Kétezer-tizennégy május elsején a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület egyik alapító tagja, a néhai Pomjánek Béla vezette gyalogtúrán jelölték meg a Tatros forrását a Szellő (1495 m), északnyugati lejtőjén, a Tatárbükk nevű helyen. Az eseményt több lelkes természetjárónak több forrásból eredő patakocska hosszának felmérése előzte meg.
A történés tízéves jubileumán 2024. május elsején a CSEKE 51 tagot számláló lelkes csapata ismét ide túrázott: reggel a Gyimesi-hágón (1150 m) találkoztunk, majd rövid megbeszélés után a csapat két részre oszlott. A bátrabbak, jobb menők 26 fős csapata Kocsis György vezetésével a Fügés-tető felé indultak, 18 km-es szakasz bejárását tűzve ki célul.
A maradék 25 fő autóba szállt és Szakáli Mária, a Boldogasszony papucsa csapat vezetőjével indultunk a Patakországkét ismert Gyimesek felé. Az első letérőnél Bükkloka felé vettük az irányt. Az út kissé hepehupás volt, a látvány viszont annál szebbnek bizonyult: frissen zöldülő hegyhátak, patakcsobogás, az utat szegélyező tavaszi nyíló virágok. Lépésben haladva jutottunk fel a Piposz-tanyáig. Ez a csapat innen közelítette meg a forrást egy rövidebb, 8 km-es úton. Túravezetőnktől tudtuk meg a különleges tanya nevének eredetét, amely egy családi vállalkozás férfitagjainak – apa és három fia személyneve – kezdőbetűi­nek összeolvasásából kerekedett ki. Találkozunk a tanya gazdájával, majd autóinkat otthagyva, kellemes kanyargós ösvényen vezetett utunk a cél felé. Kiérve az erdőből csodás látvány fogadott: kibontakoztak a környező hegyek, ránk köszönt az Öcsém (1708 m), a Nagyhagymás (1793 m), az Egyeskő (1608 m), de a távolban a Csalhó is megmutatta magát. Még egy kis araszolással elértük az első világháborúban épült Motorsirülőt, amikor már feltűntek a Fügés-tető felől közeledő „nagymenők”. Még egy kis erőfeszítés, és elértük a forrás fölötti pihenőt. Itt találkozunk és alkotunk ismét egy nagy CSEKE-csapatot.

A pihenőnél csángó népdalokat énekeltünk, majd mindenki tetszésére elhangzott a CSEKE Boldogasszony csapatának himnusza. Kis falatozás után együtt ereszkedtünk le a fenyőerdőben rejtőzködő forráshoz. Meghatottan tapasztaltuk, hogy a Búzás Márton által művészi ízléssel faragott, forrást jelző tábla épségben, a tíz évvel ezelőtt Kocsis György által rögzített helyén ma is hirdeti az 1360 méter magasságban itt eredő, 149 km hosszú Tatros-folyó forrását. 
Innen – begyűjtve a Gyimesek összes patakát – délkelet irányba kanyarodva egyesül a Szerettel. 
Rövid imával emlékeztünk azokra akik már nincsenek közöttünk, majd együtt ereszkedtünk le a Piposz-tanyára, ahol mindenki elfogyasztotta az otthonról hozott finomságot vagy a vendéglátó által kínáltakat.
A társaság színfoltját képezték a jelen lévő gyermekek, akik kétszer annyit járnak, mint a felnőttek, ennek ellenére soha nem fáradnak el. Ők kiskorukban szívják magukba a természetjárás szeretetét és a természet becsülését.
Jóllakottan búcsúzott egymástól a két csapat. A „nagymenők” újra megmászták a tanyától az emelkedőt, majd a Fügés-tető felé vették az irányt. Mi pedig autóval indultunk Bükkloka–Szépvíz irányába, hazafelé.
Szép napunk volt. Töltekeztünk, mozogtunk, teleszívtuk
tüdőnket friss hegyi levegővel, ismerkedtünk a vidék földrajzával, történelmével, gyarapítottuk növénytani ismereteinket, barátkoztunk, megosztottuk egymással élményeinket.
Legyen még sok ilyen szép napunk!

Tompos Margit,
Csíkszereda