Ünnepek ünnepe. Karácsony. Csillagfényes éjszakán született szó, ezért oly különös ragyogású és varázslatos – úgy tündöklik, mint maga a csillag a sötét éjszakában. A világ ilyenkor tele van csodákkal amaz első éjszaka óta, amikor a legnagyobb csoda történt: egy kisded képében megszületett a Világ Megváltója. 
Kinek-kinek persze mást jelenthet a karácsony, hiszen mély értelmű, gazdag tartalmú fogalom, annyi minden belefér. Lehet a család ünnepe, lehet a béke ünnepe, lehet a szeretet ünnepe, lehet az ajándékozás napja. Szüksége van ma is a társadalomnak sok jó, népes, példás életű családra, hiszen a család a társadalom sejtje, ezért amilyen a család, olyan a társadalom is. Ma pedig annyi a szétvált, zátonyra futott családok száma. 
Szüksége van az emberiségnek a békére, hisz olyan nagy a háborúskodás, a gyűlölködés, az intolerancia, hogy félelmek és rettegések között telik népcsoportok és egyének élete. 

Szüksége van ma az embereknek az ajándékokra is. A legszebb ajándékokra, mint a jó szó, a biztatás, a segítségnyújtás, az anyagi támogatás, munkahely, létbiztonság, és ezekhez hasonlókra, hiszen ezek nagy hiánycikkek. 
Karácsony. Nekünk, keresztényeknek mindenekelőtt ma is a betlehemi jászol Kisdedét jelenti. Ő magában hordozza a családot, a békét, a szeretetet és az ajándékot is. Őt befogadni jelenti együtt az egészet.
A mai világ legnagyobb problémája ugyanaz, amit János evangélista így panaszol fel: „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn. 1,11) Ott, ahol befogadják, a sötétség világossággá változik, a gyűlölet szeretetté formálódik, az élet megszépül, több öröm, több megelégedettség, több béke lesz a lelkekben és a közösségekben. 
Karácsony! Legszebb emlékeimben kinn az éjszakában, nagy pelyhekben, nesztelenül hull a hó, bent a kalácsillatú szobában, a csillogó fa alatt együtt a család, és mindenki, igazán mindenki boldog…
Ilyen karácsonyt és ilyen mindennapi életet kívánok minden jóakaratú embertestvéremnek!