Székelykapu – 2. rész
Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit.
Szejkefürdőn, az Orbán Balázs sírjánál található szabadtéri székelykapu-múzeumban udvarhelyszéki kapuk tekinthetők meg, melyeket ma is gondoznak. Van olyan, ami a 20. században, néhány pedig a 21. század elején készült.
A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tulajdonában levő kapuk a Borvízoldalban vannak, az Orbán Balázs sírja felé vezető úton – a síremlék előtt Orbán Balázs kapuja áll, amelyet 1888-ban állítottak. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója szerint emblematikus helyről van szó. Turistacsalogató látványosságként is lehet tekinteni ezekre, de akár mintaként is szolgálhatnak azok számára, akiknek fontos a hagyományos népi építészet. Jelenleg tizenhat kapu van a Borvízoldalban, és Miklós Zoltán elmondása szerint most készül a tizenhetedik.
Kivirágoznak a szejkei kapuk
A múzeum igazgatója úgy véli, hogy szinte mindegyik kapu a népi építészet remeke, hiszen több olyan is van, amelyet udvarhelyszéki falvakból mentettek meg. Mint mondta, köztudottan az udvarhelyszéki székelykapukat tartják a legékesebbeknek, hiszen háromféle színt – pirosat, zöldet és kéket – is használtak a díszítéshez, így nemcsak a relieffaragásnak, hanem a színezésnek is nagy szerepe van. Fontosnak tartják a kapuk gondozását, szakszerűen restaurálják őket, és nem csak statikailag javítanak rajtuk, hanem a korabeli díszítést, színezést is reprodukálják, illetve a zsindelyezésre is figyelnek.
A múzeumigazgató elmondta, hogy a helyreállítási munkának köszönhetően sok kapu most nyeri vissza azt a színvilágot, amelyben kétszáz évvel ezelőtt pompázott, hiszen a restaurátor csak ott színez, ahol festéknyomokat talál. Ezáltal új életet kapnak a kapuk, korhű példái lesznek a hagyományos székely népi építészet egyik legfontosabb elemének, és a restaurálásnak köszönhetően a következő generációknak is példaként szolgálhatnak.
Példaértékű mértékletesség
Miklós Zoltán szerint a székelykapu jelképezi a népi építészet fejlődési folyamatát is. Úgy véli, a kapuk olyan forma- és mintakincset örökítettek át, amelyben benne van a népi lélek.
– Ilyen tekintetben az arányosságra, mértékletességre hívnám fel a figyelmet, ami meghatározó volt a régi falusi társadalomban. A székelykapu nem volt se nagyobb, se kisebb, mint amekkorát meg tudott engedni magának a család. Társadalmi rangjelző szerepe is volt, hiszen azt szokták mondani, hogy mindenki akkora kaput állított, amekkora szénásszekeret tudott rakni – mondta a múzeumigazgató.
Hozzátette, hogy a falusi közösségben tudták, hol a határ, hiszen aki megtehette volna, az sem állíttatott kirívóan nagy székelykaput. Más szóval, senki sem akarta megépíteni a világ legnagyobb kapuját, hanem úgy építkeztek, ahogy az a közösségen belül elfogadható volt.
Miklós Zoltán szerint identitásjelző szimbólumként is szolgál a következő generációk számára, hiszen a monumentális kötött kapuk más kultúrákban is megfigyelhetők, de nem azzal a díszítési technikával, forma- és mintakinccsel, mint ami a székelykapukra jellemző.
– Ezért mondom azt, hogy nem csak a nevében van benne, hogy székelykapu, hanem az is benne van, amit a kapufaragó mestereink, díszítőink a legmélyebb formájában átörökítettek, megőriztek – közölte.
Rámutatott, hogy a szejkei székelykapu-múzeumban olyan fenyédi és zetelaki mesterek munkáit lehet megcsodálni, akik valójában parasztmesterek voltak, egész életükben kapufaragással foglalkoztak, és mesteri szinten dolgoztak. Mint mondta, ez azért fontos és értékes, mert követendő példaként is tekinthetünk ezekre a régi kapukra.
– Merjük őket másolni, mert ezek az értékek kiállták az idő próbáját – szögezte le végül.
(Folytatjuk) Péter Ágnes