A híres búcsújáróhely, Lourdes ismét népszerű lett. A szlovéniai Népújság november végi számát lapozva keretes hirdetésre figyeltem fel: lourdes-i útra invitálja a muravidéki hívőket, akiknek a négynapos útért igencsak 
a zsebükbe kell nyúlniuk.
A napokban láttam egy most bemutatott filmet, A csodák útján című ír–angol dráma is részben a zarándokhelyhez kötődik. Dublin szegény negyedéből a hívek Lourdes-ba készülnek. Családi, emberi problémákkal vágnak neki a hosszú útnak, ahol megtörténik a csoda, lelkükben megszületik a béke. A világsztárokat felvonultató moziban a plébános mondja ki: az emberek nemcsak a gyógyulás, hanem az erőt adó remény miatt vállalkoznak a zarándoklatra. 

Lourdes történetét a legtöbb katolikus hívő jól ismeri: 1858. február 11-én a település melletti Massabielle-bar­lang­ban egy nagyon szegény család legnagyobb gyermekének, a tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűz­a­nya, s e találkozás még ti­zen­hétszer ismétlődött. A „Hölgy” kérése nyomán a leány egy forrást fakasztott a bar­lang­ban, amit a gyógyu­lás­ra vágyók milliói keresnek fel évente. Igen, a jelenés híre hamar elterjedt, s tényét 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.
A kivételes környezet, s a csodavárók hada a híres írók fantáziáját is megmozgatta. Hosszú a sor, két regényt emlí­tek csupán: Zola Lourdes-ját és Franz Werfel Bernadette-jét.
Émile Zola a francia naturalizmus fenegyereke 1894-ben adta ki kötetét. A zarándokút hangulatát egy hosszú vonatút során ábrázolja. Két főszereplője a hitehagyott pap, Pierre Froment és a béna lány, Marie, akik valamikor szerették egymást, álmaik beteljesülését a leány balesete tette semmissé. E reménytelen helyzetben a lány koporsószerű ágyában tengeti életét, a férfi az egyházi hivatást választotta. Zola igen keményen írja le a „csodaváró ipart”, ahol a lány végül – saját betegségének regenerálódása, pszichés alapjának feloldódása következtében – meggyógyul, de fogadalmát betartva, Istennek szenteli életét. A könyv igencsak felháborodást keltett Franciaországban, az egyház indexre is tette.
Franz Werfel 1940. június 27-én érkezett feleségével Lourdes-ba. Az író zsidó származása miatt Franciaországot készültek elhagyni, s a zarándokhely egyik szállodájában húzták meg magukat. A német irodalmárra a hely szelleme is nagy hatással volt, s megfogadta, ha sikerül szabad földre lépnie, akkor regénybe foglalja Bernadette történetét. Meg is tette, felesége, Alma Mahler így emlékezik Werfel alkotónapjaira: „A Bernadette-en dol­go­zik, megrázó lourdes-i él­mé­nye­iből merít. Eszébe ötlött franciaországi esküje. A téma teljesen magával ragad­ta. Hatalmas lendülettel vetette bele magát Bernadette Soubirous, a molnárlány történetének megírásába. Mindennap órákon át dolgozott. Teológiai kérdésekben rendelkezésére állt Dr. Georg Moenius, egy német pap, aki szintén Franciaországon át menekült az Egyesült Államokba.”

(Folytatjuk)