Tisztelt Mecénás Úr!

Ön, aki hétfő reggel a Sanyi bárban a deci köményest fizette, kérem, bocsásson meg nekem, hogy önhibámon kívül nem tudom a becses nevét, de mikor megkérdeztem nagyságodtól, hogy önben kit tisztelhetek, ön nagyon találóan tette fel a kérdést, hogy: Mit érdekel az téged, teee? Ejsze a szekunak dolgozol? Szerencsémre azóta tisztázódott a helyzet, ugyanis régi barátom, Szipka Gyuri bácsi, aki ott kint a gyárak mögött lakik, és aki önnek, amióta félig szívott cigarettákat dob el az úton, hűséges követője, elárulta, hogy nem mást tisztelhetek önben, mint városi polgárságunk krémjét, valamilyen röppentyűt vagy Ferit.

Tisztelt valamilyen Feri!

Én, Szilveszter Dániel, az anya­nyelvi kultúra fáklyás vezérhajója, több sikeres lírai vers és prózai prózakötet el- és felismert szerzője – hogy a csujogatói munkásságomról ne is beszéljünk –, végső kétségbeesésemben fordulok önhöz. Nagy bajban vagyok. Feleségem a sötét oldalra állt, úgy képzelje, ki akar engem szakítani az ezeréves népi kötelékből, és gyökértelenné, jöttment migránssá szeretne tenni engem. Hogy felháborodásomat jobban megérthesse, hadd idézzem ide mondatait, melyek, mint hideg acélpenge, hasítottak hazaszeretettől és a szülőföldhöz való ragaszkodástól fűtött mellkasomba: Danika! Szedjed össze magadot, s eresszed le Rádujéknitt, s jelentkezzél bé, hogy méssz te es Németbe almát szedni a busszal.

Kedves valamilyen Feri!

Úgy képzelje el, hogy ellenérvem, miszerint én nem mehetek Németországba almát szedni, mivel én ősrégi pityókaszedő családból származom, és nem vagyok hajlandó pénzért, de még euróért sem elárulni őseim hagyományát, feleségemnél süket fülekre talált. Szegény felmenőim most foroghatnak a sírjukban, hogy mivé is lettem. Mikor újra és újra határozottan állítottam, hogy soha egyetlen ősöm se mászott fára, a feleségemtől azt a választ kaptam: Lemászni bezzeg le tudtatok. A tériszonyra való hivatkozásomat azzal intézte el ez a rosszindulatú nőszemély, hogy ne félj, nem fogsz szédülni, kitisztul az agyad, mert ital ott nem lesz.

Tisztelt valamilyen Feri!

Kétségbe vagyok esve!! Hacsak valami csoda nem történik, szombaton indul a buszom, és elhagyni kényszerülök hőn szeretett szülőföldemet. De addig is, ha még egy deci köményesre vagy legalább egy sörre meg tudna hívni, akkor én végtelenül hálás lennék önnek, és minden erőmmel azon munkálkodnék, hogy neve örök időkig fennmaradjon mint váro­sunk anyanyelvi kultúrájának végtelenül bőkezű és önzetlen támogatója.

Őszinte híve és csodálója:

Szilveszter Dániel