Demeter Sándor Loránd székelyderzsi és Kelemen Levente oklándi unitárius lelkész – részben azért, mert mindketten a lovas sport kedvelői, részben azért, mert hiterősítő zarándokutat szerettek volna létrehozni – évek óta tervezték, hogy előkészítenek egy nagyobb lélegzetvételű és komolyabb lovas túrát, amelyen erdélyi történelmi helyszíneket járnak végig. Mivel idén ünnepeljük a vallásszabadság és a Magyar Unitárius Egyház létrejöttének 450. évfordulóját, az idei esztendő alkalmasnak kínálkozott arra, hogy ezt az elképzelést megvalósítsák, úgyhogy július 7. és 21. között erdélyi és anyaországi lovasok részvételével sort is kerítettek az emlékzarándoklatra. A július 7-i indulás egyben jelképes is volt, hiszen ekkor van Erdély egyetlen unitárius vallású fejedelmének, János Zsigmondnak születésnapja. A programot úgy állították össze, hogy a 450 kilométeresre tervezett úton unitárius szempontból fontos helyszíneket és gyülekezeteket látogassanak végig, de ugyanakkor tiszteletüket tegyék a másik három – a római katolikus, a református és az evangélikus – történelmi magyar egyházaknál is. A résztvevők csapata is – mindamellett, hogy hagyományőrző lovasok – úgy tevődött össze, hogy képviselhették a tervezett ökuméniát, illetve a különböző generációkat, hiszen a legidősebb zarándok 57, a legfiatalabb résztvevő 9 éves volt. Szé­kely­derzsből indultak Kecset–Bö­zöd–Ma­ros­sárpatak–Mezőzáh–Tor­da–Mész­kő–Szind–Székelykő–Nagy­enyed–Gyulafehérvár–Vízakna–Olt­sza­ka­dát–Fogaras–Olthévíz–Oklánd útvonalon át haladva, és 2018. július 20-án érkeztek meg a befogadó egyházközségbe, Oklándra. A zarándoklatot mindvégig Simó Csaba operatőr és Magyari Tekla szerkesztő-riporter követte. tudósítva a televíziókat, de ugyanakkor dokumentálva is az eseményeket. Ebből a nyersanyagból állította most össze Szabó Károly fotográfus-filmrendező azt az ötvenperces dokumentumfilmet, amelyet péntek este láthattunk az oklándi művelődési házban. A vetítésen – ahol egyébként telt ház volt – megjelentek jó páran a zarándokok közül, akik ez alkalommal emléklapot és egy-egy bekeretezett közös csoportképet vehettek át. A találkozó arra is jó volt, hogy felidézzék emlékeiket, hogy túl a filmben látható-hallható részleteken különböző történeteket, kalandokat osszanak meg egymással és a közönséggel, elmondva többek között azt is, hogy kis társaságuk annyira összekovácsolódott, hogy ma is napi kapcsolatot ápolnak egymással, és arra készülnek, hogy másokat bevonva újabb zarándoklatokat szervezzenek a következő időkben. Simó Márton