Régi időkre nyúlik vissza a szalmakalap-készítés hagyománya azon a vidéki településen, ahol László Zoltán és családja már az 1990-es évek óta működteti a Szalmakalap Manufaktúrát. A fiatal kalaposmester, aki még a felmenőitől tanulta a mesterséget, újragondolta a hajdani szalmakalapok dekorációját, lépést tartva a változó divattal, és mindennek tetejébe szembenézett a digitalizáció kihívásaival is. László Zoltán és szalmakalapjai bejárták már a környező magyarlakta településeket, a nagyobb román városokat, kézművesvásárokat, sőt ellátogattak már Magyarországra is. A dobói műhely rendszeres meghívottja a legnívósabb határon túli rendezvényeknek és kézműves-kiállításoknak, mint például az augusztus 20-ai Mesterségek Ünnepe, amit rendszerint a Budai Várban szerveznek meg. Bár a szalmakalapok gyártása szezonális tevékenység, két nyári idény között, a téli időszakban is akad tennivaló: ekkor töltik fel a készletet különféle modellekkel. Fonni, varrni László Zoltán a család ötödik generációs tagjának számít, aki szalmakalap-készítéssel foglalkozik. Egyre nagyobb kihívást jelent beszerezni a kalapokhoz szükséges alapanyagot, hiszen a településen a szalmafonás technikáját csak az idősek szűk köre ismeri. Zoltán tőlük vásárolja meg a fonatokat, majd hosszú folyamat árán készülnek el a műhelyben a sityakok: a fonatokat kénes kezelésnek vetik alá, kémiai szerekkel színezik, finomabbá teszik, nedvszívó anyaggal bélelik, majd szalagokkal, bőrrel díszítik. – Ennek az elszigetelődött mesterségnek a vonzásában nőttem fel. Próbálkoztam sok más foglalkozással, de mindig a kalapkészítésben találtam meg azt a biztonságot és értékteremtést, amire szükségem volt. Ez egy kuriózumnak számító hivatás, olyan titkokkal, miszerint a szalmakalapot valójában nem fonják, hanem varrják. Egy körkörös mozgatás során a kalap tetejétől indulva összevarrják a fejfedőt egy speciális gép segítségével. A nyers kalapot egy forró alumíniumformába helyezik, ráengedik a prést, ami gyakorlatilag kivasalja, s megadja a végleges tartását – avatott be a mesterség fortélyaiba László Zoltán. Divatos fejfedő Mint azt a kézműves elmondta, a nyugati trendek felé való nyitás és a globalizáció háttérbe szorították a szalmakalap viseléséhez kapcsolódó hagyományainkat. A régmúlt készítmények iránti kereslet csökkent, és új termékek széles választéka árasztotta el a fogyasztókat, az aktuális piac pedig megkívánta, hogy a kínálat sokszínű, szerteágazó legyen. A szalmakalap mestereinek fel kellett venniük a versenyt a nyugati trendekkel, így előrukkoltak az ottani mintára készült nagy karimás női kalappal és a férfiak kedvencével, a panamakalappal. A modernebb darabok esztétikusabbak és kényelmesebbek, de szerencsére számos vásárló tiszteleg a régi stílusú szalmakalap előtt is. Zoltán megfigyelései alapján korábban a konzervatív réteg kereste fel őket, de mára a fiatalok is kezdenek nyitottá válni a szalmából készült fejfedő viseletével szemben. – A családi vállalkozásunk az első, ahol a hagyományos és a modern kalapgyártást ötvözték. A manufaktúra működésének alapja, hogy a klasszikus gyártást a korszerű követelményekhez igazítottuk. Most nagyon divatos kalapot viselni, szalmakalapot főleg a nyári szezonban. Így a készletünk nemcsak klasszikus darabokat, hanem díszített kalapokat is tartalmaz. Egy állandó árukészlettel dolgozunk, amelyben rengeteg modell megtalálható, de alkalomadtán rendelésre is készítünk fejfedőket. Régen egyetlen típusú férfikalap létezett, ami