„Az pedig az örök élet, hogy megismerjék téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)

Kedves tesztvéreim!

Húsvét ünnepe minden esztendőben az életének örömhírét hozza el az egészet. Nem csupán emlékezés ez, hanem annak az élő reménységnek a megújulása, hogy Isten minden körülmények között győzedelmeskedik. Jézus főpapi imájának szavai különös erővel szólnak hozzánk: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjék téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3)
Az emberi élet tapasztalata azt mutatja, hogy újra és újra átéljük a nagypénteki megpróbáltatásokat. Vannak időszakok, amikor a szenvedés, a veszteség és a bizonytalanság árnyéka borul ránk. Személyes életünkben és a történelem során is sokszor úgy tűnt kerek, mintha a rossz erőinek végérvényesen felül. Amikor háborúk dúltak, amikor az emberi gonoszság elsötétítette az eget – így van ez a jelenben tomboló háborúk árnyékában is – sokszor éreztük reménytelennek az emberi létezést. Talán azért, mert szem elől tévesztettük a nagypéntek utáni harmadnap üzenetét: Isten szabadítása soha nem hagy cserben! Még akkor sem, ha időnként türelmetlenek vagyunk azt kivárni!
Húsvét üzenete éppen ebben az isteni távlatban ragyog fel. Ha mélyebben megismerjük Isten szeretetét, hűségét, és Jézus tanítása szerint tekintünk életünkre, rádöbbenünk: minden látszólagos veszteség és igazságtalanság ellenére végső soron Isten ügye győzedelmeskedik. Lehetnek megtorpanások, esetleg látszólagos vereségek, de végső soron minden nagypéntek után elérkezik húsvét diadala.
Az istenismeret, amelyről Jézus beszél, több mint puszta tudás. Ez a megismerés belső megvilágosodást, megtapasztalást jelent, amely valósággal újjáteremti életünket. Amikor Isten szeretetében kezdünk élni, új látást nyerünk: túl tudunk tekinteni a nagypénteki kereszten, és meglátjuk a húsvéti hajnal fényét életünk minden helyzetében.
Ez a felismerés azonban nem maradhat megtapasztalt igazságként, Jézus példájának követésében kell életté válnia. A hit, a szeretet és a jó cselekvése által valósággá válik bennünk az örök élet. Amikor egymás felé fordulunk, amikor irgalmasságot gyakorlunk, amikor az igazságot képviseljük, akkor válunk Isten ügyének munkatársaivá.
Különös felelősséget ad idei húsvéti ünneplésünknek, hogy a küldetés évében élünk. Amiként Isten elküldte Jézust hozzánk, úgy küld el mindannyiunkat is a világba. Küldetésünk, hogy részesei legyünk az ő ügyének: általunk is győzedelmeskednek a jóság a rossz felett, az igazság az igazságtalanság felett, és az élet a halál felett.
Újjászületett küldetéstudatunk, hitünk és élni akarásunk által teljenek meg szeretettel családjaink, támadjanak fel elnéptelenedő falvaink, népesedjenek be kiüresedő templomainkat. Tanúságtételünk legyen erőforrás közösségünk számára, és legyen válasz a világ kihívásaira. Egy olyan korban, amikor a háborúk és a megosztottság egyre inkább elhatalmasodni látszik, különösen fontos, hogy rátaláljunk a béke és bizakodás útjára.
Húsvét az élő derűlátás ünnepe: annak bizonyossága, hogy Isten szeretete hordozza a mindenséget. E felismerés teheti teljessé a világot. Ez nem ábránd, hanem mély hit abban, hogy életünk minden egyszerű keresztje mögött ott ragyog a feltámadás ígérete.
Kívánom, hogy e szent ünnep erősítse meg bennünk ezt a látást, mélyítse el Isten megismerését, és tegye életünket a hit, a szeretet és a jóság élő tanúságtételévé.
Áldott, reménységgel teljes húsvéti ünnepet kívánok minden erdélyi és magyarországi gyülekezetünknek, minden keresztény testvéremnek!