A Budapesten élő szerzők nem mindig éltek a fővárosban. Döme Barbara Debrecenből, Király Farkas Kolozsvárról került a Kárpát-medence szellemi központjába. Közös bennük, hogy novellisták (is) mindketten, túl ezen pedig szerkesztőkként és szerzőkként is talál köztük a szó. Szívesen barátkoznak, beszélgetnek, megosztják egymással témáikat, ötleteiket, látják és nézik is egymást az alkotás folyamatában. Úgyhogy meghitt körülmények közt, amilyen egy néhány emberes író-olvasó találkozó tud lenni egy könyvtár, történetesen a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében, nyugodtan beszélgethettünk műhelytitkokról, alkotói tervekről, sikerekről. [caption id="attachment_150620" align="alignnone" width="2560"] A vendégeket Száva Enikő televíziós műsorvezető, szerkesztő faggatta[/caption] Két utóbbi könyvükről volt szó elsősorban: Farkas a Ha elfogy a fény, Barbara az Angyalt reggelire című kötetét hozta. Mindkét szerzőnek nagy érdeme, hogy nem olvasztotta be őket a fővárosi kohó, hanem habitusukkal, történeteikkel, hőseikkel megmaradtak mindketten jó vidékinek, akik az életről írnak. Barbara „angyalos” történetei vonzzák az embert, még akkor is, ha olykor tudathasadásos állapotokat tükröznek. Farkas külön erénye, hogy eszébe sem jut megtagadni vagy levetni az erdélyi gyökereket, történetei nem költöznek, illetve nem korlátozódnak a mai, a maradék anyaországra. Jó volt hallgatni őket. Így. Együtt. Olyannyira, hogy az emberben igény fogalmazódott meg mindjárt az olvasásra, hiszen kell, érdemes lesz figyelni rájuk a továbbiakban is. A szerző felvételei

Simó Márton