A sakk mint terápiás eszköz
A sakk terápiás hatásával ismerkedhetett meg a Pszinkron első előadásának közönsége tegnap délután, a Művelődési Ház koncerttermében. Sokan voltak kíváncsiak Sógor Árpád kolozsvári református lelkész, sakkterapeuta és Dósa Zoltán pszichológus beszélgetésére.
[caption id="attachment_14417" align="aligncenter" width="620"] Sakktáblán az élet. A játék jó terápiás eszköz lehet[/caption]
Idén is megszervezte a Sylvester Dénes Egyesület és a Magyar Pszichológiai Társaság erdélyi tagozata a Magyar Tudomány Napját megelőző előadássorozatot, amely a pszichológiai kutatások, elméletek, újdonságok világába nyújt betekintést. A sort Sógor Árpád lelkész nyitotta meg, aki kidolgozott egy sajátos gyógyító eszközt, illetve eljárást, a sakkal való gyógyítás „művészetét”.
Izgalmas beszélgetés kerekedett a sakkterapeuta és dr. Dósa Zoltán pszichológus, a BBTE docense között. Kiderült, hogy sok mindent elárulhat rólunk, az, ahogyan játszunk. A mód, miként döntéseket hozunk a játék alatt, ahogyan gazdálkodunk az idővel, az, hogy taktikázunk vagy inkább stratégiákat követünk, valószínűleg megjelenik a mindennapi életünk során is. Sógor Árpád elmondta, háromlépcsős az általa kidolgozott módszer. Először egy játszmára hívja meg a kliensét, ezalatt nem beszélgetnek, utána viszont megpróbál párhuzamot vonni a játék alatt megfigyelt viselkedés és a mindennapi viselkedés között. Ez a lépés kimarad, ha a kliens nem tud sakkozni. A második fázisban arra kéri partnerét, hogy jelenítse meg a sakktáblán a figurák segítségével a számára fontos személyeket és aktuális problémáját. Az ember élete, küzdelmei megjelennek a táblán, és ha valaki meg tudja jeleníteni a problémáját, akkor már könnyebben lehet beszélni róla – hangzott el az előadáson. Mindennek lehet jelentése: melyik figurával kit jelenít meg a kliens, milyen távolságra teszi a figurákat egymástól, sötétet vagy világosat választ, a tábla melyik részét foglalja el. És ezekre reflektálva elindulhat a beszélgetés, az adott probléma több szempontból történő megvizsgálása, a benne rejlő változtatási lehetőségek. Ez utóbbiakat a terápia harmadik szakaszában ugyancsak a sakktáblán modellezik is.
A családterápiás képesítéssel rendelkező lelkész a Hellinger-féle családállításból is átvett gondolatokat a sakkterápia kidolgozásakor, és úgy tudja, ilyent még senki nem csinált.
Lelkészként természetesen az imádság, a hit felőli megközelítés is hangsúlyosan jelen van az emberekkel való gyógyító munkájában. A sakkterápiára úgy tekint, mint egy jó terápiás eszközre, amely beindítja a beszélgetést, támpontokat ad, segít a tisztázásban, a helyzet átértékelésében, a változásban.
A Pszinkron3 következő előadásai október 26-án és november 3-án lesznek.
Asztalos Ágnes