borús égbolt
havazás
A pálinka becsülete
A legtöbb embernek mifelénk, Székelyföldön a pálinkáról még manapság is leginkább az égő gyomor, a füstölgő nyelőcső és a lángoló száj ugrik be. Ez utóbbi természetesen nemcsak a pálinka elfogyasztásának közvetlen következménye lehet, hanem bizony kiválthat ilyen reakciókat a környezetünkben élőktől is. Azt hiszem, sok férfiember hallhatta már a máskülönben derék és türelmes (házas)társától a „Megint milyen büdös pálinkaszagod van!”-megállapítást vagy annak variációit. Mindenesetre a gyengébbik nemnek nem szokása dicsérőleg szólni erről az italról. A pálinka persze olyan, mint a foci (a medve, a városvezetés és a példákat hosszan folytathatnánk), vagyis mindenki ért hozzá. Mindenki főzi, vagy van valakije, aki főzi. Mindenkinek a sajátja a legjobb a világon, és hát igen, mindenki issza. Ebéd előtt étvágygerjesztőnek, ebéd után emésztőnek, ünnepekkor hangulatfokozónak, felkelés utáni napindítónak, megfázás elűzésére, torokfájásra, másnaposságra, szívfájdalomra, magányosság ellen, a magyar gólokra és még ki tudja, hány és hányféle indokot lehet találni egy pohárka pálinkára. Ami természetesen akkor a legjobb, ha utána a hideg is kiráz, és a fent említett tüneteket produkálja tőle a fogyasztó. Az ám, csakhogy nem mindenki gondolja így, és már Székelyföldre is beszivárogtak azok a gyanús alakok, akik szerint a pálinkát lehet egy hajszálnyival gyengébbre főzni, és megfelelő eljárásokkal még a gyümölcsízt is érezhetjük a végeredményben. Magam előtt látom, ahogy az olvasók egy része összehúzza a szemöldökét e kijelentésemre, és gyanakodni kezd: „Hogy micsoda? Gyümölcsízű pálinka, ami nem éget, nem mar, nem fáj?” Bizony! Minderre bizonyságot kaptunk Csíkszereda legfiatalabb rendezvényén, a nemrég véget ért nemzetközi pálinka- és párlatversenyen (itt és most ne menjünk bele a szakmázásba, de tényleg nem minden párlat pálinka, viszont minden pálinka párlat). A nemes italok megmérettetésén kiváló szakemberek zsűrizték a Kárpát-medence számos tájáról beérkezett mintákat. Tették ezt fáradhatatlanul, pedig több mint ezer (!) féle italt kellett megkóstolniuk és szakvéleményezniük. Kimondani is sok. Mi, sajtósok szintén kivehettük a részünket e nemes feladatból. A szervezők ugyanis ránk is gondoltak, és egy rendkívül érdekes kóstolás és zsűrizés során megválaszthattuk a csíkszeredai sajtó pálinkáját is. Alma lett. Mármint 11-féle aranyérmes minősítésű almapálinkából választottuk ki azt, amit a legjobbnak gondoltunk vagy inkább éreztünk. Közben pedig sokat tanultunk. Az illatokról, aromákról, zamatokról, hibákról és erényekről, erőről és finomságról. A szakemberekkel beszélgetve pedig kiderült, hogy a pálinkakészítők és -kóstolók rendkívül kedélyes, kedves és kommunikatív emberek. Szakmájuk és a pálinka becsületéért pedig biztosan tűzbe mennének. Ez a verseny remélhetőleg nagy lépést jelenthet a pálinka székelyföldi megbecsültségének irányában. Talán egyre többen átértékelhetik és újragondolhatják ennek a nemes italnak a készítését és a fogyasztását, hogy ne csapjanak fel lángnyelvek se így, se úgy…
Farkas Endre
.jpg)
web.jpg)
.jpg)
