Életmentés a török romok alól címmel tartott előadást szombaton Székelykeresztúron Bodó László, a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület (KÖTÉL) vezetője. A parancsnok a helyi önkormányzat és a Villám Önkéntes Tűzoltó Egyesület meghívására érkezett Székelykeresztúrra, ugyanis a két civil egyesületet több mint tizenhét éves kapcsolat köti össze. A parancsnok elmondta, örömmel fogadta a keresztúriak felkérését, mivel a tapasztalatok megosztását is nagyon fontosnak tartja, hiszen meglátása szerint így bármit könnyebben lehet megtanulni, mint a könyvekből, leírás alapján.

– Az élettapasztalat igazán az, amit át kell adni, és így talán majd ők is hatékonyabban tudnak majd beavatkozni, ha arra kerül a sor. Mindenképp úgy gondoltuk, hogy fontos megosztanunk azt a tapasztalatot, azt a tudást, amit megszereztünk mi Törökországban, illetve az ezt megelőző huszonöt évben – fogalmazott Bodó László.

A közel kétórás előadás során tapasztalataikról és a mentésekről számolt be részletesen a jelenlévőknek, akiket jórészt erdélyi önkéntes tűzoltók alkottak, de mentősök és számos érdeklődő is figyelemmel követte az előadást. A mérhetetlen pusztítás nyomait képsorokon, videókon és hangfelvételeken egyaránt bemutatta, akárcsak a sikeres mentéseiket, amikor a csodával határos módon sikerült egy-egy embert kiemelniük a törmelékek alól. A művelődési ház előterében az érdeklődők megtekinthették a mentés során használt eszközöket, felszereléseket is.

Gyenge minőségű építőanyagok, hanyag kivitelezés, magyar találmány

A nemzetközi minősítésű Pest Vármegyei Kutató-mentő Szolgálat Bodó Lászlóval az élen, húszfős legénységgel, négy mentőkutyával és több mint félezer kilogrammos felszereléssel vágott neki február elején a törökországi pusztító erejű földrengés utáni mentéseknek. A parancsnok elmondta, tapasztalataik szerint a silány minőségű építőanyagok, az épületeken a tervezési és kivitelezési hanyagságok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ekkora pusztítást okozhasson a földrengés. A magánszállodák, autócentrumok, amelyek szerkezete fémből készült, többnyire épen maradtak, de a tömbházak szinte teljes egészében megsemmisültek. Azoknak az épületeknek a nagy része, amelyek túlélték a 7,7-es földmozgást, az utórengések során összeomlott.

– A még álló épületek is olyan mértékben megkárosodtak, hogy életveszélyesek voltak. Számos olyan tömbház is volt, amelyben hiányoztak a lakások falai, amelyek egyszerűen kiestek a helyükről. Számos evakuációt rendeltek el az utórengések miatt, volt olyan, hogy egy órán belül négyszer kellett abbahagynunk a munkát és kimásznunk az amúgy is keskeny réseken az ötemeletes épületből – ismertette.

Elmondta, a magyar találékonyságnak köszönhetően készítettek maguknak egy ,,házi szeizmográfot”, villából, tányérból, fúrófejből, és nézték, hogy hányas jelzésnél mennyire mozog, és csak akkor jöttek ki az épületekből, amikor a villa kocogtatta az edény falát. A kényszer szülte találmányt be is mutatta az előadás során.

Elengedhetetlen kutyás segítség

Mentőcsapatuk egy utcát kapott terepül, amelyet szakszerűen végigjártak, feltérképeztek, hogy hol hány embert kell keressenek, megjelölték a nemzetközi jelekkel a területeket, és csak utána kezdtek neki a munkának. Mint mondta, ők mindig az épületek tetejéről hatoltak be, és kamerákkal, illetve más felderítőeszközöket használva kutattak túlélők után. A harmadik naptól már szükségük volt a kutyák segítségére is. Mentőkutyáik csak az élők felkutatására vannak kiképezve, így csak akkor jeleztek, ha túlélőt találnak. Segítségükkel egy rablót is elfogtak, aki egy már átnézett épületbe hatolt be fosztogatás céljából, őt azonnal átadták a helyi hatóságoknak.

