László Rezső csíkcsicsói plébános tanításában arra adott ötleteket, hogy miként mozduljunk ki a kényelmünkből, és további tippeket adott arra is – akár az elmúlt időszak nehézségei után, akár a jelen helyzetünk szükségeiben –, hogyan tudunk felállni és másoknak „embere” lenni, hogy másokat segítsünk, támogassunk az üdvösség útján, mert ahogy a találkozó mottója is szólt: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Lk 10,2) Ne csak azt várjuk, hogy valaki segítsen rajtunk, hanem legyünk mi, akik másokat felemelnek.
Szilágyi László tanítása abban erősített meg, hogy legyünk bátrak azon az úton járva, amelyre az Úr hívott meg, nehogy úgy járjunk, mint a választott nép, amely hosszú vándorlás után végül nem jutott be az ígéret földjére, mert kételkedtek, aggódtak és féltek, ott is ellenséget láttak, ahol nem volt.
Jó volt hallgatni a tanúságtételeket, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy Isten valóban jelen van és cselekszik közöttünk. A Keresztirány ifjúsági szolgálat rövid programja, beszámolója azt is előrevetítette, hogy van jövője a karizmatikus megújulásnak.
A dicsőítések, imádságok, szentgyónások, illetve a szentségimádás megkoronázása volt a befejező szentmise. Fülöp László nagykászoni plébános, a karizmatikus megújulás lelki felelősének prédikációja abban erősített meg, hogy Jézus ma is általunk akarja megcselekedni azt, amit Ő maga is tett földi életében. Minden eszközt megadott, hogy általunk elvezesse az elveszetteket a vele való találkozásra, hogy az örömhírt ott tudjuk hirdetni, ahol erre szükség van.
Hálásan köszönjük mindenkinek, aki bármit is tett a találkozó létrejöttéért! Ami ott történt, elhangzott, legyen egyéni és közösségi megerősödésünkre! Jövőre is találkozunk, reményeink szerint 2023. október 14-én. Istené legyen a dicsőség és miénk az öröm!

Dánél József, a csíkszeredai Búzamag közösség tagja