borús égbolt
A neten rendeltem
Tegnap jelzett a telefonom, hogy csomagot kaptam, megérkezett a rendelésem. Habár sokkal jobban szeretek mindent megfogni, alaposan megnézni, esetenként megszagolni, mielőtt megveszem, az utóbbi időben erről is leszokni készülök. Nem mondok újat azzal, hogy a világjárvány a vásárlási szokásainkon is nyomot hagyott, ami nem feltétlenül rossz, csak más, mint az eddig megszokott. Nekem például furcsa, hogy nem kell elmennem itthonról, és megfelelő ár-érték arányú bútorüzletet keresnem, az online kínálat bármikor rendelkezésemre áll. Igénybe is veszem, sajnos elég sokszor, de mivel a tapintás mint érzékszervek szintjén megtapasztalt élmény, elmarad, sokszor ér csalódás. Mert a gyereknek rendelt, csodaszép, fából készült gitárnak tűnő hangszer valójában műanyagból van… Vagy a fotókon tökéletesen mutató felső a valóságban fakó, és teljesen biztos, hogy nem az én méretem… S ha a megrendelt cipő egy számmal nagyobb, akkor „el kell viselni”, vagy inkább vissza kell küldeni, és garantáltan a következő szezonra megérkezik a megfelelő? A körömlakk pedig, ami túl volt árazva, de mégsem tartós, sőt a színe sem olyan, mint a képernyőn látszott?
Mindezek mellett ott vannak a kézműves csoportok, az ismerősök eladó dolgai, a cserebere-lehetőségek, amelyek által alakul-formálódik egy közös értékrendet valló közösség, amihez jó tartozni. Így lehet egyedi ékszerekhez, natúr kozmetikumokhoz, kézzel formált-alakított tárgyakhoz jutni, s rögtön elfelejthetjük a tömegtermékeket, amelyekből sosem elég egy, és végül beborítják az egész lakást, kiszorítva minket az életterünkből.
Amennyiben új vásárlási szokásokat alakítunk ki, már elmondhatjuk, hogy a járvány pozitív dolgokat is hozott, hiszen megtanította, hogy kevesebbel is be lehet érni, még akkor is, ha évek óta a fogyasztói társadalom malmában őrlődünk. Most kaptunk egy lehetőséget, hogy változtassunk rajta. Persze, ez nem megy egyik napról a másikra, de ha következetesek vagyunk, azok a lehetőségek is meg fognak találni, amelyek által tarthatjuk az irányt.
Persze, azért mégiscsak jó néha belépni egy turkálóba és elkalandozni a ruhahegyek között, netán egy jót beszélgetni az eladólánnyal. Vagy belépni kedvenc hentesüzletünkbe, ahol mindig van valami újdonság, egy kihagyhatatlan ajánlat. Esetleg meglátogatni a virágárust, ahol öröm szétnézni, hiszen kész terápia a tengernyi virág látványa. Lehet, hogy az arany középút az üdvözítő, amibe belefér a futár által hozott csomag kibontásának izgalma és az üzletek választéka? Nem tudom eldönteni, ezért gyorsan rákeresek a neten, hátha találok valami jó pszicho témájú könyvet, ami a döntéshozás lépéseit tárgyalja…
Boncina-Székely Szidónia
.jpg)