Az evés alapvető ösztönkésztetés, de ugyanakkor jóval több annál. A táplálkozás örömforrás, mely szorongáskeltő hatással bír, és emellett a társas kapcsolatok színtere is. Mi történik, amikor zavar keletkezik az étkezés során? Süketes Renáta-Etelka pszichológussal, a Lelki Egészség Centrum szakemberével beszélgettünk. – Nagyon sokszor nem ismerjük fel az evészavarok megjelenését, és nem fordítunk rá időben megfelelő figyelmet. Ez azért történik, mert a legtöbb ember életének valamely szakaszában próbálkozott valamilyen fogyókúrás módszerrel testsúlyának csökkentése érdekében, és ezért senki nem figyel fel arra, hogyha valaki (feleség, barátnő, lánygyermek vagy rokon) a közvetlen környezetéből kevesebbet eszik vagy nem fogyaszt bizonyos ételeket. A helyzet folyamatosan romlik, és csak akkor tudatosul egy szülőben, társban vagy barátban, hogy komoly a probléma, amikor az állapot már súlyos, vagyis az illető személy testsúlya nagyon alacsony, keveset eszik, elrejti az ételt vagy ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül étkezzen, társaság nélkül. Nők esetében kimaradhat a menstruáció és más egészségügyi problémák is megjelenhetnek. Annak érdekében, hogy önmagunk vagy a hozzánk közel álló személyek esetében minél hamarabb felismerhessük a táplálkozási problémák jeleit és tüneteit, érdemes megvizsgálnunk az alapvető táplálkozási zavarok formáit. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy még időben szakemberhez tudjunk fordulni. – Melyek az evészavarok fő megjelenési formái? – A szakemberek a két leggyakrabban előforduló formát különböztetik meg: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Az anorexia és a bulimia egyaránt krónikus lefolyású betegség, éveken keresztül zajló folyamatokról van szó. Az anorexia nervosa típusába sorolható személyek első lépésként a szénhidrátokat (édességek, sütemények) próbálják meg kiiktatni az étrendjükből, és csakis fehérjedús, alacsony kalóriatartalmú ételeket fogyasztanak. A napi energiafelvételük nem több 600-800 kalóriánál, és egyre kevesebb örömüket lelik az evésben. A betegség főbb tünetei a soványság iránti vágy, az elhízástól való rettegés, az ételekkel kapcsolatos megszállottság, pszichés és hangulati problémák, kognitív zavarok, valamint szervi problémák és egyéb specifikus tünetek megjelenése. Ilyen az alacsony testhőmérséklet, alacsony vérnyomás, lassú szívverés, csontritkulás, anyagcserezavarok. Vannak, akik gyakran önfeledt falási rohamoknak is átengedik magukat, majd az étkezések után hányással, hashajtók vagy vízhajtók segítségével igyekeznek megszabadulni a feleslegtől. – Milyen korban a leggyakoribb az anorexia megjelenése? – Az anorexia első megjelenése 14–18 életév között következik be, 90 százalékban a nőket érinti. Az anorexia nervosa áldozatai egyre vékonyabbak szeretnének lenni, ezért életveszélyesen lefogynak. A bulimia nervosában szenvedők először falási rohamokba esnek, azután az elhízás elkerülése érdekében különböző eszközökkel, hányással, hashajtók szedésével igyekeznek kompenzálni. A falási rohamok mindig egy adott időkereten belül szoktak előfordulni, s ez idő alatt az egyén jóval nagyobb mennyiségű ételt fogyaszt el, mint amennyit egy átlagember ugyanolyan körülmények között, ugyanannyi idő alatt képes elfogyasztani. Ezek a betegek falás közben minden önuralmukat elveszítik önmaguk felett, ez azt jelenti, hogy nem képesek abbahagyni az evést, sem megválogatni az elfogyasztott ételfajtákat és adagokat. A bulimiások gyakran felfokozott izgalommal tervezik meg falási rohamaikat, melyek aztán bűntudatot és szemrehányásokat okoznak. A bulimia nervosa 90 százalékban a nőket érinti, általában 15–21 életkor között jelenik meg. – Ezeken kívül még milyen táplálkozási rendellenességek fordulnak elő? – Fontosnak tartom még megemlíteni az orthorexiát, valamint a drunkorexiát annak ellenére, hogy hivatalosan még nem ismerték el ezeket, mint evészavartípusokat, és nem szerepel a hivatalos diagnosztikai kézikönyv legújabb változatában sem. Az orthorexia elnevezést a 90-es évek végén egy amerikai orvos vezette be és azt állította, hogy az orhorexiában szenvedő betegek jellemzője a túlzott törekvés az egészséges táplálkozásra. Ezeknél az embereknél bizonyos étkezésbeli megszorítások – melyek az egészség elérése érdekében történnek – oda vezethetnek, hogy a túlzott odafigyelés következtében megvonnak valamit a szervezetüktől, amire egyébként szükségük lenne, így ez káros hatással van az egészségükre. A kutatók szerint ami miatt ez a jelenség megérdemli, hogy betegségként említsük, az az, hogy nagyban hasonló tüneteket mutat a már fent említett evészavarokkal. Ilyenek például az elszigeteltség, szorongás, a képesség