A Hargita-hegység déli részének legmagasabb pontjára, a Kakukk-hegyre (1558 m) túráztunk legutóbb, 2022. november 19-én, a Csíkszéki EKE szervezésében, Kocsis György vezetésével.
Három napja csak az időjárást figyelem, esik az eső nappal, esik éjjel, de szombatra nem jósolnak napközben esőt, így bepakolom a hátizsákomba a megszokott felszerelést, előkészítem a téli bakancsom, úgy érzem, eljött már az ideje, hiszen 
a hegyen lehet, hogy az éjjel havazott, amíg nálunk esett az eső. Tudom, hogy sár lesz, ezért váltócipőt is pakolok (más autójába sárosan beülni illetlenség), valamint lábszárvédőt, hiszen ha nagy hó nem is lesz, de a sár ellen kiváló. Reggel, ahogy felkelek, megnézem, nincs-e üzenet valamelyik túratársamtól, hogy az eső miatt mégsem jön. De nincs üzenet, aminek nagyon örvendek, hiszen a többéves rendszeres túrázás alatt megtanultuk, hogy bármilyen időjárás van, az erdő, a hegy, a természet mindig más arcát mutatja, egy borús, ködös vagy havas tájat is pontosan úgy megcsodálunk, mint a verőfényes napsütötte tájat. 
Kézdivásárhelyről indultunk a Csík­szent­im­rei Bü­dös­fürdőre, ahol találkoztunk a csapat többi tagjával. A találkozóhelyen Kocsis György túravezető nem győzte dicsérni a csapatot, hogy ilyen időjárási előzményekkel, ilyen szép számban összegyűltünk. Bemutatkozás, tájékoztatás, megszámlálás után a túravezető hálaadó imára kért bennünket.
Nekiindultunk a hegynek egy erdei úton, amely sárral, hatalmas pocsolyákkal keresztezte utunkat. Hogy kikerüljük, bújócskázva bevetettük magunkat a sűrűbe, hogy minél kevesebb sarat hurcoljunk magunkkal. A kék sáv turistajelzést követtük, a Bakratás-tetőn (1363 m), Nagy-lázon (1326 m), Hosszú-hágón (1548 m) át a kakukk-hegyi (1490 m) menedékházig. Ahogy felfelé haladtunk, egyre jobban körbevett a köd, a fenyők tűlevelein megjelentek az éjjel elszórtan lehulló hópelyhek, igazi télkóstoló túrának néztünk elébe. Kétszer tartottunk rövid pihenőt, amikor a túravezető elmondta, hol is járunk éppen, és mit is kellene lássunk, ha nem lenne köd. Ekkor mondta el Tőke Dénes túratársunk, hogy ezen a túrán három olyan személy van, akinek európai gyalogtúrákra van túravezetői engedélye. Az Európai Gyalogos Szövetséget (European Ramblers’ Association = ERA), 1969. október 19-én Raichbergben a németországi, svájci, luxemburgi, belga és franciaországi természetjáró szervezetek hozták létre, 1971-ben hat, napjainkban pedig összesen 34 európai ország a tagja. Ennek az EKE is tagja, mint szervezet, de a Csíkszéki EKE 13 olyan túravezetővel büszkélkedhet, akik az ERA által kiállított túravezetői engedéllyel rendelkezik. Közülük hárman voltak velünk: Kocsis György, Fénya József és Tőke Dénes.
Megérkeztünk a kakukk-hegyi menedékházhoz (1490 m), ahol rövid pihenő után jelzetlen, meredek úton megkezdtük a csúcstámadást. Mire kifáradtunk volna, hogy pihenőt tartsunk, meg is érkeztünk a csúcsra (1558 m), ahol a csúcsfotó elkészítése és a csúcspálinka elfogyasztása után visszaereszkedtünk a menedékházig. Itt meglepetésünkre a Háromszéki EKE néhány tagja üdvözölt, hisz a Kisbakancsosokkal épp ezen a vidéken túráztak. Elfogyasztottuk ebédünket, és visszaindultunk ugyanazon az útvonalon, amelyen jöttünk, reménykedve, hogy a ködön kívül egyéb látványban is lesz részünk. Sajnos, visszafelé is ugyanolyan ködös volt az idő, amivel a csíkszeredaiak viccelődtek is, hiszen ahogy a köd elillant a városból, ők már meg is keresik a ködös helyeket. Visszafelé nagy volt a forgalom a túraútvonalon, a Székelyudvarhelyi EKE népes csapata is a Kakukk-hegyre tartott. 18 kilométer, 450 m fel- és ugyanannyi lefelé megtett szintkülönbség után érkeztünk meg az autókhoz, ahol a túravezető ismertette a következő túrákat, CsEKE-programokat, elbúcsúztunk egymástól, majd ki a „könyvtárba”, ki hazafelé vette útját.

Vántsa Judit,
Kézdivásárhely