Hirdetés

Tamás Ernő: a közösségért dolgozni nagy felelősség

2000-ben indult először a tisztségért Tamás Ernő, Székelyvarság polgármestere, aki hat mandátum és huszonnégy év után idén befejezi községvezetői tevékenységét. Két és fél évtized alatt 104 beruházást sikerül megvalósítaniuk a településen, többek között kiépült a villany-, víz- és úthálózat, és a tanyavilágokból álló települést turisztikai szempontból is előrevitték.

Hadnagy Éva
Becsült olvasási idő: 9 perc
Tamás Ernő: a közösségért dolgozni nagy felelősség
Fotó: Hadnagy Éva

– Emlékszik, miért döntött úgy huszonnégy évvel ezelőtt, hogy elindul a polgármesteri tisztségért?

– Sok akkori lakos, barát biztatására határoztam el, hogy megmérettetem ma­gam. Az 1989-es fordulattól már eltelt tíz év, több településen lehetett észlelni némi jó irányú változást, fejlődést – Székelyvarságon ezt sajnos nem tapasztaltuk. A feleségemmel elhatároztuk, hogy vagy megpróbálunk vál­toz­­tatni ezen a kilátástalan hely­zeten, vagy elköltözünk. Nekivágtam, de csak azzal a feltétellel, ha csapatban dolgozhatok, és velem tartanak a tenni akaró barátaim is a tanácsosi listán. Mivel több jelölt volt, előválasztást tartottak, haton indultunk a pol­gármesteri tisztségért, és én több szavazatot kaptam, mint a többi jelölt összesen. Ez nagy erőt adott. A választás június 4-én volt, ketten voltunk polgármesterjelöltek, végül engem választottak meg. Így kerültem ebbe a korántsem irigylésre méltó világba, amely tele van kihívásokkal, és néha örömökkel a nehezen elért eredmények után. Közösségért dolgozni, a közösség akaratából nagyon megtisztelő és egyben nagy felelősség is. Tudtam, hogy mire vállalkozom, hiszen édesapám is polgármester volt, 1974-től 1989-ig vezette a községet, és egyáltalán nem támogatott az elején az elhatározásomban. 
– Milyen nagyobb eredményeket sikerült megvalósítani az elmúlt évtizedek alatt?

– 2000-ben úgy a falu felében volt villany, elődeink vizet vezettek, de az 1970-es évek közepére a rendszerek már tönkrementek, újra kellett csi­náljuk. Az akkori útjainkról meg beszélni sem jó, az autóbusz a gáttól a tisztási iskoláig másfél óra alatt tudott kijönni. Középületeink gyakorlatilag nem voltak, vissza kellett szerezzük a tulajdonjogokat, hisz tudtam, hogy bármilyen támogatás alapja a tiszta tulajdonjog, illetve telekkönyv. Szóval volt teendő bőven. 2002-ben megnyertük első pályázatunkat a Sapard ügynökségnél ivóvízrendszer felújítására, kibővítésére. 2003-ban készült el az első aszfaltozott szakasz a központban, csupán 200 méter, de nagyon örültünk annak is. Viccesen mondták az emberek, kíváncsiak, hogy az aszfalt hogyan viseli a székelyvarsági klímát? Hátha érdemes lesz majd szaporítani... 2005-ben sikerült befejeznünk a villamosítási programot, az iparügyi minisztérium finanszírozta, és ekkortól lehet kijelenteni azt, hogy Székelyvarság egész területén megtörtént a villamosítás. 2007-ben kormánytámogatásból sikerült be­fejeznünk az új községházat, amelyben most is működik a hivatal. Korszerűsítettük az oktatási intézményeinket, közben elkezdődött a megyei út aszfaltozása, évről évre bő­vült néhány kilométerrel. Ravatalozót építettünk a köz­pontban, visszaállítottuk a templomtornyot eredeti mérete és formája szerint, sportbázist létesítettünk és új kultúrotthont is építettünk, miután a régit gomba fertőzte meg. 2011-ben felállítottuk az óriás székelykaput a település bejáratához. A Sóvidék–Hegyalja LEADER-nek köszönhetően építettük fel az egészségházat, valamint a falumúzeumot. Újraszerveztük az önkéntes tűzoltóságot és új székhelyet építettünk. Számos magyarországi támogatásban is részesült a község, például 2017-ben a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola 30 millió forintos támogatást kapott a teljes körű felújítására, a Négyévszakos Sí- és Túraközpont megépí­tésére 420 millió forintot hagytak jóvá, tavaly pedig a templom padlófűtésének kiépítését támogatták. Az évek alatt nagyon sok segítséggel, pályázatokkal, lakossági összefogással sikerült lassan eljutnunk a mai napig. Tudtunk örvendeni minden kicsi megvalósításnak, mindenki hozzájárult közmunkával, vagy ahogy éppen csak tudott, annak érdekében, hogy jobb legyen, előbbre kerüljön a község. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

