Bizonyára mindannyiunk­nak van egy kedvenc helye, ahová rendre visszatér, hogy erőt merítsen, kikap­csolódjon, ellazuljon. Demeter Sándor Loránd szé­­kelyderzsi unitárius lelkész, történelmi és vallási lovas zarándoklatok szervezője és résztvevője a Hargita lábánál, Libánban lel gyakran nyugalomra. 

– Erdő van, hegyek és csend. Az idő annyira besűrűsödik, hogy miközben egy fa alatt, kávéval a kézben élvezed a napsütést és a borzoló szelet, tavasszal a szemed előtt sarjad ki a virág, látod, ahogyan növekszik a fű, előtted barnul és hull le egy levél. Ez béke

– fogalmazott.