Sógor Levente egy székelyudvarhelyi kisállatkereskedés tulajdonosa, aki már tíz éve működteti vállalkozását. Az állattenyésztő diplomával rendelkező mérnöknek üzlete megnyitásával gyerekkori álma vált valóra. Kereskedésében a halak jelentik a fő vonalat, mellettük madarakat, kisemlősöket tart, az évek során pedig hüllők és kétéltűek is megfordultak a boltban. Ezekről az állatokról beszélgettünk a szakemberrel. Sógor Levente kedvence az akvarisztika, hobbi szinten diszkoszhaltenyészetet is működtetett jóval vállalkozása, a Discus Madeira akvarisztikai szaküzlet, kisállat- és tápszerkereskedés megnyitása előtt. Elmondása szerint vidékünkön még mindig fenntartásokkal néznek a hüllőkre az emberek, van egyfajta félelem a vásárlókban. Saját tapasztalatai szerint, amikor a szülők gyerekekkel együtt érkeznek az üzletbe, s a gyerekek a kígyók terráriumainál állnak meg – ők ugyanis nagyon nyitottak és kíváncsiak –, a felnőttek sokszor még a terrárium közeléből is elhívják, akkora az állatok iránt érzett félelem vagy bizalmatlanság. Nyugat-Európában azonban ez már nem így van, sokkal nyitottabbak ilyen téren is az emberek. A mérges kígyók tartása speciális engedélyekhez kötött, és olyan fajok is vannak, amelyek védettek, ezért tartásuk szigorúan tilos. Levente az utóbbi időben már nem is nagyon foglalkozik kígyókkal, ugyanis a beszerzésük és szállításuk is számos rizikófaktort hordoz magában. A folyamat bonyolult, az állatok drágák, különböző papírok, engedélyek szükségesek hozzá, szállításuk pedig körülményes: nem szabad sem túl hideg, sem túl meleg legyen, és mindig fennáll a veszélye, hogy útközben elpusztul az állat. A kígyókat ugyanis főleg külföldi nagykereskedésekből, kiállításokról lehet beszerezni. Mindezek mellett vidékünkön a hüllők iránti kereslet is minimális, így nem is éri meg igazán foglalkozni vele. Mint mondta, tíz év alatt mindössze hat kígyót és két kaméleont értékesített. Kereskedésében hondurasi királysiklók és tajföldi bambuszsiklók is megfordultak már. A kígyók viszonylag igénytelen állatok, tartásuk egyszerű, elég hetente egy alkalommal megetetni. A kaméleonok, gekkók tartása sokkal bonyolultabb, a szakember szerint esetükben az élelem életben tartása okozza a legnagyobb gondot. Mivel ezek az állatok rovarokra vadásznak, nem fogadnak el tetemeket, csak élő állatokkal táplálkoznak. – Bár vannak módszerek, hogy elfogadtassák a tetemeket – úgynevezett vibrátorral mozgatják azokat, hogy élőnek tűnjenek –, hosszú távon ezt sem lehet alkalmazni, hiszen az állatok megbetegedhetnek, ha nem jutnak friss bogarakhoz, amire a szervezetüknek szükségük van és mindenféle egészségügyi problémájuk lesz – tudtuk meg Leventétől. Az élő állateledel beszerzése és főleg szállítása is körülményes, félő, hogy a bogarak időközben elpusztulnak. – A kaméleonról azt kell tudni, hogy nem fogadja el, ha mindig csak ugyanazt a tápot kapja. Kell legyen legalább három-négy féle táplálék, például tücsök, szöcske, gyászbogárlárva, lisztkukac ahhoz, hogy megfelelően táplálni lehessen őt. Ha csak egyfajtát kap, akkor egy idő után inkább elpusztul, de akkor sem hajlandó megenni – részletezte Levente, aki maga is már hét éve tulajdonosa egy párduckaméleonnak. Hozzátette: a kaméleont egyébként naponta kell etetni, és aki minden nehézség ellenére is vállalja a tartását, számolnia kell azzal, hogy kedvence akár tíz évig is elélhet. Az egyik legelterjedtebb kaméleonfajta a párduckaméleon, a másik pedig a sisakos kaméleon. Míg az előbbi viszonylag kezelhető állat, ki lehet venni a terráriumból, lehet tenni-venni, a sisakos kaméleont nem, mivel sokkal agresszívebb.

(Folytatjuk) Hadnagy Éva