Kutyát tartani öröm, feltéve, ha a gazda és a kedvenc közti bizalom erős lábakon áll, és megfelelően értelmezik egymás kommunikációs jeleit. Csender Szidónia kutyatréner családi kutyákat oktat – egyedi módszerének köszönhetően segít könnyedén olvasni az állatok apró jelzéseiből, rávezet a kölcsönös bizalomra és az együtt fejlődés útjára. A székelyudvarhelyi Csender Szidónia a tréneri hivatás alapjait Magyarországon sajátította el, Udvarhelyen 2021 óta építgeti szakmai profilját. Tapasztalatai alapján a határon túl nagyban más a kutyatartás etikája, ott sokkal inkább tekintenek társként az állatra, míg Székelyföldön többségében őrző-védő funkciót töltenek be. Nagyvárosokban inkább keresik a természetközeli élményeket, és ebben segít, ha magukhoz vesznek egy kutyát. Itthon inkább vidékies környezet vesz körül, ahol a kutya-gazda kapcsolat kevésbé vagy egyáltalán nem válik szorossá, a gazdák nem annyira tartják partneri státuszban az ebeket. – A kutya hosszú idők óta az egyetlen állat, amely tanulás céljából próbál közel kerülni az emberhez. Munkám során családi kutyákkal foglalkozom, melyeket társállatként, illetve gyerekek mellé nevelnek – így végső soron a fiatal kutyatartó-generáció már nem feltétlenül azért vesz magához egy kedvencet, hogy az őrző-védő szerepet töltsön be – jegyezte meg a kutyatréner. Az ember legjobb barátja A tréning kezdetén Szidónia egy viselkedéskonzultációs kérdőívet töltet ki az állattartóval, s feltérképezi a kutya-gazdi közti kapcsolatot, valamint az eb mindennapi rutinjait. A foglalkozások során egy bizalmi kötelék kialakításához járul hozzá, ami megfelelő idő- és energia­befektetéssel szép eredményt hozhat. A tréner feladata megtanítani a gazdit arra, hogyan olvassa kedvence jelzéseit. Megjegyezte: a kutyák kommunikációja rendkívül fejlett, hisz olyan összetett jelrendszerrel rendelkeznek, amelyeket már a háziasítás első pillanatától kezdtek elsajátítani az emberektől. Elszakadtak a farkashordától, s mindinkább az ember kommunikációs palettájához kerültek közelebb. Túlélésük záloga volt, hogy mennyire kerülnek összhangba az emberrel. – Jelenleg nincsenek konkrét adataink arról, hogy négylábú barátaink mikor kezdték el megérteni az érzelmeket, de feltételezhető, hogy háziasításuk idején indult az empátia elsajátítása. Kezdetben ugyanis az ember azokat az egyedeket választotta ki és tartotta meg, melyek érzékenyebben reagáltak az ember érzelmi jeleire. Hihetjük azt, hogy ha szomorúak vagyunk, akkor a kutyánk megvigasztal, de igazából a tőlünk látott reakciókból tanulva érez rá arra, hogy milyen válaszreakciókat kell mutatnia. Empatikus kutyatulajdonosnak tehát nagyobb valószínűséggel lesz empatikusabb a kutyája – emelte ki a szakember. A cél a bizalmi viszony Az állatok és emberek közti kommunikációs szakadékot a metakommunikatív jelek hidalják át. Csender Szidónia elmondta, hogy a kutya a gazdával együtt szocializálódik. Épp ezért fontos a következetes viselkedésminták alkalmazása ahhoz, hogy a kutyából a jó és rossz hangulatok egyaránt megfelelő reakciókat váltsanak ki. A rosszul szocializált ebek – kiket nem visznek rendszeresen kutyaközösségbe vagy emberek közé, népes kávézóba, parkba – nem tudják megfelelően értelmezni az emberek által közvetített ingereket. A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a szociálisan érzékeny kutyák esetében ajánlott minél előbb szakemberhez fordulni. – A bizalom mellett a kölcsönös tisztelet is kulcsfontosságú. Nem hiszek az alfaelméletben, mert a hierarchikus kapcsolat, vagyis a vezér és alárendelt modell nem vezet kiegyensúlyozott kommunikációhoz. Erősebb bizalmi viszony alakítható ki, ha a kommunikáció pozitív megerősítéseken alapszik – tette hozzá. Mire figyel a kutya? Rámutatott két gyakori helyzet közti különbségre is: amikor a kutya parancsszóra elvégzi a feladatot, majd pozitív válaszként simogatást vagy jutalomfalatot kap, illetve amikor csak agresszív megnyilatkozás révén, erőfitogtatással