Mostanában, amikor gyakran érkeznek rossz hírek – tomboló árvízről, pusztító tűzvészről, vírus- és medvetámadásról, vulkánkitörésről – igazi ajándék volt a CsEKE meghívása: László Ilonka a Királykő-hegység Zernyesti-szorosába hívta az érdeklődőket.
Harminckilencen jelentkeztünk: nők, férfiak, ifjabbak és szépkorúak, többnyire csíki természetjárók. Egy finnországi túratársunk jelenléte révén azonban nemzetközivé vált természetkedvelő csapatunk.
A kora reggeli órákban indultunk. Mire Sepsiszentgyörgyre érkeztünk, magunk mögött hagytuk a kissé ködös Csíki-medencét s a barcasági településeken áthaladva már biztosra vettük, hogy jó kirándulóidőnk lesz. Zernyest központjától nem messze, a Királykő Nemzeti Park kapujában gyülekeztünk. A Botorog-kúttól, 885 méteres tengerszint feletti magasságból fiatalos lendülettel vágtunk neki az útnak a kék sávos jelzés mentén, s ezt a tempót lefelé, a sárga sáv mentén is végig tartani tudtuk.
Körtúránk első szakaszá­ban lassan emelkedő, kényelmes sétaúton haladtunk. Alaposan megnézhettük az utunkat övező magas sziklafalakat, a mészkőbe vájt kisebb-nagyobb üregeket, a sziklákon itt-ott meghúzódó szerény kis virágokat, s a meredek falakon épített sziklamászó utakat. Számomra nagyon érdekes látvány volt a szoros jobb oldalán húzódó időszakos köves-sziklás patakmeder is. Szívesen időztem volna az út mentén elhelyezett információs tábláknál, amelyek román és angol nyelven ismertetik meg az erre járókat a Királykő geológiájával, növény- és állatvilágával. Jó érzés volt látni, hogy itt senki se bántja ezeket a táblákat.
Aztán kicsit meredekebben lépegettünk felfelé, mindig előre, míg az út végén feltűnt a hegy. Kiértünk egy kis platóra. Kattogtak a fényképezőgépek, mindenki szerette volna hazavinni a látványt: előttünk a Kis-Királykő tömbje, s vele átellenben a Nagy-Királykő bástyái uralták a láthatárt, közeli és távoli csúcsok, alattunk nagy tisztás, köröttünk sűrű erdők, kicsit balra, a hegy alatti tisztáson menedékház, a Curmătura, 1470 méterrel a tenger szintje fölött. A gerincet kisebb kanyart megtéve közelítettük meg. A háztól nem messze hideg vizű forrás. Azt tartják, hogy aki ebben megmossa az arcát, megfiatalodik. Mi is kipróbáltuk. Hiszünk a mondásban! Van ott egy kis tükör is, a látvány ellenőrzése céljából.
A menedékháznál alpesi hangulat kerített hatalmába: tájba illő színű és formájú épület, az ablakokban piros muskátli, jó fekvésű terasz remek kilátással, a házban szálláslehetőség, saját büfé, ház körül sátortáborozási lehetőség. Jól­esik itt lenni.
Kicsit megpihentünk, majd a ház mögötti kertajtón kilépve egy elég meredek erdei úton mentünk fel a Hasadék-kilátóhoz. A félórás út nem volt könnyű, de a látvány onnan fentről pótolta a befektetett energiát. Egész közelről csodálhattuk a Kis-Kőhavast s vidékét. Aztán elindultunk lefelé. A sűrű erdőn át vezető út rövidebb volt ugyan, mint felfelé, de meredekebb s térdpróbálóbb. Hála Istennek, mindenki szerencsésen visszaért a kiindulási ponthoz.
Szép napunk volt, sok minden belefért. Testünket-lelkünket erősítette, melengette a friss levegőn, gyönyörű időben megtett 25 000 lépés, két túratársunk versajándéka, a kedves túratársakkal folytatott sok jó csevegés, a finn barátunk éneke. Gazdagabban tértünk haza a minket annyi élvezettel királyi módon megjutalmazó Királykőtől.

Petzinger Klára