A székelykeresztúri Kiss Emőke Temesváron sajátította el a dizájnerszakma alapjait, 2004 óta Székelyudvarhely és Csíkszereda környékén tevékenykedik. Az enteriőrtervezőt a népszerű lakberendezési stílusokról kérdeztük, s megtudtuk azt is, hogyan jut el az ötletektől a precíz megvalósításig. – Mi a különbség a lakberendezés és a belsőépítészet között? Melyikkel foglalkozol gyakrabban? – A dizájnertevékenység nagyon összetett. Egy kicsit lakberendező vagyok, hiszen az adott belső tereket késztermékek felhasználásával rendezem be. De egy kicsit belsőépítésznek is vallom magam, mert részt veszek az épület tervrajzainak elkészítésében, a világítás kivitelezésében. Akinek van egy kis érzéke a lakberendezéshez, gyakorlatilag egy rövid tanfolyam után elhelyezkedhet a szakmában. Ezzel ellentétben, a belsőépítészet sokkal több rákészülést követel. A lakberendező kiváló stílusérzékkel rendelkezik, de a belsőépítésznek már a műszaki ismeretekkel is tisztában kell lennie. Általában az építésszel párhuzamosan dolgozom, és a megtervezett alaprajzot látva élhetőbbé és használhatóbbá tudom tenni az enteriőrt. Fontos, hogy egy új épületnél a belső részek alaposan át legyenek gondolva, így rengeteg megelőzhető hibától óvják meg magukat a ház tulajdonosai. Emiatt szeretem a teljes munkát felügyelni, illetve végigkísérni az alapoktól a kivitelezésig. – Milyen helyzetekben kérik egy belsőépítész segítségét? – Az utóbbi időben sokat változott az igény. Régen gyakrabban kérték a segítségemet akkor, amikor rosszul sült el az építkezés, és már egyedül nem tudták megoldani a problémát. A friss tapasztalataim alapján napjainkban egyre inkább akkor keresnek fel, amikor tervezni kezdik az épületet. Most már együtt tervezzük meg a belső terek méreteit, színkártyák alapján kiválasztjuk a megfelelő árnyalatokat, ilyenkor átláthatóbb a várható végeredmény. Ebben az esetben sokkal kevesebb a kellemetlen meglepetés vagy a spontán kialakuló helyzet. A kisebb felkéréseim a lakások átalakítását, esetleg a bútorok kicserélését érintik. A nagyobb munkák alkalmával egy teljes házat építünk fel, az alapoktól az utolsó simításokig. – Mi inspirálja a munkádat? – Követem a nagyvilági trendeket és a híres tervezők munkáit. Igazság szerint annyira sokféle stílust kell képviselnem, hogy kizárólag egy ágazat sosem tud rám erős hatást gyakorolni. A klienseim közül akad olyan, aki a modern stílust szereti, olyan, aki vintage stílust akar teremteni, s olyan is, aki a minimalista lakberendezést részesíti előnyben. A megrendelők igénye a legfontosabb, ez kizárja azt, hogy egyetlen ízlést képviseljek. Nem lehetek erőszakos, nem kényszeríthetem az otthonukba azt a trendet, ami nekem tetszik. A berendezett teret a megrendelők használják, ezért fontos, hogy jól érezzék magukat a négy fal között. Egy cukrászda, kávézó esetében más a helyzet. Ilyen felkéréseknél szabadabban ki tudok bontakozni. – Jelenleg melyik a legnépszerűbb stílus­irányzat? – Mindenekelőtt a letisztultság és a minimalizmus. De mint említettem, ahány ember, annyiféle igény, ízlés és elképzelés. A lakberendezési divat kissé más, mint a ruházati trendek – nem változik olyan gyors ütemben, mint az öltözködés, a trendi dolgok akár hosszú évekig is uralják a piacot. Napjainkban újra népszerű a hetvenes évek retró stílusa – a lekerekített bútorformák, a finom, organikus vonalvezetés. Divatos a természetes anyagok használata – ezek közül is a fa, a kő és a márvány a legnépszerűbbek. Trendi, ha sok növény van a belső terekben, és ha minél