A konyhai alapanyagok között a zsiradékok választása gyakran fejtörést okoz: a boltok polcai és a kézművesvásárok standjai roskadoznak a különféle üvegektől, a döntés pedig nemcsak ízlés-, hanem egészségügyi kérdés is. Az sem mindegy, mi serceg a forró serpenyőben: ha nem a megfelelő flakonért nyúlunk, az olaj gyorsan megéghet, kellemetlen szaggal árasztva el a konyhát, az ételt pedig kesernyéssé teheti. A gymbeam.hu szakmai cikke szerint a siker a füstpontban rejlik, vagyis abban a hőmérsékletben, ahol a zsiradék szerkezete megbomlik.

Sütéshez, rántáskészítéshez és erős pirításhoz a hőtűrő alapanyagok működnek a legjobban. A hagyományos sertészsír, a finomított repce- vagy napraforgóolaj és a kókuszzsír kifejezetten jól bírják a terhelést, így nem égnek meg a húsok vagy zöldségek alatt. Ezeknél a magas hőmérséklet nem okoz kárt, bátran használhatjuk őket a mindennapi melegkonyhában.

A finomítatlan, hidegen sajtolt olajokat viszont bűn a forró serpenyőbe önteni. Az extra szűz olívaolaj, a lenmag- vagy a dióolaj tele van értékes tápanyagokkal és egyedi ízekkel, de a hőtől gyorsan elbomlik és elveszíti jó tulajdonságait. Ezeknek a helyük a készételeken, a krémlevesek tetején vagy a friss salátákon van – és itt jön képbe a modern konyha egyik legpraktikusabb vívmánya, a fújós olajspray. Egyetlen finom ködfújással egyenletesen bevonhatjuk a friss salátaleveleket anélkül, hogy eláztatnánk őket a tál alján összegyűlő olajtengerben, ugyanez jó megoldás a forrólevegős sütőben (air fryerben) készülő fogásokhoz, illetve a gofri- vagy a palacsintasütő vékony kikenéséhez is.

A zsírokat tehát nem kell kiűzni a konyhából, csak tudni kell, melyik üvegért mikor nyúlunk. A forró serpenyőbe a stabil zsiradék való, a salátástálba pedig a finom, hidegen sajtolt olaj – így nemcsak az ételek ízét emelhetjük új szintre, hanem a szervezetünk egészségét is támogatjuk.