borús égbolt
szórványos felhőzet
Féjszbuk-világ
A modern kor legnagyobb vívmánya egyértelműen a féjszbuk – székely dialektusban – no de nem megyek most bele nyelvészeti kérdésekbe. A non plus ultráról szeretnék írni, az internetezés óta paradigmaváltó platformról. „Ablak a világra,” ahol minden megtalálható! A kínálat széles, akárcsak a kínai piacon, sőt annál is több, barátkozhatunk, randizhatunk, trollkodhatunk magunk és mások kedvére, illetve kárára. Na most jöjjön a tőlem megszokott 180 fokos fordulat, ez visszás is lehet! A sütikék elfogadása által a lelkivilágunk is könnyedén sérülhet, vagy éppen fenekestül felfordulhat, digitális lábnyomokat hagyunk, és az algoritmusok és logaritmusok követnek, nyomoznak, „kitalálják gondolatainkat,” megmondják, mi kell nekünk, ha mi már nem tudunk dönteni. Kell-e ide próféta, mikor itt vagyok én kedves olvasóinknak?! Pedig vannak féjszbukfüggők, bár senki sem tudja, még ők maguk sem, hogy léteznek. Szó sincs róla, hogy titkos társaságokban, páholyokban ülve élnének, mint a szabadkőművesek és azért nem láthatjuk őket, ahogy arról sem, hogy éppen a háttérből világuralomra törnének. Maximum a kanapén henyélve, és mint a Las Vegas-i kaszinóban, pörgetik a hírfolyamot egész álló nap. (Még szerencse, hogy én nem vagyok az!) Azonban megkérek mindenkit – komolyan, nem, véresen komolyan kérek és óva intek mindenkit, hogy ne háborgassuk a féjszbukfüggők nyugalmát! –, meg se említsék a féjszbukfüggőnek, hogy az, mert egyrészt, úgysem hiszi el, ha mondják neki, másrészt viszont általános felháborodást szítunk és heves tiltakozásba hajszoljuk a napjainkban e nem ritka embercsoport tagjait. A legapróbb gyanúperrel sem szabad élni velük szemben! Egyébként a féjszbukfüggők békés csoportjával általában bárhol szembefuthatunk, tömegközlekedést használva, a munkahelyen és talán nem túlzok, ha kijelentem, időnként a saját nappalinkban, a kanapéján fekve is rábukkanhatunk egy-egy féjszbukfüggőre.
Miben rejlik a függőség kulcsa? Első ránézésre nehéz megmondani, de talán a loga- és algoritmusok, amiket a féjszbuk használ, sokat segítenek a függőség kialakulásában és a platformra való rácuppanásban. Nem túloztam a Las Vegas-i szerencsejáték-hasonlattal, ugyanis az elv ugyanaz, a figyelmünket, időnket és energiánkat veszi (el) igénybe, és mindeközben a boldogsághormonjainkat pufogtatjuk a levegőbe. A féjszbuk elszívja a szabadidőnket és nem csak, mert nem elégszik meg X idővel, neki a teljes 0–24 kellene, és mi egyelőre hajlunk is az üzletre. Nekünk ez nem jó üzlet, de mégis mindig belemegyünk. Vágyjuk ezt a fajta illuzórikus világot.
Most befejezem, elég az okoskodásból, megyek féjszbukozni…, vagyis akarom írni, ki a szabadba…, elvégre közeledik a hétvége. Némítsuk le telefonjainkat és hallgassunk a természet hívó szavára, itt az ideje valódibb örömöket és tartalmasabb időtöltést találnunk magunknak, lehetőleg családunk és/vagy barátaink társaságában. Erre mi sem megfelelőbb időpont, mint az előttünk álló hétvége. Osztán persze ne feledjük el élményeinket fotók és hashtag formájában feltölteni, ha nem is azonnal – ne rontsuk el az élményt –, de utólag mindenképp, hiszen gondolni kell a digitális lábnyomainkra, és nem mellesleg éppen lájkvadászat zajlik.
Vlaicu Lajos
.jpg)