Erdélyben turnézott a népszerű magyarországi Sárik Péter Trió Falusi Mariann-nal: a hamarosan megjelenő Jazzkívánságműsor második lemezét mutatták be a júliusi koncerteken. A trió X-Bartók című lemezét Fonogram-díjjal jutalmazták, de jazzfeldolgozást készítettek Beethoven zenéjéről és a világon elsőként Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájáról is. Turnéjuk közepén Sárik Péterrel beszélgettünk. – Kérlek, ne haragudj, hogy rögtön így kezdem az interjút, de ezt mindig is meg akartam kérdezni egy jazz-zenésztől: a jazz nehezen befogadható műfajnak számít, ezért előfordul, hogy sokan nem szeretik – vagy nem értik –, de olyan is akad, aki nem szívesen vallja be ezt. Jazz-zongoraművészként mi a véleményed erről? – Igen, általánosságban elmondhatjuk, hogy a jazz nem popzene, tehát nem azért játsszuk, hogy a lehető legtöbben meghallgassák, mint a rádióban hallható slágereket. De azt is el kell mondani, hogy rengetegféle jazz van, hisz a mi műfajunknak a kialakulása óta mindig is az volt a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy minden újonnan megjelenő vagy már régen létező zenei műfajt magába szívott. Így a népzenekedvelőknek érdekes lehet a folk-jazz, a rockzenét hallgatóknak a jazz-rock, de van latin-amerikai stílusú jazz is, amelyben a samba, a salsa, a bossa-nova elemek lelhetők fel, az eredetitől annyi eltéréssel, hogy a jazzben mindig van improvizáció is. Szóval akit érdekel a jazz, ha egy kicsit jobban utánanéz, biztosan megtalálja a neki tetsző stílust. Aki azt mondja, hogy nem szereti a jazzt, az inkább nem ismeri, és amit esetleg hallott belőle, az nem tetszett neki. Ez teljesen normális, hisz ez a zenei stílus a legtöbbször nem válik kedvenccé az első hallásra, de ha egyszer beüt, akkor nagyon beüt! – Sokszor koncerteztek Erdélyben, gyakran jártok ide, Székelyföldre is. Mit jelent számodra és a trió számára az erdélyi környezet? – Aki engem valamennyire ismer, az tudja, hogy Erdély szerelmese vagyok. Rengeteg barátom van itt, szó szerint hazajárok Erdélybe. Épp ezért minden évben turnézunk és koncertezünk erre, és ez a vidék, az emberek és igazából meg sem tudom mondani pontosan, hogy mi, megfertőzte az egész zenekart, alig várjuk, hogy újra jöjjünk. Ráadásul szeretnek itt minket, és ki ne szeretne ott lenni, ahol szeretik? – Az erdélyi turnén a Jazzkívánságműsor magyarul második lemezét mutatjátok be. Mit kell tudni erről a lemezről, kiknek szól? – Ez egy vadonatúj anyag, a dalokat már felvettük, de kettő kivételével még meg sincsenek keverve a felvételek. A CD majd csak valamikor augusztusban jelenik meg, a budapesti lemezbemutató pedig szeptemberben lesz. Június 30-án, Nagykárolyban volt az első alkalom, hogy koncerten játszottuk ezt a programot. Ahogy a cím is mutatja, magyar slágerek jazzes feldolgozásait játsszuk, azokat, amiket a közönség kért tőlünk. Több száz kívánságból választottuk ki azt a 12 dalt, amelyik a lemezen szerepel. Többek között Kovács Kati, Katona Klári, Balázs Fecó, Demjén, Somló, Presser, az R-GO leghíresebb slágereit játsszuk, de van egy dal Bagossyéktól is. Ez egy trükkös zenei koncepció, ami tényleg mindenkinek szól! Aki nem szereti a jazzt, vagy nem is ismeri, és soha nem volt jazzkoncerten, az boldogan hallgatja a dalokat, és velünk énekli a jól ismert szövegeket, aki pedig jazzrajongó, az pluszban élvezi az improvizációkat és azt, hogy az ismert dalok új hangszerelésben, különleges módon szólalnak meg. A lényeg, hogy a koncert végén mindenki boldogan és elégedetten távozik. [caption id="attachment_125803" align="aligncenter" width="2560"] Gálfi Attila, Sárik Péter és Fonay Tibor. 2013 óta együtt játszanak[/caption] – A trió eddig megjelent lemezeit tekintve elmondható, hogy nagyon változatos zenét játszotok: Beethoven- és Bartók-feldolgozások is hallhatók, a Jazzkívánságműsor magyarul lemezeken azonban magyar slágerek jazzes átdolgozásait halljuk. Honnan ered ez a változatosság? – Mindenképp onnan, hogy én is és a Trió másik két tagja, Fonay Tibor és Gálfi Attila is mindenféle zenét szeret hallgatni és játszani is, így olyan irányokba is elkanyarodunk, ami az „átlag” jazz-zenészeknél ritkán fordul elő. Ez csak úgy működhet hitelesen, hogy mi tényleg a legnagyobb élvezettel játsszuk Bartók zenéjét, de ugyanúgy egy Tankcsapda- vagy Kovács Kati-dalt is. – A Jazzkívánságműsor magyarul második kiadásában is Falusi Mariann csatlakozik a trióhoz, éppúgy, mint az első kiadásban. Hogyan tudnád jellemezni ezt a felállást, milyen köztetek a csapatmunka? – Ez egy álomcsapat, hisz mind emberileg, mind zeneileg tökéletes az összhang közöttünk, ami, lássuk be, nagyon ritka dolog. Mariann-nal 2008, a fiúkkal 2013 óta játszunk együtt. Megszámlálhatatlan mennyiségű koncerten, kilométeren vagyunk túl, ismerjük egymás minden gondolatát, barátok vagyunk, szeretjük egymást, és úgy gondolom, ezt érzi a közönség is. Nagyon nagy erő ez, hisz a mi együttműködésünket nem valamiféle érdek vezérli, hanem csak egyszerűen szeretünk együtt zenélni és egymás társaságában lenni. Nagy ajándék az élettől, hogy így megtalálhattuk egymást. [caption id="attachment_125804" align="aligncenter" width="2560"] „Rengeteg barátom van itt, szó szerint hazajárok Erdélybe.”[/caption] – A mostani erdélyi turnétokon felléptetek többek között Nagykárolyban, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban. Milyennek találjátok eddig ezt a turnét? – Sokszor turnéztunk már Erdélyben, mindegyik alkalom fantasztikus élmény volt, de ez most valami még különlegesebb, hisz a világjárvány miatti bezárkózás után ez az első olyan koncertsorozatunk, amit igazi közönség előtt játszhatunk. Ugyanúgy sok helyszínen a mi műsorunk az első kulturális esemény. A már lejátszott koncertek után azt érzem, hogy az embereket sokkal jobban megviselte az elmúlt időszak, mint gondoltuk volna. Nagyon hiányzott mindenkinek a találkozás, az együttlét, a normális élet, nem beszélve a zenéről és különösen az élő koncertekről, ami semmivel össze nem hasonlítható élmény. Örülök, hogy végül megvalósulhat ez a koncertturné, és annak is örülök, hogy az általunk igen szeretett erdélyi közönség hallhatja először ezt a műsort!

Péter Ágnes

A Sárik Péter Trió tagjai: Fonay Tibor – bőgő Gálfi Attila – dob Sárik Péter – zongora Falusi Mariann – ének