Csiszér Ágnes az iskolai tanulmányait a Nagy István Művészeti Középiskolában végezte, jelenleg divattervezést tanul Bukarestben. Hobbija igen közel áll választott szakmájához, hiszen kiegészítőket készít olyan anyagokból, amelyeket más a hulladékgyűjtőkbe száműzne.  Csiszér Ágnes eleinte fülbevalókat készített, ám mostanság már egyedi táskák, illetve ruhák megtervezésével és varrásával is foglalkozik. Úgy véli, hogy sokkal nagyobb öröm egy alkotónak, ha valami használhatatlannak tűnő dologból teljesen újat hoz létre, és ezáltal ismét hasznavehetővé teszi azt. A divattervezés Ágnest 11. osztályos korában kezdte el komolyabban foglalkoztatni, amikor először mérettette meg magát egy országos szintű tantárgyversenyen. Állítása szerint első próbálkozása nem igazán volt eredményes, ellenben egy évvel később ugyanezen a versenyen díjat nyert ruhatervezésből. – Úgy voltam vele, hogy megpróbálom, mivel előtte is gyakran gondoltam a divattervezésre. Sokáig elűztem az ötletet, mert úgy gondoltam, hogy túl sokan foglalkoznak vele, és nehéz is – mondta. A bizsuktól a táskákig A kiegészítők készítésének már 10. osztályos korában nekikezdett, ezeket azonban nem eladásra szánta, hanem barátainak, ismerőseinek ajándékozta. Első kézműves termékei a fülbevalók voltak, melyeket szilikonból öntött, felhasználva olyan régi festékeket, gyöngyöket, csillámporokat, amelyeket egyébként eldobott volna. Lényegében ekkor kezdődött az, hogy újrahasznosító technikával valami viselhetőt hozott létre az elavult dolgokból. – Egy-két karácsonyi vásáron is voltam a fülbevalóimmal, bár ekkor még nem tudtam, hogy a későbbiekben táskákat is fogok készíteni, ahogy azt sem, hogy a divatot fogom választani egyetemi szakként. Csupán csináltam, mert megszerettem – idézte fel mosolyogva. Az első táskát, akárcsak az első fülbevalót, ajándékba készítette. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy saját magának is szeretne, akárcsak ismerőseinek és barátnőinek. Nem sokra rá kész is lett az első munkája. – Többé-kevésbé tudtam, hogy milyen táskát akarok, csak nem tudtam kivitelezni, mert nem volt semmilyen alapismeretem, varrni sem tudtam annyira. Szerencsére anyukám ért ehhez, ő segített az első táska elkészítésében. Azóta fejlesztettem magam, és idővel az ember ráérez, így attól fogva egyedül csináltam – mondta el. Kreatív és környezettudatos Mint megtudtuk, ekkor még nem is akarta, hogy saját védjegye legyen, hiszen úgy gondolta, hogy ennek is, akárcsak a divattervezésnek, túl telített a piaca, lassan mindenkinek saját terméke van. Természetesen, ahogy belekóstolt a szakmába, ez a szemlélete változott. – Az Ágnit a nevem becézése, ez a felirat áll a védjegyen is. Előbb fülbevalókat készítettem, a táskáimra viszont logó kellett, így az abból a szilikonanyagból készült, amiből egykor a fülbevalók. Nézelődtem a turkálókban is anyagok után, és akkor ugrott be, hogy ez a két dolog jól találna, s így a táskáim újrahasznosított anyagokból készülnének – avatott be. Ágnes szerint a világnak egyre inkább ebbe az irányba kellene haladnia: újra felhasználni a régit, hiszen nincs szükség több hulladékra. Mint mondta, inkább meg kell próbálni a hulladéktermelés csökkentését azzal, hogy elavult dolgokból hozunk létre valami újat, használhatót. – Ezekkel az újrahasznosított anyagdarabokkal mindenképp az a célom, hogy ne termeljek szemetet, illetve az is, hogy ne támogassam a textíliák gyártását. Kínában például rengeteg anyagot gyártanak ruháknak, és ezek elkészítése, festése sok vizet szennyez. Egy táska megvarrása után is minimális az a hulladékmennyiség, amit eldobok, sokszor még egy maréknyi sem marad. Mindig ezt próbáltam követni, az egyetemi projektjeimet is így készítem el, és így fogok államvizsgatémát is választani. Mindenképp valami újrahasznosítottat szeretnék alkotni. A táskák általában azokból az anyagokból készülnek, amelyek a projektek kivitelezése után megmaradnak, vagy olyan ruhákból, amiket már nem használok, esetleg egy turkálóban talált sálból, párnahuzatból. A turkálás fontos része Ágnes vállalkozásának, hiszen itt találja meg a munkáihoz megfelelő textíliákat. Mint mondta, ezek kiválasztása nagy figyelmet igényel, hiszen az határozza meg a táskáit, hogy milyen minőségű anyag kerül az alapra. Vásárláskor nagyon figyel arra, hogy minél többet tudjon varrni egy megvásárolt darabból, fontos, hogy az szép legyen, ne bolyhos vagy kopott, mert úgy nem lesz megfelelő a végeredmény. Ezek sokfélék lehetnek: kötött textília, műbőr, bőr, vékony, füssanyag, de akár hologramos is. – Az újrahasznosítás mellett a másik célom, hogy minél többféle terméket varrjak. Nem mondanám, hogy a turkálóban vásárlás könnyű, hiszen az idő szempontjából sem a legkedvezőbb, van, hogy nem is olcsóbb, mint ami a méteráruban kapható, de én így szeretek dolgozni, és nagyon örülök, ha valaki értékeli ezt. Stílus és praktikusság Táskáit az egyszerű formavilág és a praktikusság jellemzi. Négy típusú táskát készít: kisebb válltáska, strandtáska, illetve az övre csatolható, ami vállra téve oldaltáskának is használható. A termékei praktikusságát az bizonyítja, hogy minden fontosabb dolog elfér benne. Ágnes állítása szerint nemegyszer megtörtént vele, hogy kisebb póló, fogkefe, illetve fogkrém is került a batyuba. – Sosem szerettem azt az ilyen oldaltáskáknál, hogy nem volt állítható a hossza, és ahogy léptem, velem mozgott. Éppen ezért rövidebb láncot teszek a táskáimra, s mivel járás közben a felsőtestünk nem mozog annyira, mint a derekunk, a táska is biztosabban áll, és szerintem esztétikailag is jobban mutat. Persze amikor valaki hosszabb láncot kér, akkor az igényei szerint készítem el – jegyezte meg. Mint megtudtuk, Ágnest az inspirálja, ha olyan termék kerül ki a kezei közül, ami a természetben fellelhető textúrák valamelyikére hasonlít. Ilyenkor az a bizonyos darab nagy kedvence lesz. – Jó példa erre az a fülbevalóm, ami a szél fújta homokra hasonlít, és amolyan hepehupás minta rajzolódik ki rajta. Vagy a sötétkék és krémszínű, csillogó anyagú táskám, ami az éjszakai csillagos égre emlékeztet. Szóval igazából ez inspirál, a természet. De valójában a természet napról napra motivál is abban, hogy minél változatosabban és sokszínűbben alkossak.

Beke-Bőjte Anna