Húsz éve hívták össze az első Székelyföldi Fürdőépítő Kalákát, ez idő alatt tizenegy népi gyógyfürdőt építettek újjá. Hogyan bontakozott ki a mozgalom, milyen eredményeket ért el, illetve hogyan alakult a felújított fürdők sorsa – ezekre a kérdésekre keressük a választ ankétunkban. A lázárfalvi és kozmási népfürdők jelenlegi állapotáról Csíkkozmás község polgármestere, Szántó László számolt be. Mint mondta, tervezik a lázárfalvi Nyírfürdő rendbetételét, az önkormányzat igyekszik korszerűsíteni ezt a pihenőhelyet is. A hely a mofettáiról híres, leginkább az idősek látogatják, a felújítási munkálat elvégzéshez viszont még keresik az anyagi forrásokat. A lázárfalvi és kozmási fürdők A kozmási Sószékfürdő területén, habár a tervek már elkészültek, a fürdő tatarozása még várat magára, bár anyagi támogatást is kapott az önkormányzat. A helyiek kalákában a területen levő lefödéseket, pihenőhelyeket megjavították, kényelmes kirándulóhelyet alakítottak ki. A polgármester elmondta, hogy az emberek napjainkban, a világjárvány következményei miatt nem szívesen mennek zsúfolt helyekre, ezért sokan az említett fürdőhelyeken tartanak bizonyos eseményeket, családi rendezvényeket, amelyeket azelőtt vendéglőkben szerveztek meg. Sószékfürdőn például rendeztek már elsőáldozási és kicsengetési ebédet, de polgári esküvő is volt már ezen a helyszínen. Poszogó a legendában és manapság Csíkkozmáshoz közel, Csíkszentmártonban is található egy kis fürdő, habár ennek mérete eltörpül Nyírfürdőhöz vagy Sószékfürdőhöz képest. Poszogó a neve, ugyanis a régies poszog szó jelentése szellent, purcol, és valószínűleg a nevét a folyamatosan bugyogó vízéről kapta. A helyi monda viszont másképp magyarázza a név eredetét: e szerint réges-régen Szentmártonon élt két falubolondja, az egyik fiú, akit Daninak hívtak, a másik lány, ő Hanna volt. A falu népe hamar összeboronálta a két fiatalt, de az élcelődés nagyon bosszantotta a kiszámíthatatlan Danit, aki elhatározta, hogy véget vet a pletykálkodásnak. Elvitte Hannát a tócsához és belefojtotta a vízbe. Amikor visszaért a faluba, kérdezték tőle, hogy hol van Hanna, mire ő azt válaszolta: „Hanna poszog már!” A monda szerint tehát a víz buborékolása a fuldokló lány emlékét őrzi. A helybeliek közül már sokan nem emlékeznek a történetre, és arról sem tudnak, hogy milyen gyógyító erővel rendelkezik a víz és a benne található iszap. Napjainkban nagyon kevesen használják, és mivel mezőgazdasági területek övezik, nem idilli pihenőhely, viszont a helybéliek időnként meglátogatják a kis fürdőt. Borbáth Ágoston nyugalmazott tornatanár, edző elmondása szerint gyermekkorában hallotta, hogy az öregek járnak a Poszogóhoz, és ízületi fájdalmak enyhítésére használják a vizet és az iszapot. Akkor még gyerekekként télen sízni jártak ki a dombra és észrevették, hogy a pocsolya sosem fagy be és állandóan bugyog. Akkoriban ez jóval fennebb volt, de évekkel később egy tehén belefulladt a vizébe, és az akkori Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet főmérnökének utasítására betemették a forrást. Ezt követően a 90- es években a dombra ásott vízelvezető árokban több helyen is felbukkant a víz, az így kialakult egyik nagyobb tócsa lett a mostani Poszogó. Borbáth Ágoston a Szentmárton Alapítvány elnökeként fontosnak tartotta ennek kiépítését, ez volt az alapítvány létrehozásának egyik célja. – Észrevettük, hogy több forrás is van a közeli területeken, de ezek többnyire szántóföldeken vagy kaszálókon találhatók. Idővel aztán – a közbirtokosságok támogatásával és a szentmártoni diákok segítségével – sikerült bedeszkázni a pocsolyát, fával körbekerítettük, de nem tartott sokáig, valakik megrongálták. Később kérvényeztük az önkormányzattól, hogy építsék ki a fürdőt úgy, ahogy kell. 2015-ben készült el a mostani pavilon, lefödték, bekerítették a fürdőt. Az avatáson láttam, hogy nem alkalmas az építmény arra, hogy idős emberek kényelmesen használhassák, ezért készítettem oszlopokat, amelyekbe lehet fogózkodni, támaszkodni. Lépcsőt is készítettem és lécrácsot a pocsolya aljára. Sajnos nem sokan ismerik a Poszogót, és még kevesebben ismerik el a víz és az iszap gyógyító erejét. A medvék miatt sem járnak ki az emberek. Szerintem nagyon szép népfürdő lehetne belőle, körülötte pihenőhelyet is ki lehetne építeni, de úgy tűnik, ez nem fontos az embereknek – jegyezte meg Borbáth Ágoston.

Péter Ágnes Vlaicu Lajos