három-négy évig is kiszolgálta a használóját – a mostani vásárlók igényesek, pontos méretet igényelnek, sőt szalagokat, masnikat is. Harminc évvel ezelőtt talán elég volt két típusú terméket gyártani, de most legkevesebb húszfélét kell kínálni ahhoz, hogy meg tudjunk maradni a piacon. A régi stílusú szalmakalapok fokozatosan kiszorulnak a körforgásból: általában a hagyományőrzők, a néptáncosok vagy a színházak vásárolják fel ezeket. A vásárlók kilencven százalékban az eredeti rendeltetett funkció miatt viszik magukkal a szalmakalapokat: a divat is fontos, de nem kopott ki az a hagyományos szerep sem, miszerint véd a nap, eső és szél ellen. Véleményem szerint mindenki viseljen kalapot azért, mert szereti magával vinni a nyaralásra, vagy mert praktikus a kerti munkához – mondta László Zoltán. A kalaposmester szerint nem hátrány az, ha a nyugati minták határozzák meg a kalapkészítés trendjét, amíg a trend nem válik a minőség rovására. A természetes anyagokkal való tradicionális munkafolyamatot értékesebbnek tartja a kínai tömeggyártásnál. Bízik abban, hogy az emberek józan ítélőképessége fenntartja a szalmakalapra való igényt. Turisztikai vonzerő Székelydobó mindig is híres volt a kiváló szalmakalapjairól. Zoltán szerint a kőrispataki szalmakalap-múzeum nemzetközi szinten nagyobb hírnévre tett már szert, de Dobóban is jó úton haladnak, hogy a manufaktúra kellőképpen népszerűvé váljon. Elárulta, hogy a 2000-es években hét család is foglakozott ezzel a kézműves tevékenységgel, de idővel többen lemorzsolódtak. Rajta kívül jelenleg még egy-két család foglalkozik kalapkészítéssel, bár ők nem főállásban. – Itthon mindenki büszke arra, hogy Dobó legnagyobb szimbóluma a szalmakalap. Remélem, hogy ez még sokáig így marad, a mi küldetésünk pedig, hogy minél szélesebb körben terjesszük a hagyományainkat. Szüntelenül ötletes megoldásokkal tartjuk fenn a műhelyt: új kommunikációs csatornákat és rendezvényeket keresünk. Mi még gyerekcipőben járunk az online világban, van egy kezdetleges weboldalunk s egy Facebook-oldalunk. Beismerem, ez a gyenge pontunk, ugyanis sokkal határozottabb digitális jelenlétre lenne szükségünk. Egy webshop felépítését látom a legjobb útnak – nem lesz egyszerű, de minden jel arra utal, hogy ez a jövőnk. Kissé ellentmondásos a helyzet, hiszen éppen a digitalizáció, illetve az új trendek miatt, a szalmakalapos mesterség kiveszőben van. Romániában nincsenek erre szakosodott képzések, a szakemberek már nyugdíjaskorszakukat élik, tehát ha valami újat szeretnék tanulni, akkor minimum Olaszországig kell utaznom. Szűk a szakmai kör, s kevés hozzáértővel tudok tartalmas eszmecserét folytatni. Ez a mesterség egyik jelentős nehézsége. A szalmakalap örökké a népi kultúra része marad, ezért a kalapkészítésben rengeteg lehetőség van most, volt régen és marad a jövőben is. Illik tudni Zoltán megosztotta, hogy melyek a szalmakalap viselésének alapvető szabályai, amelyeket mai napig illik betartani. – A kalapon található díszítés az adott népcsoporttól függ: a magyar viselő jobb, a román pedig bal oldalon hordja a díszeket. A szalag magassága is árulkodó lehet, utal a tulajdonos gazdasági helyzetére: ha a szalag magasan helyezkedik el a kalapon, akkor az illető anyagi helyzete jó; ha alacsonyan, akkor szegényebb környezetből származik; a díszítés nélküli kalap pedig a legalsó társadalmi réteget jelképezte. A tájegységekre utaló minták is árulkodhatnak a tulajdonos származásáról – ismertette László Zoltán.

Miklós Dalma