A labrador fajta nagy népszerűségnek örvend a kutyakedvelők körében. Ezek a négylábúak amellett, hogy rengeteg szeretetet nyújtanak, vakvezető és mentőkutyaként is jelesen helytállnak. Csíksomlyó szívében, a Tojko’s Labradors kennelben találkoztunk egy csapat igazán boldog labradorral. A kennel tulajdonosával, Szász Ferenccel a labradortenyésztésről és a kutyatartásról beszélgettünk. A kennel létrehozása gyerekkori álom volt a marosvásárhelyi születésű Szász Ferenc számára, aki jelenleg Csíksomlyón él családjával és családtagoknak számító kutyáival. Mint mondta, számára ez egy választott életmód, s minden erejével azon dolgozik, hogy labradorjai számára a legoptimálisabb körülményeket biztosítsa. Munkája mellett a tenyésztés komoly idő- és energiabefektetést igényel, ám szerinte ezt kizárólag szívből érdemes csinálni. A kutyatartás örök elköteleződés Mint mondta, számára nem az almok mennyisége a fontos, hanem elsősorban egészséges kutyákat szeretne. Bár nem tud megtartani egy teljes alomnyi kiskutyát, minden esetben kiválasztja és megtartja a legígéretesebbnek tűnő két kölyköt. A többinek igyekszik minél ígéretesebb otthont találni, viszont minden adásvétel esetén szerződés aláírásához köti a kiskutyák elhelyezését. – Sajnos nincs abszolút garancia arra, hogy a kutyáim jó helyre kerülnek, de egy szerződéssel mindenképp ki tudsz védeni bizonyos rizikókat. Vannak alapfeltételeim, de az első és legfontosabb nekem mint tenyésztőnek az, hogy ha a család úgy dönt, hogy valamilyen okból kifolyólag már nem tudja tartani a kutyát, kizárólag én vagyok jogosult ingyenes jogcímen visszavenni a kutyát. A tavaly két család akadt, amelytől el kellett hoznom a kutyáimat. Az ő kérésükre mentem, mert elmondásuk szerint nem tudták tovább tartani az állatot. Ami érdekes, hogy felnőtt kutyákról beszélünk. Vannak objektív okok, amiért lemondanak a kedvencről, de számomra olyan nem létezik, hogy költözünk el, és a kutyának tovább már nincs helye nálunk. Ezeket nem tudom elfogadni. Szerencsére olyanba még sosem ütköztem, hogy nem megfelelő módon tartsák a kutyát, és vissza kelljen kérnem. Nem alapfeltétel, de próbálunk olyan családokat szerezni, amelyek elfogadják a vegyes tartást, ami számomra azt jelenti, hogy a kutyának bejárási joga van a házba. Elvárom, ha otthon van mindenki, akkor a kutya teljes értékű családtagként legyen kezelve. A labrador jó temperamentumú kutya, de ha el van különítve, és távol próbálják tartani a családtól, akkor kialakulhatnak nem kívánt magaviseletek. A kutya sosem azért ugat, mert arra volt teremtve, hanem próbálja felhívni a figyelmünket arra, hogy valami nincs rendben – mondta a tenyésztő. A Ferenc kenneljében élő kutyák kizárólag húst esznek, nem ad nekik tápot, véleménye szerint hús­evő mivoltukból kifolyólag ez a megfelelő eledel számukra ahhoz, hogy egészséges életet élhessenek. Szeretet és támogatás Az ellések pillanata igazi rituálénak számít a Tojko’s Labradors kennelben, hisz a család összes tagja teljes erőbedobással igyekszik támogatni a szukát. – Amikor a szukám közeledik az ellés pillanatához, akkor én költözöm be a garázsba. Van egy felfújható matracom, és attól a pillanattól kezdve garázslakóvá válok mindaddig, amíg a kiskutyák háromhetesek nem lesznek. Kivételt képeznek azok az órák, amikor a bíróságon kell lennem, olyankor a feleségem helyettesít. Muszáj