A lovassport nemcsak egy egészséges életmódot biztosít az ezt művelők számára, hanem kiegyensúlyozott, felelősségtudatos személyeket is kovácsol a sport gyakorlása során. Tamás Adrienn külföldön elvégzett tanulmányait követően hazatért, és lovasedzőként kamatoztatja tudását. A szakmáról és az edző mindennapjairól beszélgettünk Adriennel. Sokan állítják, hogy a lovassport nagyban különbözik más sportágaktól, ugyanis a sportoló nem egy eszközt vesz igénybe, hanem akár egy életre szóló lelki társ segítségét. Tamás Adrienn jelenleg lovasedzőként tevékenykedik, a lovak iránt érzett szeretete már egész kiskorában elkezdődött. − Nyolcéves koromban ültem először lovon, sok noszogatás után. Akkor még megsimogatni sem mertem, viszont az első lovaglás után már egyértelmű volt, hogy fordulóponthoz érkeztem. Soha nem felejtem el a Magyar nevű hatalmas fogatlovat, akinek köszönhetően beleszerettem a lovaglásba. Ezután a zsögödi lovarda lovain képeztem magam, és miattuk ez egy életformává is alakult. A későbbiekben a továbbtanulásra az Epona Spanyol Lovasiskolát választottam, valamint a budapesti Testnevelési Egyetemen belül a lovassportedző szakot – mesélte Adrienn. Fontos a szeretet Ahogyan a fiatal lovasedző elmondta, a lovakkal való foglalkozás és a lovasoktatás egy olyan életformát igénylő tevékenység, melyet csak azok az emberek képesek folytatni, akikben megvan a lovak iránti szeretet. − Ha ez kialakul egy lovasemberben, akkor motiváció nélkül tudja, hogy ez a kötelessége. Mi már az elejétől fogva mindennap jártunk lovagolni és végeztük a lovak körüli munkát, ami nélkül szintén nem nevezheti magát senki lovasnak. Nagyon sokat lovagoltunk magunkra, szakember segítsége nélkül, pedig ennek az időnek a töredéke alatt el lehetett volna jutni arra a tudásszintre, amivel most rendelkezem, amennyiben kapunk szakmai segítséget. Az önképzés is hasznos, viszont rengeteg zsákutcába viszi az ember magát és a lovait – fűzte hozzá. [caption id="attachment_119985" align="aligncenter" width="2560"] Lovasedzések. Korosztálytól függetlenül bárkinek ajánlott
Fotó: László F. Csaba[/caption] Itthon kamatoztatja tudását Adrienn másfél éve, az egyetem elvégzése után költözött haza, ugyanis egy lovasbaleset miatt térdműtéten esett át. A lovasoktatást és a lovak képzését egy éve kezdte el itthon. – Kötelességemnek érzem, hogy a hosszú évek során a magasan képzett, hiteles edzőktől tanultakat átadjam az itthoni lovasoknak, így a tudásuk az enyém által nem vész el. Nagyon fontosnak tartom az utánpótlás nevelését, hogy majd a későbbiekben ők is továbbvihessék a tanultakat. Nekem is sokkal könnyebb dolgom lett volna külföldön, ha megfelelő ugródeszkám lett volna, de én legfőképp itthon szeretném továbbadni a tudásom. Ez az én szívügyem – emelte ki Adrienn. [caption id="attachment_119986" align="aligncenter" width="2560"] Fotó: Kelemen Kinga[/caption] Minél előbb, annál jobb Mint minden sportágat, ezt is fiatalon érdemes elkezdeni. Ebben az esetben azért is fontos, mert több idő áll a lovas rendelkezésére ahhoz, hogy képezze magát, illetve hogy közeli kapcsolatot alakítson ki az állattal. − Már hároméves gyerekeket is látunk ismerkedni a lovakkal, ami nagyon jó. Ez a sport sok fizikai és pszichés képességet igényel, hiszen egy olyan állattal dolgozunk együtt, amely az ember összes érzelmét átveszi, reagál rá. Nagyon fontos tehát, hogy minél gyorsabban kialakuljon a fiatalokban az önuralom – mondta a lovasedző. Hozzátette: a fizikai képességek a lovaglás során kialakulnak. Ez egy olyan mozgáskultúra, amit igazán jól csak úgy tudunk fejleszteni, ha minél többet lovaglunk. Adrienn szerint nem lehet megítélni, hogy hány évesen ajánlatos abbahagyni a lovaglást, ez egyénfüggő. − Hazai és nemzetközi szinten is rengeteg példa van arra, hogy 60–70 év közötti hölgyek és urak még élsportban, nagypályán versenyeznek. Jelenleg a legfiatalabb tanítványom 5 éves és a legidősebb 60 fölött van – tette hozzá.

