A rádióból rezignált női hangon ez a kérdés találta meg a fülemet, és megtalálta a szívemet is. Ebben a meghitt hangulatban, amikor már ég az adventi gyertya az adventi koszorún, és már felállítva a nagy karácsonyfa is a park közepében, vagyis amikor már kezdetét vette az ajándékozási láz, és a „Jónak lenni jó” akció is már milliós összegeket mutathat fel, nem csupán megérinti, hanem meg is üti az ember szívét az ilyenfajta kérdés… Igen, év vége felé a jóság kiárad, mint a folyók szoktak néha, és ilyenkor felkeresik régi medrüket, a holtárkokat, amelyek még elevenen élnek a hajdanán halászgató öregek emlékezetében… Hanem Kukac bajban van, s ezt valaki észrevette, és közzétetette a rádióban, hát nem lehetek közömbös én sem, ha rezignált női hangon megtalált engem is a kérdés, és megérintette a szívemet, és megrázott engem egész mivoltomban, mint Krisztus a vargát… Mi történt vajon szerencsétlen Kukaccal, nyilallt belém a sajnálat, de azonnal eszembe jutott, Kukacot szeretni is kell, nem elég csak sajnálni, és bizonyára a szeretet a legrövidebb időn belül sokakban kimutatja a foga fehérjét… Mi lehet szerencsétlen Kukaccal, hisz a minap még semmi baja sem volt, büszkén, elégedetten sétált a főtéren egy csajjal, a feleségével vagy a barátnőjével, vagy az élettársával, vagy az üzlettársával, ezt úgy látásból az ember nem tudja hirtelen megítélni, felbecsülni, esetleg csak biccent a fejével, hogy látszólag Kukacnál minden rendben van, minden normális, nincs amiért őt per pillanat sajnálni, egyáltalán nincs amiért visszafordulni, és utána bámulni. Hanem most, hogy a rádióból kikönyökölt rezignált női hangon a szóban forgó információ, a sajnálat és a szeretet, a részvét és a segítőkészség, azonnal gyötörni kezdett az önvád, talán valamit szem elől tévesztettem, nem voltam elég figyelmes, ha egy távoli stúdióból kellett nekem értesülnöm, hogy Kukac ráfázott valamire, még a nagy hidegek beállta előtt, amikor a hajléktalanszállók fokozottabb figyelemmel követik az érintetteket a sétálóutcán, a vasútállomás környékén stb. Vajon melyik szegeleten került a hatóság látókörébe Kukac, talán a térfigyelő kamerában tűnt fel robusztus alakja, és vonta magára az illetékesek figyelmét, és váltotta ki az emberi együttérzést, minekutána valaki értesítette a rádiót, tegye szóvá az ügyet… Mivel segíthetünk, Kukac, egyáltalán hol tartózkodsz te most per pillanat, milyen irányba tehetünk lépéseket feléd, mégiscsak az embertársunk vagy, nem csupán valami jel a képernyőn, amire rákattinthatunk az egérrel, amelyre a macska rá se ránt.

Mégiscsak polgártársunk, honfitársunk, embertársunk vagy, akinek jogai és kötelességei vannak, és bizonyára adófizető, szavazó is vagy, és előfizető is valami orgánumra… Vajon mi lehet veled, tizenkilencre kértél lapot, leütötted a biliárdasztalon a gombát, vagy elhagyott a barátnőd, akit nehéz nélkülözni ily ínséges időkben, vagy talán eltűnt a házi kedvenced a lakásodból, vagy talán a lakásod tűnt el, vagy ki tudná megmondani, hogy az adottságok gazdag választékából, bőségéből mi jutott neked osztályrészül? Persze, megtehetném, hogy törölnélek az agyamból, és más gondot vennék a szívemre, hisz lenne még kínálat bőven, ha körülnéznék, de nálam most valahogy Te fészkelted be magadat az agyamba, és miért is cserélnélek fel téged másvalakire, hisz te elsőbbséget élvezel nálam, mivel már a reggeli órákban elhangzott a neved a rádióban, tehát a bajok igazságos és méltányos orvoslása tekintetében hűséggel kitartok melletted, és máris tölcsért csinálok a kezemből, és belekiáltom az éterbe: „Mivel segíthetek, Kukac?”. Lehet, mások másoknak akarnak segíteni, és téged kihagynak a sorból, és végül csak nálam akadsz fenn, csak rám számíthatsz mint megoldatlan probléma, mint rendezetlen ügy… Egyelőre még várom, hogy a rádió visszatérjen a témára, és tájékoztasson, hogy mik a fejlemények, egyáltalán mire lenne szükséged, mi hiányzik neked, s akadnak-e rajtam kívül még delikvensek, akik intézkedést foganatosítanak. Végül is a kérdést neked tették fel: „Mivel segíthetünk, Kukac?”, tehát neked kell elmondanod, hogy mit vársz el tőlem, ha egyáltalán szóhoz juthatsz abban a pozícióban, amelyben per pillanat leledzel. Kérdés, hogy egyáltalán van-e rádió a közeledben, egyáltalán eljut-e hozzád a kiáltó szó, mert az is lehet, hogy nem ér el hozzád a rádióból rezignált hangon kiáradó kérdés, s így te zavartalanul éled tovább áldatlan életedet, folytatod áldatlan tevékenységedet a meglévő bőrödben, ki-kinézve közben a fejedből… Hát mondd, hogyan segíthetek én rajtad, mondd, mit tehetek én érted, mielőtt magunk mögé hajítanánk ezt az esztendőt, mint karambolozott ló lábáról lepattant patkót?