Mint már jó pár éve, idén március 15-én sem történt másként. Hiába az előző napi esőzések, az aznapra is rossz időt jelző jelentések, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület kis csapata, néhány gyergyói EKÉ-s túratárssal együtt, reggel találkozott Csíkszentmártonon a csekefalvi letérőnél, hogy Kocsis György túravezető irányításával elinduljon a Keleti-Kárpátok főgerincén haladva a Nyerges-tető felé, hogy az 1848–49-es szabadságharcban a szülőföldjéért és a magyar haza védelméért életüket áldozó honvédekre emlékezzen. Egy kis technikai eligazítás után elindultunk, és a faluból kiérve, a Csekefalvi-patak mentén egy helyen megállva, túravezetőnk felelevenítette az akkori véres csaták történetét. Mindezt meghallgatva, majd egy imát elmondva továbbindultunk, mert még hosszú út várt ránk. Medgyes tövénél jobbra térve, a patakon átugrálva elkezdtünk kapaszkodni egy meredeken felfelé, szép kis koszorúval díszítve hol egyik, hol másik férfi túratárs hátizsákját.

Áthaladtunk Disznóalján, Nagyszetyén majd a túránk legmagasabb pontjára érve, a Pap-hegyre (1165 m), a széltől rongyosra tépázott székely zászló alatt csoportképet csináltunk. Körülnézve láttuk a közelebbi hegyeket: a Dél-Hargitát, a Csomádot, Nemerét, Káposztás-tető stb. Kicsit odébb, pár percig tartó, nagy pelyhekben hulló havazás megáldotta ebédünket és indultunk is, hogy le ne késsük az ünnepséget, ahol meghallgattuk a politikusok ünnepi beszédét, majd koszorúzással róttuk le kegyeletünket. Míg odaértünk volna, még le kellett ereszkedjünk egy nagyon sáros meredek hegyoldalon, áthaladva a Kecske-tetőn, meg a Fertes-tetőn. A nyeregben hallottuk is, amint egy férfi súgja barátjának: ezek hanem egyéb a hegyekből jöttek. Az ünnepség előtt pár percre betértünk a helyi kávézóba, ahol a házigazda Borbély András vendégszeretetét élvezhettük. Az ünnepség befejeztével elhelyeztük koszorúnkat az emlékműnél és megfogalmazódott bennünk e szent hely üzenete. Ez a csata vesztes volt, de mégis győztes. Értünk tették Őseink. Ezt a csatát megnyerték nekünk. A magyarság összetartozásának szimbóluma. A Nyerges-tető olyan emlékhely, amelyhez szellemiségében és méltóságában kevés hely akad a Kárpát-medencében. Egy közös fotó után indultunk is, mert ki kellett kapaszkodnunk a Hosszúhavas sáros emelkedőjén, hogy a hármashatár irányát követve elérjük az Ágyúk ponkját, megkeresve a Lázárfalvára vezető erdei utat, hogy beérjünk a faluba. Meredek, de szép lejtőn leereszkedve, a falun végigmenve, megérkeztünk a kiindulóponthoz. 22 km táv, 750 m szintkülönbség megtétele után kellemesen elfáradva búcsúztunk el egymástól. 
 

Balázs-Bécsi Rozália,
Csíkszereda