Az újságíró általában siet, hogy írása minél hamarabb a szerkesztőhöz, majd az olvasóhoz kerüljön. Így előfordul, hogy cikkében a politikus nagyon fontosnak tarja… A nagy sietségben a matek is kifog rajtunk, hiszen a lényeges változás az, hogy a sportra fordított összeget az idén, a korábbi nyolcezer lejről a duplájára: 1,6 millió lejre emelték.
A lapszerkesztő szemfülességének és tapasztalatának köszönhetően nem jelent meg olyan írás, amelyben olvasóink arról tájékozódhattak volna, hogy „a nők jelentősen túlsúlyban vannak a könyvtárlátogatók, kölcsönzők táborában”.
Friss hír volt az is, hogy március 12-től egészen lehet jelentkezni önkormányzati képviselőjelöltnek az RMDSZ csíkszeredai listájára, a határidő március 18-a. De lehet, ez utóbbiig már csak félbe vágva fogadhatták a jelentkezést, különösen, ha ötlet helyett, öltet származott a helyi kántortól, így ő lehetett az ötletgazád.
Ebben az évben a közbeszédet az is meghatározta, hogy az utóbbi harminc évben többször váltottak tulajdonost a szóban forgó terültek, és hogy átadták a jótékonysági Katalin adományait.

Évek óta jogszabály rendelkezik a bántalmazott, gazdátlan állatok elhelyezéséről és gondozásáról, ám az elősírásoknak megfelelni az adott feltételek mellett szinte lehetetlen. Voltak, akik egy tábor alatt fontosnak tartották körbejárni azt a témát is, hogy a családok hogyan egyesülhetnek az egyházközségben.
2024-ben az is előfordult, hogy hóeltarkítás miatt a tél első hava nem volt fogyasztható, de a nehézségek ellenére jó is történt, többek között, hogy nem kötöztetik a rászoruló családokat. Mindeközben az egyik egészségügyi intézmény arról tájékoztatott, hogy 32 személyt láttak el kutyaharapással és a szemészeti osztályon kialakult helyzet belátható időn belül meg fog oldódni. A probléma megoldása abban is rejlik, hogy két kórház jó kapcsolatot ápol egymással.
Az egyik online hírportálon közben egy balesetet szenvedett kislány helyzetéről is olvashattunk: „…először úgy tűnt, meg tudják menteni a balesetben megsérült lábát, végül komplikációk léptek fel, így amputálni kellett azt. A kislány még a kórházban lábadozik.”

Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy ilyen morbid volt az elmúlt év, gyorsan meg kell jegyeznünk, szép dolgok is történtek. Míg egyes rendezvényeken sokan hazafias nótákat hallgattak kihágásítókon, addig himnuszéneklés közben egyik városunkban libabőrös lett a Városháza tér. Az ennél is szerencsésebbek egy bizonyos táborban különös ajándékként élték meg „a felszabadult beszélgetéseket a tájra nyíló domboldalon, és a tanév alatt elsajátított elméleti tudást gyakorlati résszel is párosíthatták, így igencsak termékeny hetet tudhattak maguk mögött a résztvevők”. Bizonyos jótékonysági rendezvényeken sokan házi kedvenceikkel és babakocsinak is futottak, de nem keseredtek el, hiszen helyenként szárnyra kelt a nótázás, és olyan személy is akadt, aki azóta az ötödik Grammy-díját is megszerelte, illetve számos mesterség elsajátítása mellett közösségmegtartó munkája révén egy Magyar Arany Érdemkeresztet is beszerzett. A hálás személyek – akiknek mielőtt életre kelt volna az adventi koszorúján a harmadik gyertya – ízletes kerti parti keretében fejezték ki hálájukat. Eközben … szakközépiskola diákjai az egyik templom orgonáján csüngtek, ezért gyermeki szép sereg zsongása hallatszott, s minderre csak ráadás: egy alsóneműben látszó arany tutaj.
Egy kritikának is kettő az éle, az elírásokon, bakikon jól mulat most a Hargita Népe, s mivel az ősi székely mondás szerint a hülyeség anyja feszt várandós, boldog új évet kíván az egyetlen megyei nyomtatott sajtós (csapat)!