borús égbolt
Bizalom. Hol a határ?
„Ember, küzdj és bízva bízzál” – gondolom, valamennyi olvasónknak ismerős Madách ezen idézete. Minap vezetés közben jutott eszembe ez a gyakran hangoztatott bölcsesség. Többek között azon is morfondíroztam, hogy micsoda nagy „kincs” a bizalom annak is, aki adja és annak is, aki kapja. Úgy gondolom, azért is nagy kincs, mert mindennek az alapja. Gondoljunk csak bele, bizalom nélkül sem baráti, sem párkapcsolat, sem pedig jószomszédi vagy kollegiális kapcsolat nem lesz felhőtlen. Borzasztó rossz érzés együtt vagy egymás mellett élni valakivel úgy, hogy folyamatosan attól kell tartunk, hogy átver, visszaél jóhiszeműségünkkel. Az sem egy kellemes érzés, amikor partnerünk, szomszédunk korábbi rossz tapasztalatai miatt bizalmatlan számára a kevésbé ismeretlen emberekkel is. Képzeljük csak el, vezetés közben, amikor meg kell állnunk a stop-táblánál, alaposan biztosítunk, és akkor az anyósülésen ülő utasunk megkérdőjelezi, hogy tényleg szétnéztünk-e. Ugye, hogy lelombozó vagy éppen dühítő tud lenni ez a helyzet.
Továbbgondolva: milyen lenne, ha egy autóbusz sofőrjétől folyamatosan megkérdeznék utasai, hogy valóban biztosított-e az útkereszteződésnél. Lehetséges, hogy a bizonytalanságok nagy részét a korábbi ráfázások szülik, ezért sosem árt óvatosnak lenni. Kérdés, hogyan találjuk meg ebben az esetben is az aranyközéputat, mert fontos, hogy ne legyünk naivitásunk vagy éppen túlzott bizalmunk áldozatai. S miközben mindezeken agyaltam, néhány reklám is elhangzott a rádióban. Zárójelben megjegyzem az egyetemi évek során tanítottak és igyekeztem tanulni reklámkészítést. Innen is tudom, hogy a „népszerűsítésnek” több formája van. Esetenként az ész érvek és praktikusság-, máskor pedig érzelmi alapon próbálnak meggyőzni, de még az is előfordul, hogy e kettőt társítva ösztönöznek a vásárlásra. A rádióban elhangzott reklámok mind érzelmi alapon próbálnak „zsarolni.” Annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a termék gyártója is meg kell éljen, szinte még a magas vérnyomásra is be kell fizesse az adót, utalnia kell az alkalmazottak bérét stb., de mégsem tartom helyén valónak a kedves hallgatók érzelmi befolyásolását. Azért sem, mert ha Andriska nem tud befizetni egy hatnapos luxuskirándulásra, autóvásárláskor is csak egy 5-6 éves külföldről hozott verdát választhat, vagy Gizike nem tudja megvásárolni a márkás kardigánt, attól még élhetnek boldog és teljes értékű életet, sugalljon is bármit a reklám. Tehát a lényeg, hogy éljünk bárhol, bárhogyan ne hagyjuk, hogy visszaéljenek bizalmunkkal vagy éppen mi ne éljünk vissza valaki bizalmával.
Késő este értem haza, morfondírozásom végére érvén – minden bizalmatlanságból származó sérelmem számbavétele után –, keserédes emlékek törtek fel bennem. Mire a kereskedelmi rádióban felcsendült egy „ezeréves” dal, melynek refrénje azóta is motoszkál a gondolataimban:
„Bújj mellém! Suttogd azt, hogy szeretlek!
Kell a remény, míg szíved enyém”
No, nesze bizalom és bizalmatlanság!
Bíró István
_web.JPG)