Felelősségre és kötelességtudatra nevelnek

Nincs szabadnap A lovas életben nincs különbség hétköznap és hétvége között. Az edzés és a lovak is mindennap ugyanannyi figyelmet igényelnek. Adrienn naponta több órát tölt tanítványai és a lovak társaságában. − Ahogyan az időjárás engedi, nyáron legtöbbször reggel 6 és este 10 óra között vannak az órák, a téli időszakban pedig reggel nyolckor kezdjük az edzéseket és sötétedéskor fejezzük be. Ez alól kivételt képez a Szent László Lovarda, ugyanis ott rendelkezésre áll egy kisebb fedett pálya, ahol van világítás. Naponta akár négy helyszínre is kijárok, ahol lovakat lovagolok és képzek vagy épp lovagoltatok. Úgy gondolom, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, és mindig a ló fizikai és pszichés állapotát szem előtt tartva kell képezni a tanítványokat – jegyezte meg a lovasedző. Mint megtudtuk, vidékünkön egyre elterjedtebb a lovazás, van, akinek egészen komoly célkitűzései vannak, és van, aki csak hobbiszinten űzi, vagy csak szeretne kikapcsolódni. Adrienn az igények szerint szervezi az órákat és személyre szabott edzéseket tart. − Egy igazi lovasnak nincs szüksége külön motivációra, de természetesen igyekszem a változatosságra. A ló és lovas fejlődésével arányosan egyre összetettebbé válnak az edzések is. Edzőként fontos elkülönítenünk a hobbilovasokat a versenysportban részt venni kívánó lovasoktól. Ez nem azt jelenti, hogy egy hobbilovasból nem válhat eredményes sportoló, vagy egy sportlovasból hobbilovas, minden elhatározás kérdése. Mindkét esetben fontos a változatos edzések biztosítása – magyarázta Adrienn. [caption id="attachment_119987" align="aligncenter" width="2560"] Lovasélet. Nincs szabadnap Fotó: László F. csaba[/caption] Nemcsak az egészséges életmódot biztosítja − Saját magamból kiindulva azt tudom mondani, hogy a lovakkal való munka olyan tulajdonoságokkal gazdagított, amelyeket a mai világban egyre kevésbé látunk, észlelünk. Ilyen például a felelősség- és a kötelességtudat, hiszen a lovak mindennapos ellátást igényelnek, ünneptől, szabadságtól függetlenül. Egy igazán jó lovas a lovát nem eszköznek tekinti, hanem társnak. Úgy gondolom, tartozunk annyival a lovaknak, hogy minden igényüket kielégítsük és a maximális kényelmet biztosítsuk nekik. Számára és általában a szakmabeliek számára is a lovaglás és a lovasoktatás jelenti a teljes életet. − Nekem ez a mindenem, és az, hogy ebből próbálok itthon megélni, csak hab a tortán. Azt gondolom, nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy abból szerezze a mindennapi megélhetését, ami egyben a hobbija is. Persze ezért keményen megdolgoztam, de ezt már csak én tudom igazán – vélekedett. Mint megtudtuk, ennek a szakmának is van árnyoldala: a lovasedző szerint egyáltalán nem könnyű az oktatás, nem egyszerű emberekkel dolgozni. Jelen esetben pedig ehhez társul az is, hogy nem egy eszközzel, hanem egy ötszáz kilós állattal dolgoznak, akinek szintén szabad akarata van és ugyanúgy lehet rossz napja, mint az embereknek. − Az esetek többségében pozitív visszajelzéseket kapok a tanítványaimtól. Persze mindig és mindenhol vannak kivételek, nem tud mindenki mindenkinek megfelelni. Van, aki lassabban fejlődik és van, aki túl nagy léptekkel szeretne haladni. Az ilyen helyzetekben néha nehéz megtalálni az egyensúlyt. Egyre többen keresnek meg, hogy órákat tartsak és egyre többen kezdtek vagy szeretnének itthon tanulni, ami úgy gondolom, hogy előrelépés itt, Csíkszereda környékén. Arra a kérdésünkre, hogy mivel biztatná azokat, akik még nem próbálták a lovaglást, Adrienn egy idézettel válaszolt: „A ló hátán van a földi mennyország.”

Szilágyi Dalma-Orsolya