Az izlandi ló világszerte ismert alkalmazkodóképessége, strapabíró jelleme és a lovasokhoz való türelmes és barátságos hozzáállása miatt. Sajátságos mozgásformája szinte kizárólag az izlandi lovaknál fordul elő. Hogy többet megtudjunk az izlandi lovak történetéről, a tartásukról, illetve a velük szerzett lovas tapasztalatokról, az Ivói Lovardához látogattunk. A közigazgatásilag Zetelakához tartozó Ivó településen működő lovarda az ország egyetlen izlandi lovasközpontja. A lovardát 2007-ben alapította Albert András, amikor megvásárolta az első négy lovat Izlandon. Az istállót 2008-ban építette Ivóban, azóta folyamatosan bővíti az állományt. Jelenleg 34 állat van a lovardánál, amelyből 14 saját tenyésztésű csikó, ezek a Hargita megyei településen születtek. – Az izlandi ló 1,35-1,50 méteres, azaz átlagosan 1,40 méteres marmagassága miatt nagyon emberközeli állat, ráadásul az egyik legrégibb élő lófajta – mondta a tulajdonos. – A 800-as évek elején a Norvégiából Izlandra áttelepült vikingek magukkal vitték a lovaikat is a kis szigetre, ahol sokáig elszigetelten éltek. A kelta eredetű lovak akkoriban európai viszonylatban a legjobb hátasoknak számítottak. Az elszigetelődés miatt a szigetre telepített fajta a világ egyik legtisztább vérvonalú lófajtájaként maradt fenn. Az akkori parlamenti ülésen az egyik első meghozott döntés előírta, hogy több lovat nem vihettek a szigetre. Ezt a rendeletet máig betartják, napjainkban sem szabad egyetlen fajta lovat sem bevinni Izlandra, mi több, a szigetről elszármazott izlandi lovakat sem fogadják vissza – részletezte Albert András. Barátságos és közkedvelt A lovasoktató kérdésünkre elmondta, azért választotta az izlandi fajtát, mert szabadidős lovaglással szeretett volna foglalkozni, nem pedig versenysporttal. Véleménye szerint a mai rohanó világban nem áll a vendégek rendelkezésére több év ahhoz, hogy az előírt szabályok szerint sajátítsák el a lovaglást. A vendégek azt élvezik a legjobban, amikor lóháton mehetnek túrázni a természetbe, ezt az igényt pedig a legegyszerűbben az izlandi ló szolgálja ki. – Az izlandi négylábú nyugodt és kiegyensúlyozott fajta. Nincs benne versenyszellem, ennek oka a háziasításában keresendő – fejtette ki a lovarda alapítója. Hozzátette: a kis ló évszázadokig a ház körül tartózkodott, és békeidőben többnyire az emberek mezőgazdasági munkáját segítette. Egyáltalán nem harcos természetű állat, elsősorban az emberrel való együttműködésre alkalmas. A lovardánál úgy látják, hogy az izlandi ló éppen a nyugodtsága miatt közkedvelt a kezdő lovasok körében. Nem különösebben igényes Barátságos természete mellett tartásának feltételei is kedvezőek. A tulajdonos strapabíró, erős lónak nevezi az izlandit. Ritkán viszi állatorvoshoz őket, sőt istálló nélkül is kiválóan éldegélnek, mert jól tűrik a hideg éghajlatot, és könnyen alkalmazkodnak a szélsőséges időjárási viszonyokhoz. Mint mondta, a tartási költség jóval alacsonyabb, mint más lófajtáknál, beszerzésük viszont nagyon sokba kerül a fajta egyre nagyobb népszerűsége miatt. Mint megtudtuk, a Hargita megyei környezet szintén az izlandi lótartásnak kedvez. A vulkanikus talaj a szigetéhez hasonló, így az állatok a táplálkozás során nem esnek az elhízás csapdájába. A szigeten született lovaknál felmerülhet egy ritka betegség, a nyári ekcéma. A betegséget egy olyan légyfajta csípése okozza, amelyik Izlandon nem található meg. Az Izlandról származó lovaknak közel 10 százaléka elkapja az említett ekcémát, a szigeten kívül született lovaknál kialakul az immunitás. A betegség nem kezelhető, nem előzhető meg, de különböző kenőcsökkel csökkenthetők a kellemetlen mellékhatások. Bemutatók, ügyességi próbák Az izlandi lovat nem küldik vérre menő sportversenyekre. Ez a fajta a bemutatókon mutatja meg képességeit különböző jármódokban. A tulajdonos kivételként említette a flying pace, avagy a repülő ügetés versenyét, ahol igenis számít az állat versenyszelleme. Az elnevezés onnan ered, hogy ügetés közben a ló mozgása a repüléshez hasonló, azaz egy lába van a földön, a másik három pedig a levegőben marad. A flying pace kétütemű jármód, ami a leggyorsabb jármódja a világon élő összes fajtának. Az izlandi ló repülőügetésben akár 60 km/h sebességgel is képes haladni, de 300 méternél többet nem tud megtenni egyszerre. András ugyanakkor megemlít egy sajátos, tölt elnevezésű, négyütemű jármódot is, amely kimondottan az izlandi lovak különlegessége. Ebben a lágy jármódban a hátsó lábak a ló teste alá lépnek, míg az első lábak magasra emelkednek. Töltben a lassútól a gyorsig bármilyen sebességgel lehet lovagolni, akár a vágtával is felveszi az iramot. Mint mondta, a tölt mozgás a lovas számára rendkívül kényelmes, kellemesen hintázó érzetet kelt, miközben egyszerű a lovon megtartani az egyensúlyt. Mindenkinek jut a szórakozásból – A lovardánál legutóbb május 1-jén, az izlandi ló nemzetközi napján tartottunk nyílt napot lóversennyel, jármódbemutatókkal és ügyességi próbákkal. A nyári szezonban gyakran akár napi ötven vendég is érkezik a lovardához – tudtuk meg. András képzett oktatóként tevékenykedik Ivóban, és öt-hat alkalom után már arra bátorítja a lovasokat, hogy csatlakozzanak a vezetett túrákhoz. A lovardánál a gyerekek és a felnőttek egyaránt találnak megfelelő foglalkozásokat. A kisgyerekek számára félórás lovas sétát tartanak, az oktatás ötven percet vesz igénybe. Haladó szintű lovasok számára a két és fél órás rövid túra (a település mellett található erdőben) vagy a hatórás hosszú túra választható. Mind közül azonban a legkedveltebb a hatnapos csillagtúra és a négynapos vonaltúra. Ebben az évben öt tábort szerveznek, többnyire a nyári időszakban.

Miklós Dalma