felvigyázni őket, hisz megtörténhet – főleg a fiatal szukáknál és azoknál, melyeknél ez az első alom –, hogy nem elég figyelmesek és megnyomják a kölykeiket. Emellett van egy tenyésztői betegség: próbálunk a természet szabályai ellen dolgozni, érzelmi alapon dönteni, és az alom gyenge egyedét is pátyolgatjuk, nem engedjük el, nem hagyjuk, hogy a természetes szelekció kimondja a döntő szót. Ilyenkor háromóránként kelek, cicire teszem őket, erősítem, és hál’ istennek, egy kiskutyámat sem vesztettem még el. Nem egyszerű, de imádom azokat a pillanatokat, amikor látom őket felcseperedni, kezdenek mászkálni és kinyílik a szemük. Ezek megfizethetetlen dolgok – vélekedett a tenyésztő. A gondoskodás hálája Szász Ferenc már számtalan versenyen részt vett labradorjaival, és nagyon sok jó eredménnyel tért haza. Nehéz a sok jó eredményből kiemelni párat, hiszen mindegyik elismerés és öröm egy tenyésztő számára. – Sosem szerettem hangoztatni a sikereimet, mert saját lovadat dicsérni gyalázat. Ha kérdik, nagyon szívesen elmondom, de azonkívül mindez az én lelkemben egy amolyan örömfiók. 2012-től kezdtem el kiállításokra járni, pontosan egy évtizede. Összejártam egész Európát, de inkább klubkiállításokra nevezek – ez azt jelenti, hogy főként azokon veszek részt, amelyeket kimondottan a fajtának szerveznek. 2013-tól kivétel nélkül minden évben részt veszek az angliai Cruft’s-on, ez a világ legrangosabb kiállítása, melyen csak kvalifikációval lehet részt venni. 2014-ben Tiara kutyámmal a növendék osztályban 49 szuka közül negyedik lettem. Tavalyelőtt Kenzo kutyámmal az egyik angliai klubkiállításon osztályötödik lettem. Szintén Tiarával 2015-ben horvát klubkiállítást is nyertem. Kétszeres magyar klubgyőztes kutyám is van, az osztrákoknál pedig a Retriever-fesztiválon bajnok osztálygyőztesek lettünk. Minden fajta esetében megvan egy leírt, standard elvárás: az, hogy küllemileg és temperamentum szempontjából milyen kritériumoknak kell megfelelni. Az én szememben mindegyik kutya gyönyörű, de a versenyeken a standard diktál – avatott be. Óvakodjunk a szaporítóktól! Kiemelten fontos lenne, hogy az emberek megértsék a tenyésztők és szaporítók közötti különbséget. A tenyésztőnek nem a pénzkeresés a cél – számtalan vizsgálatnak és alapos felkészülésnek kell megelőznie azt, hogy egy szuka életet adjon egy alomnak. – Nem vagyok állatorvos, de van némi tapasztalatom a tenyésztés terén. Véleményem szerint tévhit az, hogy ha egy szuka nem ellik élete során, abból problémák lehetnek. Ha a vadvilág szempontjából nézzük, ott sem kell minden egyed utódot hozzon a világra. A farkasfalkában is csak a domináns hím és szuka hoz létre almokat. Egyetértek az állatorvosok azon javaslatával, hogy azokat az egyedeket, amelyek – nagyon rosszul hangzik, és nem is szeretem ezt használni, viszont ki kell mondanom – értéktelenek tenyésztés szempontjából, sterilizálni kell. Mindegyik fajta kutya a túltenyésztés és a szaporítás következtében hajlamos bizonyos betegségekre. Ha egy szaporító nincs erre figyelemmel, és nem végzi el a szükséges vizsgálatokat, akkor sajnos nagyon sok beteg kutya jön a világra. Volt egy család, amely eljött hozzám, és vásárolt egy szukát, mert az előző kutyájuk kilenc hónaposan megvakult. Azóta az én kutyám úgymond a vakvezető társa a másiknak – részletezte Szász Ferenc.

Szilágyi Dalma-Orsolya