Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Székelyvarság sokáig ideiglenes építésű nyári szállásokból, kezdetleges tanyabokrokból állt, ahol főleg kaszálás idején tartózkodtak a tulajdonosok. Szarvasmarhákat, juhokat tartottak mai területén, valamint több fafeldolgozó, zsindelykészítő műhely is itt üzemelt. A 19. század második felétől oroszhegyi, korondi, zetelaki származású családok költöztek ide a völgyekből, ahol népességfölösleg élt, és kevés volt a rendelkezésre álló, mezőgazdaságilag hasznosítható terület. Így jött létre az állandó jellegű település a múlt századfordulóra. Iskola, egyházközség alakult, boltok, újabb fafeldolgozó műhelyek nyíltak, 1906-tól vált önálló közigazgatási egységgé. Ez a magyarázata annak, hogy viszonylag újak a köz- és magánépületei. A községnek 2015 óta van saját tájháza, amelyet Falumúzeumnak neveznek. Abból a megfontolásból kapta ezt a nevet, hogy a néprajzi jellegű tárgyak mellett megőriztek és kialakítottak egy korábbi időszakra jellemző, a helyi közigazgatás történetét felidéző helyiséget is. Kihasználva egy LEADER-program lehetőségeit, lebontották és újjáépítették az 1908-ban készült jegyzői lakot, amelyben az elmúlt száz évben volt már rendelő, szülészet, kántori lak, iskola, de még kocsma is. Ez a szép, nagy odafigyeléssel készült új épület a helyieket a múltra és a múlt értékeire emlékezteti, illetve abban segíti az idelátogatókat, hogy a korábbi életformába betekintést nyerjenek. Megismerhetik általa a hagyományos mesterségeket, foglalatosságokat, szokásokat, amelyek az itt őrzött tárgyi emlékek, fotográfiák segítségével rekonstruálhatók. Mivel eredetileg is egy fából készült épületről van szó – amelyre a sokféle rendeltetés mellett az utóbbi évtizedekben nem jutott elég figyelem –, teljesen lebontották és új anyagokból építették meg eredeti formájában. A külső deszkaburkolat nem véletlenül került rá, az is a múltat idézi, hiszen a zord időjárási viszonyok miatt praktikusabb volt hajdanán a helyben fellelhető, leginkább kézenfekvő fenyődeszkát használni. Az új épületet mindemellett azonban korszerű szigeteléssel és fűtésrendszerrel látták el. A Falumúzeum létrehozásakor a helyi önkormányzat arra is gondolt, hogy teremtsen lehetőséget a hagyományos mesterségek bemutatására. A múzeum pincéjében kialakítottak egy olyan helyiséget, ahol a zsindelykészítés gyakorlatát tudják szemléltetni – fellelhetők ma is ehhez értő népi mesterek a községben –, de amennyiben a közegészségügyi állapotok azt lehetővé teszik, a szövés, a fonás és a gyapjúfeldolgozás különböző fázisai is szemléltethetők lesznek. A népi élet és a népi mesterségek kellékeit helyezték el a kis múzeumban, sikeresen kiegészítve azokkal a tárgyakkal, amelyek a létezett szocializmus korában a párttitkárként is szolgáló jegyző, azaz az államhatalom képviselője munkájának irodai kereteit adták. A kiállított anyag egyrészt a polgármesteri hivatal, az egykori „néptanács” régi bútorzatából tevődik össze, de sok tárgyat iskolások gyűjtöttek. Jelentős az önkéntes magánadományok száma is, akik főleg eszközöket, háztartási felszereléseket, szőtteseket, kézimunkákat adományoztak. A gyűjtemény érdekessége, hogy – bár nem tekinthetünk általa vissza a 18-19. század kultúrájába, ízlésvilágába – igen erősen dokumentálja a hosszú 20. századot, amelynek ideje alatt jelentős társadalmi, életmódbeli változásokat volt kénytelen elszenvedni a székelyföldi, ezen belül pedig a székelyvarsági lakosság is. Folytatták a tárgyak gyűjtését: újabb büszkeségük egy 1886-ban készült kaszten és egy szintén 19. századból való mérleg – két olyan tárgy, amelyet az „alapító atyák”, az első telepesek hozhattak magukkal. A koronavírus-járvány idején beszűkült ugyan a látogatók köre, iskolások számára sem szerveztek túl gyakran bemutatókat, a külföldi turisták sem érkeztek olyan számban, mint korábban, de azért a nyári hónapokban a Falumúzeum része maradt azoknak a varsági gyalogos- és kerékpároskörutaknak, a vendéglátóhelyek által kínált programoknak, amelyek során a hatalmas kiterjedésű községben fellelhető látnivalókkal ismerkedhettek a turisták. Mostanra olyan objektumok jöttek létre, amelyek lehetővé teszik a négy évszakos vendéglátást. Fokozott elővigyázatosság mellett élünk ezekben a hetekben is, de az érvényes közegészségügyi szabályok betartásával a gyűjtemény azért megtekinthető. Érdemes a község hivatalos portálján tájékozódni – www.comunavarsag.ro –, illetve érdeklődni a hivatalban – telefon: (+4)0366-505286, valamint Pál Lajos alpolgármesternél – telefon: (+4)0744-795769 – Pál Leventénél – telefon: (+4)0755305182, primvarsag@freemail.hu. A korábban több nyelven is működő www.varsag.hu honlap, amelyet a helyi turizmusban érdekelt vállalkozók és civilek tartanak fenn, jelen pillanatban arculati átalakításon esik át, érdemes lesz a továbbiakban ezt a területet is felkeresni a világhálón.

Simó Márton