Veress Viktória első hegedűs, Orbán József másodhegedűs, Lakatos Árpád Richárd csellista, Forgács János brá­csás­/harmadik hegedű, illetve beugrósa, Ilyés Hunor István a koncertek előtti közös munkáról, az élőzenei trendek változásáról, a fellépésekkel járó felbecsülhetetlen élményekről meséltek, mi több, az is kiderült, mi az, ami miatt mindannyian rajonganak a filmzenékért.

– Hogyan és mikor indult a vonósnégyes?

Veress Viktória: A Fortepiano Kvártett 2017-ben alakult a vezetésemmel, a Palló Imre Művészeti Líceum Allegra BaRock zenekarának akkori tagjaiból. A csíkszeredai múzeum felkeresett, hogy lépjünk fel kisebb formációval egy kulturális rendezvényen. Az első koncert sikere lendületet adott a folytatáshoz, s gyorsan összeállt a Fortepiano akkori felállása. A csellista és jómagam a kezdetek óta tagok vagyunk, a többiek egy-két átszerveződés után csatlakoztak. Szólistaként rengeteget kellene gyakorolni ahhoz, hogy elismerjen a közönség. Egy kisebb formációnál más a helyzet, mert a jó hangzás érdekében támogatjuk és kiegészítjük egymást. Így biztonságosabb, mert azt érezzük, ha történik valami, a többiek azonnal segítséget nyújthatnak.

Orbán József: Nem sokkal a formáció létrejötte után kezdtem el tanítani a Palló Imre Művészeti Líceumban. Viktória kérte, hogy csatlakozzam, és én örömmel tettem eleget a kérésnek, hisz egy zenésznek létszükséglete, hogy az oktatási órák keretein kívül is muzsikáljon, különben nagyon hiányozna a színpad. Nagy élmény egy kis zenekari formációban játszani, mert úgy hangoljuk össze a szólamokat, úgy szervezzük a próbákat, hogy mindenki idejétől, képességeitől függően járuljon hozzá a közös zeneművekhez. Nyilván, szólistaként a dicsőség nagyobb, de vonósnégyesként a felkészülés sokkal gördülékenyebb.

– Milyen stílusú zenét játszik a Fortepiano?

V. V.: A változatosság érdekében folyamatosan új művekkel gyarapítjuk a repertoárt, és ezekből közzé is teszünk a hivatalos honlapunkon, illetve a közösségi oldalunkon. Gyakran közreműködik Lokodi András zongorista, aki átírja vonósnégyesre a nagyzenekari kottákat. Kezdetben négy-öt darabunk volt műsoron, de az elmúlt évek során egy közel száz művet számláló repertoárrá duzzasztottuk. Volt egy alapművünk, amire a technikai nehézsége miatt nagyon büszkék voltunk, Vivaldi La Folia című barokk tánca, ami legalább tízperces, és ezt minden fellépéskor eljátszottuk. Idővel rádöbbentem arra, hogy van a szórakoztatóiparban egy olyan zenei rés, ami nálunk jelenleg nincs kitöltve. Feltűnt, hogy nincsenek Udvarhely környékén olyan vonósnégyesek, amelyek eljegyzéseken, polgári és templomi esküvői szertartásokon lépnek fel. Jó lehetőséget láttam abban, hogy a hagyományos koncerteken kívül bevállaljuk az esküvői zenélést is. Nem mindenki vágyik erre a fajta igényes zenére élete nagy napján, de nem is baj... Azok a párok hívnak meg élőben játszani, akik értékelik a klasszikus zenét, a minőségi filmzenét és a feldolgozásokat. 

O. J.: Nem lehetett olyasmire igény, amire nem volt kínálat. Külföldön vagy nagyobb román városokban természetesebb, hogy a friss házasok egy vonósnégyest keresnek fel az esküvői zenélésre. Udvarhelyen nem volt olyan formáció, amely eleget tehetett volna az ilyen jellegű felkéréseknek. Az ötlet meg sem fogalmazódott korábban, mert nem volt, aki zenéljen a násznép előtt a templomban és a rendezvényteremben. Kaptunk az alkalmon, mert próba szerencse. Repertoárunk közel felét a filmzenék alkotják, a másik részét pedig a barokk és a klasszikus művek. Ezenkívül gyakran játszunk közismert, modern slágereket. A változatosságban rejlik a formáció csábereje. Egyre több felkérésünk van, ezért elkerülhetetlen a repertoár bővítése. Több udvarhelyi rendezvényen fellépünk, nem játszhatjuk mindig ugyanazt, mert a közönség egyhangúnak tartaná. Most már van külön gálarendezvényekre, ünnepekre, egyházi eseményekre összeállított műsorunk.

Ilyés Hunor István: Amit mi játszunk, az mindenkinek szól. Annyira változatos a műsorunk, hogy minden korosztály megtalálja a koncertjeinken azt, amit hallgatni szeretne. Az erőnk abban rejlik, hogy nemcsak klasszikus zenét játszunk, hanem könnyűzenét is, ami igazodik a mai zenei ízléshez. 

– Egyik tagnak sem ez a főállása. Mennyire nehéz összehozni egyéb kötelezettségek mellett a próbákat? 

O. J.: Mindannyian a zenével foglalkozunk. A formáció fele tanulja a zenét egyetemen, a másik fele tanítja, ezért leginkább a hétvégéket tudjuk a próbákra és a fellépésekre áldozni. A közönség a színpadon csak a végeredményt látja, mi tudjuk igazán, mennyire nehéz a közös munkát összehozni. A jó összhang sok összepróbálást igényel, főleg amikor még több vendégelőadó csatlakozik a műsorunkhoz. Rendszeresen dolgozunk együtt Kovács László karnaggyal, Lokodi András zongoristával, Frunzea Dávid hegedűssel, illetve Toró Árpád és Faluvégi Chripkó Krisztina énekesekkel.

– Melyik koncertre vagytok a legbüszkébbek?

V. V.: Számomra a jótékonysági koncertek a legemlékezetesebbek. Nagyon jólesik a lelkemnek, hogy el tudunk vállalni ilyen fellépéseket is. Csíkszeredában van egy hagyományos jótékonysági koncert a karácsonyi időszakban, de 2022-ben már Udvarhelyen is szerveztek hasonlót, ahol szintén felléptünk.

O. J.: Nekem a húsvéti és a karácsonyi koncertek jutottak eszembe, amelyeket a templomokban adtunk elő. Isten házában játszani mindig különleges élmény. 

Forgács János: Talán a legelső fellépésünkre vagyok a legbüszkébb, Iochom Zsolt Csókszereda című verskötetének bemutatóján. Egy tévéstáb is a helyszínen volt, hihetetlen élményként maradt meg.

– Mi motivál?

V. V.: A koncertek, a lelkes közönség és a tapsvihar – ezek éltetik a formációt. Mellette fontos a hírnév és az ismertség is azért, hogy a zene által tolmácsolni tudjuk azt az üzenetet, amiben mindannyian hiszünk: a klasszikus zenének helye van a mai trendek között.

Lakatos Árpád Richárd: Minden koncert más és más, ezért alaposan fel kell térképezni, hogy mit is szeretne hallani a közönség. Motivál a változatosság, illetve a cél, hogy minden korosztályt megszólítsunk a zenénkkel.