éri el a gazda, hogy a kutya engedelmes legyen. A második esetben az eb negatív stressznek van kitéve, és emiatt félelmi reakciókat mutathat a tanulás során, így nagyobb valószínűséggel válik kiszámíthatatlanná. Ezt jelzi a kutya. – A felnőttek általában könnyedén értelmezik a kedvencek jelzéseit, de a gyerekek esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Például gyakran összetévesztik a vicsorgást a vigyorgással – ez két teljesen ellentétes érzelem megnyilvánulása, ezért két különböző emberi választ igényel. Ha a kutya vicsorog, akkor fenyegetve érezheti magát, és nagy valószínűséggel a felé közeledő kezet támadásként értelmezi. Amikor testtartása és a farok állása laza, nem húzza maga alá vagy nem emeli égnek, fülei természetesen állnak, nem mutat szemfehérjét, nem mutat erőteljes lihegést, akkor egy nyugodt, kiegyensúlyozott állapotban lévő kutyáról beszélhetünk – ismertette Szidónia. Mint mondta, a jelzések összetévesztése konfliktusos helyzetbe kényszeríti a kutyát. A munkája során tapasztalta, hogy sokszor nem a kommunikációs jelek felismerése okoz problémát, hanem a viselkedés okai­nak feltérképezése. Nagy hiba, amikor a gazdi emberi tulajdonságokkal ruházza fel a kutyát, és a fennálló problémás viselkedést úgy szeretné megoldani, mintha egy embertársával állna szemben – ilyen, amikor a verbális kommunikáció révén akar változást elérni, s kérdezgeti vagy megszidja kedvencét. – Amikor külső hatás éri a kutyát, rögtön reaktívvá válik, s a kommunikációs jelzései belső motivációval születnek meg. A kutyáknak éppen olyan változatos és kifejező arcjátékuk van, mint az embereknek, sőt ugyanolyan boldogsághormonok termelődnek, illetve azonos kémiai folyamatok és érzelmi reakciók zajlanak le náluk, mint nálunk. A kutyák esetében szintén az oxitocin kapcsolódik a ragaszkodás és a szeretet érzéseihez – ez a nonverbális kommunikáció síkján a szemkontaktus kialakításában nyilvánul meg. Szeretnek szemkontaktussal kapcsolatot kialakítani az emberrel, s ez egyedülálló jelenség az állatvilágban. Más állatfajok a szemkontaktust rivalizálásnak vagy veszélyforrásnak tekintik – mondta. A mimikán kívül a kutya jelezhet még a fülével, a farokcsóválással és a szőrborzolással. A tréner megjegyezte, hogy bizonyos jelzések fajtánként eltérőek lehetnek – másképp jelzi kíváncsiságát egy rövid és egy hosszú fülű kutyus. A szeparációs szorongás leggyakoribb megnyilvánulási formája például az ugatás és rombolás. Az elválástól való félelem akkor jelentkezik, amikor a gazdi nincs otthon, egyedül hagyja a kutyát, aki aztán véget nem érő ugatásba kezd. Az eb viselkedése minden esetben a gazdája viselkedéséről is árulkodik. Mint kifejtette, az említett viselkedési probléma azoknak a kutyájára jellemző, akik nehezebben tudnak kötődni másokhoz, és érzelmileg instabilabbak. Az ideális gazdi Kérdésünkre, hogy milyen az ideális kutyatartó, azt a választ kaptuk, hogy elsősorban tájékozódik az adott fajtáról, amelyet szeretne az otthonába fogadni. Ezenkívül olyan körülményeket teremt, amelyben a kutya legalapvetőbb igényeit képes kielégíteni – figyelembe véve az időbeosztását és a kutya mozgásigényét. – Nagyon sokan megfeledkeznek arról, hogy a négylábú társaikat nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is le kell foglalni, azaz a fajtának megfelelő feladatokkal fűszerezni a sétákat. A mozgás az értelmezhető feladatokkal válik teljessé – például, egy tacskót érdemes olyan helyre vinni, ahol kedvenc tevékenységét, az ásást tudja gyakorolni, vagy egy retrieverrel az apportírozást labdajáték, frizbi formájában gyakorolni – jegyezte meg. Szidónia a munkája során a pozitív megerősítésen alapuló kutyaiskola módszerét alkalmazza, ami kellő információval látja el a kezdő és haladó gazdikat azzal kapcsolatban, hogyan kommunikáljanak a kutyákkal, hisz egy tréner hivatásának hitvallása, hogy a kutyát nem uralni kell, hanem kérni őt arra, hogy elvégezze a feladatokat.

Miklós Dalma