A képes beszédtől a beszédes képekig
Tódor Katalin Édeském című könyvét és Kertész Hajnalka Az én világom című fotókiállítását mutatták be szerdán a homoródszentmártoni kultúrotthon kistermében. Az eseményen megjelenő közel negyven érdeklődő helyben megvásárolhatta az elsőkötetes szerző könyvét, amelyet dedikálhattak is. Az eseményt moderáló Bágyi Bencze Jakab kiemelte: a község két olyan személyiségének a bemutatója volt ez, aki az iskolai nevelés mellett „képes beszéddel” és „beszédes képekkel” járult hozzá a közösség művészi és kulturális fejlődéséhez.
Tódor Katalin könyvbemutatóját és Kertész Hajnalka kiállításának megnyitóját egyszerre tartották meg szerda este Homoródszentmártonban. Betegség miatt az esemény moderálására felkért Bodor Klára nem tudott megjelenni, ezért a művészeknek megfogalmazott gondolatait az est főszereplői egymásnak olvasták fel, a házigazda szerepébe pedig Bágyi Bencze Jakab került.
Kertész Hajnalka több szálon is kötődik a községhez: innen származik, majd felnőttként a szülei falujába tért vissza pedagógusnak. Fiatalkorától kezdve szenvedélyes fotós, tagja a Homoród Fotóklubnak, de a természet, az egyszerű ember, a növény- és embervilág szimbiózisa érdekli igazán – tudtuk meg a bemutatkozójából. A teremben kiállított fotóin dohányzó idősembert, mezei virágot, havas tájat látunk: apró darabjait az életnek – ahogy ő mondta.
Barátnője és művésztársa, Tódor Katalin Homoródszentpálon él. Az ő sorsa kacskaringósabb, szövevényes módon került a Nagy-Homoródmentére. Marosvásárhelyen született, a pörgős és szakmailag gazdag városi élet után férjhez jött a községközpontba. Könyve javarészt visszaemlékezés. Elmondása szerint az írás csak véletlenül került napirendre az életében, ezért első kötete is inkább egy terápiás jellegű visszaemlékezés, retrospektív újraértékelése az elmúlt ötven évnek.
– Sokan értetlenkedtek, hogy miért viseltem ilyen jól és látszólag csekély zavar nélkül a városi lét utáni poros kis falusi életet. A könyv megírása közben jöttem rá én is. Vásárhely után, vagy sokszor még az előtt is, Parajd volt az otthonom: a nagyszülők, a három hónapos nyári szünet, a karácsonyi vakáció és minden gyermekkori szabadidő helyszíne – ecsetelte Tódor Katalin a könyve alapjául szolgáló helyszín fontosságát.
Kertész Hajnalka kifejtette: azért szervezték meg egyszerre, közösen a könyvbemutatót és kiállítást, mert szoros kapcsolatban áll egymással a tárlat és a kötet. A természet és rurális világ mindkettejük alkotásainak környezetét és forrását is jelenti. Egy Tódor Katalin-novella felolvasásával szemléltette a fák és emberek közti kommunikáció kialakítható formáit.
– A nagymamám árva volt. Megélte a háborút, a diktatúra kezdeteit, ezért gyakorlatilag az egész gyermekkoromat körbelengte, ahogy ezekről a huszadik századi nehézségekről mesélt sokszor humorosan, sokszor pedig mérhetetlenül szomorúan. Kiskoromban megígértem neki, hogy leírom ezeket a történeteket – adott magyarázatot Tódor Katalin a könyvben újra és újra megjelenő nagymama alakjára, akinek – elmondása szerint – a zsebkendője mindig gyöngyvirágillatú volt.
A szerző arról is beszámolt, hogy kezdetben egy internetes újságba, hagyományőrzés tematikájú cikkek megírására kérték fel. Ekkor jutott eszébe a nagymamának tett ígéret. Éppen ezért a kötetben megjelent szövegek közül nyolc-tíz írás emlékezés jellegű, valójában a szerző számára legkedvesebb Telek, karácsonyok, gyermekkori boldog együttlétek című novella ihletője Szabó T. Anna Fénykör című megzenésített verse volt. A felolvasások közt idézetek hangzottak el Kányádi Sándortól, Farkas Árpádtól, Szabó Lőrinctől, valamint Tódor Katalin – aki a Juvenalis régizenei együttes tagja is – gitárkíséretben adott elő megzenésített verseket és Leonard Cohen Hallelujah című slágerének magyar fordítását.
Demeter Adél-Hajnalka