Szerdán épp 175 éve volt annak, hogy Petőfi Sándor eltűnt a segesvári csatatéren. A költő személye, költészete és e kettőhöz társuló eszme élénken foglalkoztatja a közvéleményt eltűnése, feltételezett halála óta. Az őt ábrázoló szobrok elkészülésének körülményei­ről, a költővel való hasonlatosságról és az általa képviselt eszményről, az alkotások életéről és utóéletéről, ideológiai gátakról és a nemzetiségi politizálás kiskapuiról ír korabeli sajtódokumentumokra és levéltári anyagokra hivatkozva Sarány István Petőfi arcai című könyvében, amelyet tegnap délután mutattak be Székelykeresztúron.

A bemutatón elhangzott, a könyv alapját a székely­keresztúri főtéren álló Petőfi-szobor adta, a kutatómunkát a helyi Molnár István Múzeum segítette, az ott található archívum által. A Hargita Népe felelős szerkesztője, Sarány István elmondta, hogy a Székelykeresztúr főterén található Petőfi-szobor nem az első alkotás, ami kikerült a köztérre, korábban készült már egy mű, ám az alkotó, Márkus András utólag úgy ítélte, hogy anatómiai szempontból nem voltak megfelelőek az arányai, ezért újrakészítette azt. A jelenlegi szobor 1973-ban készült. A Bronz-Petőfinek vagy Vas-Petőfinek is nevezett alkotás elődje csak rövid ideig volt látható, aztán helyét átvette az új szobor. A régi szobor darabjai a 90-es években eltűntek, a Molnár István Múzeum munkatársa azt mesélte, hogy a végtagjait értékesítették, az árából pedig egy, a múzeum tulajdonában lévő mikrobuszt szervizeltek. 

A könyvbemutatón a megyében található jelentős Petőfi-szobrokat is megemlítették, például a korondit, a gyergyószentmiklósit, a borszékit és a Csíkszeredában található alkotást. Sarány István elmondta, örökös vita, hogy mennyire hasonlít egy adott szobor az ábrázolt személyre, jelen esetben Petőfi Sándorra, de feltevődik a kérdés, hogy ki tudja megmondani ezt, hiszen ki tudja, hogy nézett ki valójában a költő. A szerző kiemelte, a szobrok eszméje a fontos, amit képviselnek, nem a hasonlóság az eredeti személlyel. A könyvbemutatót a szerző 
Cs. Szabó László szavaival zárta: „A néző szemében, nem a látványban van a szépség.”