zöldebb, környezettudatosabb a berendezés. Ma már a természetes fényt is előnyben részesítjük. Ez valamilyen mértékben utal arra, hogy az elmúlt két évben az otthon falai közé voltunk zárva, így próbáljuk bevinni a lakásokba a szabadtéri környezetet, amiben oly kevés időt tölthettünk el. A környezettudatosságot helyezi előtérbe az újrahasznosítás is. Gyakran találkozom olyan régi bútorokkal, amelyeket a klienssel újragondolunk, átfestünk és korszerűsített formában hasznosítunk. Az újrahasznosított bútorok a modern lakás kontrasztos darabjai. Udvarhelyen nem elég bátrak az emberek ahhoz, hogy az otthonukban felvállalják az új stílusokat. Jellemzően visszafogott igénnyel rendezik be a lakásokat, mert erősebben kötődnek a megszokott anyagokhoz, színekhez. Hiába ajánlom a külföldi trendeket, legtöbb esetben idegenkednek az ismeretlen megoldásoktól. A bevált és biztos lakberendezési technikákra utaznak. – Milyen anyagokkal, textúrákkal és színekkel dolgozol szívesebben? – Kedvelem a természetes anyagokat, például, a fából készült padló szebb, mint a laminált. A színek közül a zöld és annak árnyalatai divatosak. Szerintem a zöld szín a lakás bármely részében jól mutat. Nincs egy jól bevált recept arra nézve, hogy mit mivel érdemes társítani, ezért inkább kísérletezni szoktam az anyagokkal, színekkel és textúrákkal. – A divat vagy a hatékonyság fontosabb? – A kettőt ötvözöm. Hiába lesz páratlanul szép a tér, ha nem praktikus. Arra törekszem, hogy a munkám végeredménye esztétikus legyen, de a gyakorlatban is hasznosíthatóvá váljon. Attól lesz szép egy lakás, ha az ember jól érzi benne magát. Nem elég, ha egy konyha önmagában lélegzetelállító, az is fontos, hogy minden kéznél legyen, és a konyhai tevékenységeket segítse. Egy irodaház amellett, hogy trendi, nem árt, ha barátságos, otthonos, és szorgalmazza az alkalmazottak kreatív munkáját, illetve a csapat általános jó hangulatát. – Milyen erősségeid vannak? – Legnagyobb erősségem a tapasztalat, ami minden munkám alkalmával az előnyömre válik. Egy másik a személyes jelenlét, hisz az egész folyamatot követem az elejétől a végéig. Többnyire a megrendelők visszajelzései éltetnek, ezért hiszek a személyes találkozás erejében. Amikor megmutatom a megrendelőnek az elkészített 3D tervet, megfigyelem a reakcióit, az arckifejezését, és ezekből az apró jelekből le tudom szűrni azt, hogy őszintén tetszik neki, vagy sem. Üzenetváltás vagy telefonbeszélgetés során erre nincs lehetőségem, nem szeretek úgy dolgozni, hogy nem nézek a megrendelő szemébe. Személyes kapcsolatok nélkül nem tudok dolgozni. Bármennyire részletes a terv, a kivitelezés alatt adódhatnak olyan problémák, amelyeket kizárólag személyes jelenléttel lehet megoldani. A visszajelzések alapján a kreativitás az erősségem. Könnyedén ráérzek arra, hogy megteremtsem a belső terek lelkét. A nőiesség egy másik jellemzője a munkámnak, amire büszke vagyok. – Létezik egy sajátos látásmód, ami a női, illetve a férfi lakberendezőket megkülönbözteti egymástól? – Persze, a nő munkája mindig finomabb és lágyabb, ami árulkodhat arról, hogy ki volt a tér lakberendezője. A férfiak anyaghasználatában érződik egyfajta határozottság, s kimondottan az erős színeket, textúrákat keresik. A nőknek egyszerűbben megy a színtársítás, és nagyobb figyelmet fordítanak az apró részletekre. