Szülőnek, gyermeknek nagy lépés az intéz­ményes okta­tással való találkozás. Ha a kicsi volt bölcsődés, akkor talán könnyebb, de ha nem, több­nyire ez az elválás első nagy pillanata. Péterffy Tünde óvodapszicho­lógus kö­zel húsz­éves tapasz­talat birto­kában segített össze­gyűjteni azokat a tényezőket, amelyeket ajánlott figyelembe venni óvoda- vagy nap­kö­ziválasztás előtt.

A szülő hozzáállása a napközihez

Ha szorong a szülő, nagy való­színűséggel szorongani fog a gyermek is. Éppen ezért fontos a felkészülés. Az ideális az, ha pozitív, támogató a szülői attitűd, ha tud a gyermek életkorának megfelelően be­szél­ni arról, hogy mi várható a napköziben, és mesélhet saját pozitív élményeiről is. Sajnos nagyon sokszor előfordul szü­lők, nagyszülők részéről, hogy büntetésként is emlegetik a napközit: „ha nem fogadsz szót, mész napközibe”, amit ajánlott elkerülni.

Érzelmi biztonság

A dilemmában a szülő gyakran a saját igényeire, elvárásaira vagy mások véleményére ala­pozva próbál választani, azt nézi, hogy minél szebb, felszereltebb legyen a napközi, továbbá sokan abban mérik az óvónő szakmaiságát, hogy mennyi mondókát tanít, mennyi feladatlapot oldanak meg, miközben mindez semmit nem jelent a gyermek pszichés jólléte szempontjából. Semmit nem mutat abból, hogy miként tud majd beilleszkedni, milyen támogatást kap ehhez. A gyer­meknek első-, másod- és har­madsorban is érzelmi biz­tonságra van szüksége. Tehát az óvó néni legyen kedves, türelmes, megértő, és legyen szimpatikus a gyermek szá­mára, a napközinél pedig bőven elégséges, ha az barátságos hely.

Nyílt napok 

A nyílt napok egyik hasz­na éppen az, hogy meg­figyelhet­jük gyermekünk reak­cióit az adott pedagógusra. Óvó­nő­választásnál sosem a szülő szimpátiája, szubjektív benyomása kellene döntő legyen, hanem inkább az a láthatatlan kémia, amely kia­lakul a pedagógus és kis­gyermek között – gyakran pillanatok alatt. Lehet, hogy szülőként nekünk annyira nem is szimpatikus az adott személy, de a gyermeküknek ő lesz pár éven át a „második anyukája”, mert annyira egy­másra tudnak hangolódni. Rejtélyes dolog, hogy épp kihez miért kötődünk, szülőként – ha jól akarunk dönteni – inkább figyeljünk hát a gyermek rezdüléseire.

A bizalom kérdése

Igazából még ezek után is zsákbamacska, hogy a gyermek hogyan fogja érezni magát a csoportban, ahová kerül, éppen ezért nagyon fontos, hogy a szülő higgyen abban, hogy jó kezekben van. Tehát a gyermek érzéseinek figyelembevétele mellett fontos olyan helyet, személyt keresni, ahol meg tud születni ez a bizalom. Szükség lesz rá nagyon, mert főleg az elején lesznek nehéz időszakok, akár kellemetlen élmények is, például mert egy kiscsoportban bizony az óvónőknek ki kell alakítaniuk a közös szabályokat, ami feszültségekhez vezethet. Ha azt szeretnénk, hogy a gyermek biztonságban érezze magát, akkor azt kell sugároznunk magunkból, hogy mi megbízunk az óvónőkben.

Partnerség

Az előbbihez kapcsolható az óvónő, a szülő és maga az intézmény közötti partneri viszony. Kiválasztásnál érde­mes arra is figyelni, hogy az adott intézmény mennyire bátorítja a nyílt, őszinte kom­munikációt a felek között. Jó, ha nyitottságot érzékel a szülő, meggyőződik arról, hogy bátran kérdezhet, érdeklődhet, nem ütközik elutasításba. Természetesen ideális, ha ő is hasonló nyitottsággal lép be ebbe a kapcsolatba.

Játékos óvó néni kerestetik

A mai gyermekeknél nagyon fontos, hogy megtanuljanak játszani, mert átértékelődtek a dolgok, és gyakran úgy lesznek ovisok a kicsik, hogy magukban sem, társakkal sem igazán tudnak, miközben a játék elsődleges személyiség- és képességfejlesztő szerepét ebben az életkorban kutatások tömkelege bizonyítja. Ezért olyan óvónőre van szükség, aki le tud ereszkedni a szintjükre, aki elérhető mindig a gyermek számára, aki tud és szeret játszani. Ne csak fizikailag legyen ott, amikor szabad játéktevékenység van éppen, hanem legyen ennek facilitátora, aktív résztvevője. A feladatlapok sokaságánál többet ér egy játékos óvó néni, és a teljesítményben egymással rivalizáló óvó nénikkel szem­ben sokkal fontosabb a gyermekünket értő, a rit­musára ráhangolódni képes pedagógus.

Az óvónő mint minta

Azokban a csoportokban, ahol az óvónő szemé­lyisége nyugalmat, határo­zottságot, empátiát, kiegyen­súlyozottságot sugá­roz, a gyermekek is sokkal nyugod­tabbak, kevesebb az egymás közötti agresszió. Ezzel a példamutatással sokkal többet el lehet érni, mint a kiabálással, miközben modellezi is a közösségben megfelelő műkö­dést.

A csoport létszáma

Az ideális nagyjából a 15 fő lenne, ez az a szám, ahol jut idő a személyre szabott odafigyelésre, a sajátos ne­velési igényekre is. Felkapott napközikben gyakran 30-as létszámú csoportok állnak össze, és bármennyire is jónak tartják azt az óvó nénit, nem biztos, hogy a mi gyermekünk jól fogja érezni magát és megkap mindent, amire szüksége lesz. A szülők gyakran gondolkodnak úgy, hogy biztos csak az a jó óvónő, ahová ilyen sokan akarnak járni, de ha 31.-ként mégis ide íratjuk, a gyermek igényei és szükségletei ellen cselekszünk.

Végül ne feledjük:

A más szülők véleménye az ő szubjektív valóságukat tükrözi, és ami tetszett nekik, egyáltalán nem biztos, hogy tetszeni fog nekünk, ami jó volt az ő gyermeküknek, nem biztos, hogy a mienknek is jó lesz.