– Az utcákon fegyveres rendőrök, katonák vigyázták a biztonságot, hiszen egy doboz víz fölött is gyakran verekedés tört ki – ismertette.

Erőt adó sikeres mentések

A magyar csapat az ötnapos törökországi mentés alatt tizenhét személy, köztük több kisgyermek életét is megmentette. Bodó László elmondta, ezekből a sikerélményekből építkeztek és tették tovább a dolgukat, leküzdve a fizikai és mentális fáradtságot egyaránt.

– Ha van sikerélmény, sokkal elviselhetőbb az egész helyzet. Legalábbis számomra. Hatalmas teher azzal szembesülni, hogy mindenkit nem tudunk megmenteni. Minket, mentőket az sújt le igazán, ha hozzátartozó, ismerős vagy kisgyermek az, akin nem tudunk már segíteni. Ilyen tömegkatasztrófában, amilyen ez a törökországi is volt, szinte, mint a robotok, úgy dolgozunk, a cél érdekében, hogy minél több életet tudjunk megmenteni – mondta Bodó László.

Sikeres mentéseikről is részletesen beszámolt a szakember, többek között, hogy csak pár percen múlott egy édesanyának és gyermekének az élete, mielőtt rájuk talált és jelzett a keresőkutyájuk, hiszen már a markolókkal készültek szétszedni a törmelékeket. Egy kisgyerek feje meg úgy szorult be a tartógerenda alá, hogy éppen csak horzsolta a bőrét, de épségben ki tudták menteni. Az Ali névre hallgató tizenöt éves fiú történetét is elmesélte, akit családjával együtt a tömbház lépcsőházában ért a végzetes omlás. S bár a családja többi tagja életét vesztette, Alit ki tudták menteni élve a romok alól. Mindkét lába roncsolódott, és egyiket rögtön amputálni is kellett, ám a fiú túlélte a katasztrófát. A nemzetközi mentőcsapatoknak ugyanakkor be kellett tartaniuk az ország vallási és kulturális elvárásait, így a halottak kimentése is ugyanolyan munkát igényelt, mint az élőké.

A hozzátartozók ott ültek az utcákon, és várták, hogy visszakapják úgymond az összes családtagjukat, akár élve, akár halva – ismertette.

Mivel a kórházak is összeomlottak a térségben, ezért a túlélőket más régiókba szállították, egyre és egyre távolabb, a kórházak telítettségétől függően.

– Bár úgy érkeztünk, hogy megváltjuk a világot, és mindenkit is kimentünk a romok alól, csakhamar rájöttünk, hogy egy gyűszűvel próbáljuk kimerni a tengert – fogalmazott.

Bodó Lászlótól azt is megtudtuk, hogy csak tévhitek, ha földrengéskor ajtóba állunk.

Földrengés esetén az a biztos, ha elhagyjuk az épületet, bár tömbházak között ez sem egy életbiztosítás. Akkor élhetjük túl, ha az épület magasságának a másfélszeresére távolodunk el, vagyis egy tízméteres tömbháztól 15 méteres távolságra kell legalább elmenni. Hiába állunk meg a tömbház tövében, mert ha a rengés keresztirányú, pont ránk fog omolni az egész – magyarázta.

A sok utórengésben összedőlt épület éppen ezért nagyon sok utcán lévő ember halálát okozta Törökországban.  

Száz óra

Bodó László elmondta, az ENSZ előírása és szabályzata szerint, amelynek betartását szigorúan megkövetelik, a katasztrófát követő századik órában abba kell hagyni a mentést, és le kell vonuljanak a területről a mentőcsapatok.

– Ennyi idő alatt az ember mentálisan és fizikailag is túlterhelődik, főleg, ha nincs sikerélmény sem. Ezen túl pedig a fertőzésveszély kockázata is igen megnő, illetve a közbiztonság, a fosztogatások miatt is jelentősen megromlik. Ezt konkrétan a saját bőrünkön tapasztaltuk. Úgy terveztük, hogy huszonnégy órát még maradunk, de utolsó este romkutatás közben egy tőlünk 20 méterre lévő fegyveres összecsapás zajlott a rendőrök és a fosztogatók között, s akkor döntöttünk, úgy, hogy mégis pakolunk és indulunk haza

– mondta az előadás zárásaként az önkéntes életmentő.