Januárban ünnepeltük a keresztúri Petőfi-szobor felavatásának negyvenkilencedik évfordulóját. A bronzszobor kimagasló pontja lett a városnak – a megemlékezések, az ünneplések fontos helyszíne és turisztikai látnivaló. Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológussal a szobor történetének nyomába eredtünk, és érdekes részletekre bukkantunk. Keresztúr számára mindig fontos volt, hogy a településhez kapcsolódó Petőfi-kultusz keretében, a magyar irodalom egyik legnagyobb költője kiérdemelje saját szobrát a város szívében. 1947-ben az akkor Székelykeresztúron tanító Márkos András szobrászművészt kérték fel a szobor megalkotására, a művész 1948-ra, a szabadságharc 100. évfordulójára elkészítette az első Petőfi-szobrot. A helyiek zöme örömmel támogatta az ötletet, a muzeológus szerint nem akadt olyan, aki ellenezte volna a kezdeményezést, a szoboralap javára gyűjtést is szerveztek. Hozzátette: a költő abban a korban is a legtöbbet jelentette a polgárok számára, a hivatalosságok ezért nem hallgatták el az ő nagyságát. A keresztúri származású szobrász akkoriban az unitárius gimnázium rajztanára volt, az 1940-es évek végéig. 1947-ben elkészítette a műalkotást, de miután a főtéren felállították azt, a művész kijelentette: nincs megelégedve a végeredménnyel. Márkos súlyos kritikával illette a saját munkájának arányait és méreteit – a szobrot két nap múlva eltávolították a talapzatról. Nem veszett kárba, ugyanis napjainkban a hajdani egész alakos szobor mellrésze a Petőfi Sándor Általános Iskola előtt tekinthető meg. Márkos ígéretet tett arra, hogy jobbat készít a korábbi helyett, erre azonban 1973. január 21-éig kellett várni – ekkor avatták fel, Petőfi születésének 150. évfordulója tiszteletére. Úgy tűnt, ezúttal az alkotás a művész, illetve a polgárok tetszését is elnyerte a maga háromméteres magasságával. A szobor elkészítését végig figyelemmel kísérte zsögödi Nagy Imre festőművész, aki szintén elégedett volt az alkotással. A talapzatot helyi kőműves készítette, a szobrot bronzból öntötték ki. A mai napig sokan úgy tartják, hogy ez a legszebb Petőfit ábrázoló köztéri szobor. Makettje a Molnár István Múzeum gyűjteményében található. Márkos a szobor avatása előtt, 1972. május 18-án elhunyt, viszont a munkáját üdvözlő ünnepségre számos korabeli híresség érkezett Keresztúrra. Korhű fényképek bizonyítják, hogy az eseményen több ezer ember vett részt, amennyit a város főterén azóta sem láthattunk egyszerre összegyűlni. Nagy valószínűséggel jelen voltak a korszak hatalmasságai, a párt emberei, sőt az irodalom olyan jelességei is, mint például Kányádi Sándor. A muzeológus kiemelte: az avatóünnepség napján mutatták be Dávid Gyula és Mikó Imre Petőfi Erdélyben című kötetét, amelyben összegzik a költő erdélyi útjait, egy teljes fejezetet szentelve a Keresztúron töltött időszaknak. A híradások szerint a ceremónia helyszínén kétezer kötetet vásároltak meg. Sándor-Zsigmond Ibolya további érdekességekről is beszámolt: az ünnepségre a helyi szövetkezeti cukrászda tortából készítette el a bemutatott kötetet és Petőfi körtefáját – bizonyítva a költő iránti lelkesedést. Az elmúlt évek során a szobor nem igényelt felújítást, a körülötte található helyszínt azonban néhány évvel ezelőtt korszerűsítették – térkövekkel rakták ki a kavicsos ösvényeket. A muzeológus szerint a park a keresztúriak egyik kedvenc találkozóhelye az ünnepélyek, a városi rendezvények, a kulturális megmozdulások, a március 15-i megemlékezések, vagy akár a családi összejövetelek alkalmából is. Mindennek tetejébe, a július 31-én tartott megemlékezés ugyancsak a Petőfi-szobornál veszi kezdetét: a költő halálának évfordulóján koszorúzással tisztelegnek az emléke előtt. A muzeológus kifejtette: helytörténeti szempontból a szobor Petőfi egyik zarándokhelyének számít. A keresztúriak történetében jelentős szerepet játszik a műemlék. Az irodalmi alakhoz köthető legendákat a Petőfi Sándor Általános Iskola, a Gyárfás-kert és a körtefa mellett a köztéri szobrok tartják életben – erős elemei a kultusz ápolásának. A Petőfit övező kultusz jóval megelőzte a szobrok elkészítését, tudniillik a kultusz alapjait 1902-ben fektették le, amikor Bálint Dániel létrehozta a legendai sírhelyet – a bronzszobor csupán bővítette, segítette továbbhagyományozódni azt. A szakember utal annak turisztikai vonzerejére is, hiszen a költő emlékéhez kapcsolódó helyszínek – mint a szobor vagy a Gyárfás-kúria – sok esetben nagyobb látogatottságnak örvendenek, mint a múzeum. Hozzátette: a városlátogatások általában a szobornál kezdődnek. Idővel megváltozott a település infrastruktúrája, akárcsak a Petőfi-szobrot körbefogó park, de a szobor állandó maradt. Sándor-Zsigmond Ibolya megjegyezte: a szobor üzenete nem változik az idő múlásával, bár minden korszak másképp viszonyul hozzá, s megkísérli egy kicsit a maga szempontjai szerint értelmezni a költő életét, munkásságát.

Miklós Dalma