elvesztése arra, hogy természetes módon, szorongás nélkül egyen a személy, és súlyos esetekben ez is alultápláltsághoz vagy akár halálhoz vezethet. Viszont abban különbözik az anorexiától és a bulimiától, hogy míg ezek esetében a betegek az étel mennyiségére fókuszálnak, az orthorexiában szenvedő betegek az étel minőségére fektetik a hangsúlyt. A drunkorexia a nyugati országokban elterjedt módszer a fogyókúrázók körében, melynek lényege, hogy a fiatal nők a szilárd ételeket mellőzik és a szükséges kalóriamennyiséget alkohollal juttatják be szervezetükbe. Ennek hátterében az a magyarázat áll, mely szerint a fiatal nők annak az elvárásnak kell eleget tegyenek, hogy adott alkalmakkor fogyasszanak alkoholt, de ugyanakkor maradjanak karcsúk és vonzók. Mint tudjuk, az alkoholnak is magas a kalóriaértéke, egy pohár bor elfogyasztása 150-170 kilokalóriát is juttathat a szervezetbe, míg egy pohár sör akár 250-et is. A drunkorexia azért is veszélyes, mert nemcsak evési rendellenesség alakul ki, hanem hosszú távon akár „sorozativás” vagy alkoholizmus is lehet a következménye. Az evészavarokat korábban kultúrspecifikus, csak a nyugati országokra, és azokon belül is elsősorban nőkre jellemző zavarnak tartották. Az utóbbi évek kutatásai azonban arra mutattak rá, hogy az evészavarok már a nyugati civilizáció országain kívül is egyre elterjedtebbek. Bár a nemi különbségek markánsak, az utóbbi időben a férfiak körében is egyre gyakrabban megjelennek a tünetek, ám még így is a betegek mindössze 5-10 százalékát teszik ki. A legtöbb evészavarban szenvedő férfi olyan sportolók közé tartozik, akiknek tartani kell a testsúlyukat, míg a nőkre ez csak kisebb arányban jellemző. Egy régebbi vizsgálat szerint legnagyobb arányban a zsokék, a birkózók, a hosszútávfutók, a testépítők és az úszók veszélyeztetettek. A férfi zsokék például a fogyás érdekében gyakran alkalmazzák a táplálékmegvonást, az önhánytatást, a hashajtók és vízhajtók rendszeres alkalmazását. Az evési zavarokban szenvedő nőkkel szemben, a férfi birkózók és zsokék vagy versenyekre készülő egyetemista sportolók csak a verseny idején törődnek a testsúlyukkal, ezenkívül legtöbben visszanyerik korábbi súlyukat. – Mi okozza az evészavarokat? – Az anorexia nervosa és bulimia nervosa előfordulásának leginkább társadalmi-kulturális okai vannak, mert a nőket kifejezetten kulturális nyomás éri a karcsúság jegyében. Kortól függetlenül, a bulimia és az anorexia nagyon erős testképzavarral és többnyire önbizalomhiánnyal társul. A fiatalabb lányoknál, nőknél erős a karcsúság utáni vágy. Elég egy pillantást vetni a magazinok fogyókúrás oldalaira, a média által közvetített női ideálra ahhoz, hogy lássuk, hogy a mai társadalomban a vékonyság jelenti a szépséget és az egészséget. Az evési zavarok kialakulásában a kutatók fontos szerepet tulajdonítanak bizonyos foglalkozásoknak: idesorolhatók a színészek, balett-táncosok, táncosok, zsokék és bizonyos sportágak sportolói, ahol a vékonyság különleges értéknek számít. Gyakran a család, mint a társadalmi értékek elsődleges közvetítője, a legtöbb esetben fontos szerepet játszik az evési zavarok kialakulásában. A kutatások szerint az ettől szenvedő személyek családjainak legalább fele nagy hangsúlyt fektet a jó alakra, a fizikai megjelenésre és a diétázásra, esetenként a beteg egész gyermekkorát végigkísérő, rendellenes családi viszonyulásokkal vagy kommunikációval erősítik az evészavarok kialakulását. – Mi a megoldás ezekre a problémákra? – Az evészavarok előfordulásának növekedése azért aggasztó, mert elsősorban serdülőkorú lányokat és fiatal nőket érint. Míg a tizenéves fiatalokat az anorexia keríti hatalmába, addig a bulimia a fiatal felnőttek betegsége. Éppen ezért fontos, hogy a szülők és hozzátartozók már az első észrevehető jeleknél megfelelő odafigyeléssel forduljanak serdülőkorú lányaikhoz, barátaikhoz, és ne engedjék meg a helyzet „elmérgesedését”. Az anorexia és a bulimia olyan táplálkozási zavarok, melyek veszélyeztethetik az illető személy életét, a súlyosabb formák a fiatalkorú lányok 1-4 százalékát érinthetik. Az anorexia esetében az elhalálozási arány magas, megfelelő kezelés nélkül a betegek 8 százaléka tíz éven belül életét veszti. A felismerés után az első és legfontosabb lépés az érzelmi támogatás és a megértés, amellyel a szülők és hozzátartozók fordulhatnak az érintett személyek felé. Ugyanakkor fontos, hogy az érzelmi támasz és megértés mellett egy hosszú távú, folyamatorientált kezelést is kapjon a beteg. Ez magában foglalja az orvosi kezelést, a rendszeres felülvizsgálatokat, tanácskozást egy táplálkozási szakemberrel, valamint pszichiáter, pszichoterapeuta vagy pszichológus segítségét is.

Nagyálmos Ildikó