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a nők jobb lakberendezők lennének. – Milyen gyengeségeid vannak? – Gyakran túlvállalom magam, emiatt nem tudom beosztani az időmet, és elkezd több projekt párhuzamosan futni egymás mellett. Ebben a szakmában nehéz előre tervezni, mert sosem tudhatom biztosan, hogy az adott munka meddig fog tartani. Adódhatnak tervezési fennakadások, elfogyhat a kliens pénze, s ezért úgy dönt, hogy egy fél évre pihenteti a projektet. Jelenleg van egy két évvel ezelőtt elkezdett munkám, amit a világjárvány miatt abbahagytunk. A megrendelő nemrég jelezte, hogy néhány héten belül szeretné folytatni az építkezést, ami teljes mértékben váratlanul ért. – Szerinted mi kell a sikerhez? – A siker kulcsa a tanulás. Mindig új anyagok és új technológiák jelennek meg, s a változó ízlésvilággal lépést kell tartani. A közösségi médiában megjelenő tartalmak segítségével követem a változó trendeket, de előfordul, hogy szakcikkeket olvasok, vagy városnéző kirándulásokat teszek. A legszebb helyekkel, amelyek inspiráltak, Temesváron, Kolozsváron és Bukarestben találkoztam. A városnézés gondolatébresztő, újabb és újabb ötleteket eredményez, amelyeket hazatérve magam is kedvelek kipróbálni. Nagyon szeretném jól végezni a munkámat, célom, hogy én és a megrendelő egyaránt örömünket leljük a végeredményben. Határon túlról nagyon tetszik az északi lakberendezési stílus. A Skandináv-félszigeten merőben más elképzelések élnek az otthonról, a belső terek berendezéséről, mint nálunk. Például bátran használják az ipari betonpadlót akár az otthonukban is. A skandinávok a minimalista stílust helyezik előtérbe, letisztult elképzelésekkel és természetes anyagokkal dolgoznak. Mivel északon kevesebb a napfény, ezért óriási ablakokat használnak, és a belső tereket napközben elönti a természetes fény. – Milyen helyi jellegzetességek vannak? – Székelyföldön lassan kezdünk kilépni a rusztikus vonalból, az erőltetett hagyományos lakberendezési technikákat utánzó megoldások bűvköréből. Gondolok itt arra, amikor mesterségesen koptatott bútorokat kérnek a megrendelőim. Egyre többet utazunk, kitárult előttünk a világ – az udvarhelyiek, csíkszeredaiak is egyre inkább szembesülnek azokkal a divatirányzatokkal, amelyek széles körben elterjedtek. Ritkábban ötvözik a régit az új megoldásokkal, sokkal kedveltebbé váltak az egyszerű, letisztult belső terek. A turisztikai központok továbbra is a népies stílust részesítik előnyben. Ez egyáltalán nem probléma, hiszen a turisták szívesen találkoznak a vidékre jellemző lakberendezési megoldásokkal. A nem túlzásba vitt helyi vonatkozású megoldások színfoltjai lehetnek a lakberendezésnek. Az egyik aktuális munkámat említve, Oklándon egy magyarországi párral dolgozom együtt egy csűrház elkészítésén. A régi csűr bizonyos anyagait felhasználva hozunk létre egy teljesen új épületet, amely kívülről tükrözi a korábbi stílusát, de a belső tereket korszerűsítjük. – Hogyan lesz egyszerre szép és komfortos egy szűk, illetve egy tágas belső tér? – A szűk belső térben jól mutatnak a falba beépített szekrények. A hely hiányából adódóan, egy ilyen tárolóba kiválóan el lehet rejteni a sok használati tárgyat, ruhákat, cipőket. A fennmaradt teret pedig egy kevés kreativitással vagányul fel lehet dobni. A tág térben ajánlott kinevezni egy fő falat, ami több berendezési tárgyat vonz maga köré, a szoba hangsúlyosabb pontja, s akár színben is eltérhet a többitől. A tágas belső tereknél gyakori hiba, hogy rengeteg nagy méretű figyelemfelkeltő bútort zsúfolnak egy helyre, ami kaotikus látványt eredményez. Sokkal szebb, ha egyetlen dekoratív része van a belső térnek, ami vonzza a tekintetet, a többi pedig csak alátámasztja a kiemelt színeket és anyagokat.

Miklós Dalma