– Mire a legbüszkébb ez elmúlt évek eredményei közül?

– Ha ma bárhol székelyföldi turizmusról beszélnek, akkor Székelyvarság neve biztosan említésre kerül, és én erre nagyon büszke vagyok. Kiléptünk és úgymond előnyt kovácsoltunk az egykori elszigeteltségünkből. Si­került felzárkóznunk és beépülnünk a székelyföldi települések körforgásába, sőt talán kicsit meg is előztük őket. A város és Varság közötti távolság 40 perc alatt megtehető az egykori két óra helyett. Útjaink vannak, aszfaltunk is van, és a lakosság száma is gyarapodott. Itthon maradnak a fiataljaink, többen hazaköltöztek, bejárnak a városba dolgozni, hiszen az ingázás feltételei már adottak. Úgy gondolom, jó irányba haladtunk az elmúlt időszakban. Erős alapot kapott a turizmus, és igyekezetünk minden lehetőséget kihasználni, hogy beszéljenek rólunk, ismerjenek meg. Nagyon jók voltak erre a fotó- és alkotótáborok, a vízesésünk sok embert vonz, nem beszélve a sípályáról és a nemrég megnyílt bobpályáról. Kb. 60-70 kulcsosház van, nem él meg a turizmusból Varság, de jól hoz a konyhára. Kihasználtam mindig minden adódó lehetőséget, hogy bemutathassam településünk adottságait, büszke vagyok arra is, hogy Magyarországgal és kormányának tagjaival nagyon jó kapcsolatunk van, nagyon sok hazai és magyarországi politikus megfordult nálunk az elmúlt 24 évben. 

– Miért döntött a befejezés mellett?

– Négy évvel ezelőtt már elgondolkodtam rajta, hogy nem indulok többet, de aztán mégis vállaltam egy utolsó mandátumot. Tavaly már elmehettem volna nyugdíjba, de azt szerettem volna, hogy a jelenleg is zajló két útszakasz aszfaltozása elkészüljön. Nem volt könnyű meghoznom ezt a döntést, de be kell látni, mindennek van kezdete és vége. Kettős érzések vannak bennem, egyszerre jó szívvel és fájó szívvel adom át a helyemet, de úgy érzem, most már eljött a pihenés ideje. Adjunk teret a fiataloknak. Ez a munka teljes embert követel, és nem lehetett volna végezni a családom támogatása nélkül. Hátránya viszont, hogy közben felnőttek a lányaim, és én nagyon sok mindenből kimaradtam az életükből a polgármesterség miatt. Azt remélem, hogy legalább az unokáimnál kicsit törleszthetek. 

– Milyen tervekkel vág neki a jövőnek?  

– Van egy egyezségünk a Hegyalja kistérségen belül, hogy szerre küldünk embereket a megyei önkormányzatba. Négy évvel ezelőtt mi következtünk volna, de lemondtunk Máréfalva javára, ám ha most úgy alakul, elvállalom a megyei tanácsosi tisztséget még négy évig, s akkor ez lesz a „leszállóág”.  

– Mit tanácsol azoknak, akik most kezdik el közéleti pályafutásukat?

– Az emberekkel való közvetlen kapcsolat nagyon fontos, éppen ezért mindig szorgalmaztam a tanyagyűléseket, hiszen az ott élők tudják igazán, mi a fontos számukra, ne mi akarjuk azt nekik megmondani. Nem szégyen tanácsot kérni, meghallgatni az idősek véleményét egy-egy téma kapcsán, ezt is vallom. A településvezetői tisztség csapatmunka, ezt egyedül nem lehet és nem is érdemes csinálni. És gondolkodjanak hosszú távon, ez is nagyon fontos.  
 





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!