemzedék nevelési és oktatási kihívásairól beszélt, majd néhány tippet is adott az alfák megszelídítésére.
Pénteken Székelyudvarhelyen, szombaton Csíkszeredában, az MCC helyi képzési központjaiban lehetett meghallgatni az előadást. Az udvarhelyi helyszínen zsúfolásig megtelt a terem szülőkkel és számos pedagógussal, nem véletlenül: a 2010 után születetteket nevezzük alfa generációnak, ők a „mostani gyerekek”, a legidősebbek 14-15 évesek éppen.
Constantinovits Milán alapvégzettsége szerint magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész, pedagógus, a nyelvtudományok doktora, kutatási területe az alkalmazott retorika és a digitális pedagógia, illetve kortárs költészettel, kreatív írással és előadás-technikával is foglalkozik. Előadását a generációs pszichológia rövid felvázolásával indította, majd kiemelte, hogy minden generáció életét más tényezők befolyásolták, ebből következik az, hogy másképp tekintenek a világra. Bár az idősebbek viszonyulása gyakran szól arról, hogy bezzeg a mi időnkben, és régen minden jobb volt, Constantinovits szerint
egyáltalán nincs szó lejtmenetről, minden nemzedéknek megvannak a maga nehézségei, de azok a kompetenciák, erősségek is, amik például a szülőknél még hiányoztak.
Az alfákról tudjuk, hogy ők a digitális gyerekek, és Z generációs társaikkal együtt (az 1995–2009 között születettek – szerk. megj.) a közoktatásban küszködnek éppen – ahogy az előadó fogalmazott, akárcsak a nevelőik, akik gyakran nem értik őket, és előítéletekkel közelednek hozzájuk. Az, hogy ők már teljesen digitális mércével mérik a valóságot, meghatározza a viszonyulásukat majdnem mindenhez. Impulzusgazdag környezetben nőnek fel, életterüket, döntéseiket, szocializációjukat az internetes térbe helyezik át, drasztikusan megváltozott a tudáshoz való hozzáférésük. Emiatt lerövidülnek náluk a koncentrációs periódusok (nem tudnak figyelni – mondják a felnőttek), megváltoznak olvasási szokásaik, maga az olvasás folyamata is, átalakul a nyelvhasználatuk stb.
Constantinovits Milán felhívta a figyelmet, hogy nem lehet eltekinteni afölött, milyen lenyomatot hagyott az említett generáció életén a Covid-járvány. A szociális izoláció következményeként, ahogy azt MCC-s foglalkozásokon is tapasztalták, radikálisan visszaesett a csoportos teljesítés képessége, kérdés, hogy társas készségeik hiányait tudják-e pótolni. Ugyanakkor
a pandémia rávilágított arra is, hogy változóban van a pedagógus szerepe, már nem ő a tudás egyedüli letéteményese és közvetítője (hiszen ott az internet – szerk. megj.), felül kell vizsgálni az oktatási-nevelési módszereket is.
Itt tért rá a hagyományos iskola válságára a magyarországi előadó. Bár iskolára – mivel az a társadalmi működés modellje is – továbbra is szükség van, nagy nehézséget jelent az, hogy elavult a tananyag, a pedagógusok digitális kompetencia terén nagy lemaradásban vannak, életidegen információkat próbálnak olyan módszerekkel átadni, amikkel már nem lehet megfogni az alfákat. Bár egy bizonyos alapműveltségre továbbra is szükség van – vélekedett az előadó –, alapos felülvizsgálatra vár, hogy mit tartunk ebbe a kánonba tartozónak. A tanárnak pedig az lesz a szerepe, hogy segítsen eligazodni az információk labirintusában – tette hozzá.
Az alfáknál az a legnagyobb veszély Constantinovits Milán szerint, hogy összemosódhat náluk a valóság érzékelése a digitális valósággal. Az összemosódott színterek mentális zavarokhoz vezethetnek,
a gyerekek között növekvőben van a szorongás, az elmagányosodás jelensége, nehézségekbe ütközik számukra a tudatosság „művelése”, és hiányzik a jövőtudatosság is.
Tíz javaslattal zárta az előadását a szakember, amely segíthet az alfáknak, illetve megteremti a kapcsolódás lehetőségét a szülők, nevelők és a gyerekek, fiatalok között. Fontos egyrészt a valósággal való egyensúly megteremtése, az alfa generáció megismerése, akárcsak az, hogy felnőttként is igyekezzünk biztosan navigálni a „digitális világ tengerén”. Erősíteni kell bennük a digitális tudatosságot, ugyanakkor érdemes felkínálni a „tudományok svédasztalát”, azaz nem tantárgyakon át, hanem összefüggéseikben mutassuk meg nekik a világot. Továbbá figyelni kell a pszichés túlterheltségre, annak mérsékelésére, és nemcsak a gyerekek, hanem pedagógusaik, szüleik esetében is. Érdemes megjegyezni, hogy
közös játékok, kalandok, élmények mentén lehet az alfákat megfogni, és hasznos az is, ha elutasítás helyett gyakoroltatjuk velük a vitakultúrát.
Végül a kreatív energiák (szokatlan megoldások, újszerű megközelítés – akár feladathelyzetekben is) mozgósításának fontosságára, illetve az életbátorság (a fogalmat dr. Kádár Annamária pszichológustól kölcsönözte az előadó) fontosságára hívta fel a figyelmet, ezeket a területeket kell fejleszteni az alfáknál. Főleg azért, mert nagyon nehéz megjósolni, hogy tíz év múlva, már fiatal felnőttként, milyen világban, milyen szakterületeken kell majd nekik megtalálni a helyüket.