Indiába készül a csíkszeredai Burista Emese és a szentegyházi Benedek Szabolcs. Emese a Kolozsvári Műszaki Egyetem Műépítészet és Városrendezés Karán végzett építészgyakornok, illetve önkéntes barlangimentő; Szabolcs pedig a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán közélelmezési és agroturisztikai mérnök-menedzser szakos hallgató, valamint önkéntes hegyimentő és rohammentős.

Kereskedelmi expedíció helyett értékmentés

A két fiatal a magyarországi Csoma Szobája Alapítvány önkéntes programjára jelentkezett, amely a Kis-Tibetnek is nevezett Észak-Indiában, Ladak régióban, Zangla faluban, a Himalája 3500 méteres magasságában zajlik. A Csoma Szobája Alapítvány weboldalán olvasható, hogy 2008 óta szinte minden nyáron önkéntesek dolgoznak Zanglában, abban az elszigetelt himalájai faluban, ahol Kőrösi Csoma Sándor elkezdte élete fő művének, a tibeti-angol szótárnak és nyelvtannak a megírását.

– A hegyi kősivatagban található, önellátó faluban van a palota, ahol Kőrösi Csoma Sándor lakott egy ideig. Az önkéntesek évek óta minden nyáron visszajárnak, ezt az épületet restaurálják, helyi építőanyagokkal és hagyományos építési technikákkal dolgoznak. Nemcsak azért jelentkeztünk a programra, mert építészként érdekesnek találtam ezt a tevékenységet, hanem azért is, mert mindketten szeretünk hegyet mászni, Szabinak van hegyimentői, nekem pedig barlangimentői tapasztalatom. Ráadásul közel állnak hozzánk azok az értékek, amelyeket az alapítvány képvisel

– mondta Burista Emese.
A két fiatal levélben kereste meg szerkesztőségünket, és ahogyan írták, „a Himalája nem csak az Everestből és a híres nyolcezres csúcsokból áll, és nem csak a kereskedelmi expedíciókról szól, ahol sorban kell állni a hegyen, ahol az oxigénpalackozott turisták rengeteg szemetet hagyva több millió eurót fizetnek, hogy mindenáron feljuttassák őket a csúcsra egy fotóért”. Ehelyett szeretnék felhívni a figyelmet arra a kulturális többletre, amelyet egy utazó csak akkor ismerhet meg, ha részese lesz egy idegen település mindennapjainak.

– Meg szeretnénk mutatni, hogy az ottani hegyi turizmusnak van egy másik oldala, amely a kulturális sokszínűségről és örökségről szól

– mondta lapunknak Burista Emese.

Az alapítványt Irimiás Balázs nagyváradi építész azzal a céllal hozta létre, hogy megmentsék Kőrösi Csoma Sándor egykori, ideiglenes lakhelyét, de ma már ennél jóval többet vállalnak: jelenleg fő tevékenységük a kulturális örökségmentés, oktatás, fenntartható fejlesztés (például napiskola építése).

– Tulajdonképpen nem minket támogatnának az adományozók, hanem az alapítványt és a zanglaiakat, akiknek nincs könnyű dolguk a kősivatagban

– tette hozzá Benedek Szabolcs.

Kőrösi Csoma Sándor szobája

Irimiás Balázs egy, a Földgömb magazinban megjelent cikkében ugyan megemlíti, hogy „nem feltétlenül szilárd talajon nyugszik” a magyar orientalista, Baktay Ervin által 1928-ban tett és azóta elterjedt megállapítás, miszerint Csoma valóban ott tartózkodott, hiszen „a korábbi generációk által átadott szóbeszéd alapján alkotta meg elméletét”. Az önkéntesek beszámolóiban azonban az olvasható, hogy a helyiek szívesen fogadják a magyarokat, és a köztudatban benne van, hogy régen sokáig tartózkodott ott egy magyar ember. Az alapítvány elnöke az említett cikkben beszámol arról, hogy indiai utazásai közben került kapcsolatba a zanglai herceggel, Stanzin Namgaillal, aki azóta király lett, és akivel az önkéntesek felkészítő találkozóján Emese és Szabolcs is találkozott. Burista Emese szerint a király nagy tiszteletnek örvend a faluban, és annak ellenére, hogy nem rendelkezik valós hatalommal, ő az egyik legfontosabb „kapocs” az elszigetelt falu és a külvilág között.

Segítenének az elszigetelt közösségen

A két fiatal szerint a zang­laiaknak kétségtelenül a javára válik az önkéntesek munkája: a palota restaurálásán kívül oktatás is zajlik angol nyelven felnőtteknek és gyermekeknek is, és az önkéntesek passzív szolár elven működő, hagyományos helyi anyagokat felhasználó iskolaépületet hoztak létre, hogy a leghidegebb hónapokban is tudjanak tanulni a gyermekek.

– A cél az, hogy az alapítvány olyan körülményeket hozzon létre, amely lehetővé teszi, hogy a helyiek turisztikai vállalkozást működtessenek, kevésbé legyenek elszigeteltek és jobb körülmények között éljenek. Nem akarnak eljönni onnan, mert ez az otthonuk

– közölték.
Emese és Szabolcs július 15-én indul Bukarestből Delhibe, onnan egyhetes, autóbusszal megtett út vár rájuk Leh városba, ahonnan tizenkét órát kell utazniuk terepjáróval Zanglába. Az utazás nem veszélytelen, hiszen meredek, szerpentines hegyi utakon haladnak, ahol gyakori a kőomlás. Az önkéntesek körében gyakori a magashegyi betegség, a gyomorrontás, illetve fel kell készülniük esetleges fertőzésekre is. Terveik szerint másfél hónapig maradnak Indiában, és ha már a Himalájában vannak, a hegymászást sem hagyják ki. Tapasztalataikról folyamatosan beszámolnának.

– Szép és jó, hogy fizetünk azért, hogy önkéntesek legyünk, de a repülőjegyek, oltások, a vízum, biztosítás, az alapítványnak fizetett hozzájárulás nagy anyagi terhet jelent számunkra, amelyet saját magunknak kell előteremtenünk. Emellett má­szófelszerelést is kell vinnünk magunkkal, mert a palotán ipari alpintechnikával dolgozunk, és számolnunk kell egyéb költségekkel is. Azonban ennél fontosabb, hogy az ott megszerzett tudást és tapasztalatokat hazahozva, az itthoni közösség javára is hasznosítani tudjuk majd

– tették hozzá.