A 84 éves Keresztes Borbála ma is ugyanazzal a lelkesedéssel varr, mint ötven évvel ezelőtt. Székely ruha, babák, bábok, pezsgőkötény, pántlika, fejdísz, betlehem, csipke, szőttes, terítő, hímzés, gyöngyözés, varrás… Ez csak néhány azon ékességek és technikák közül, melyek Keresztes Borbála kezei alól kerültek ki. Biztos mindannyian ismerünk olyan dolgos, öreg nénit, aki már közel van a nyolcvanhoz (vagy akár azon is túl), és a munka tartja életben. Keresztes Borbála egy Udvarhely melletti faluban született, Székelyszentkirályon. Jelenleg Csíkszeredában, Zsögödben él. Borbála néni szülőfalujában már kisgyermekként megismerkedett a varrás és alkotás szépségével, a nyugdíjas évek pedig megadták a lehetőséget arra, hogy egész nap azzal foglalkozhasson, amit szeret. Ő az, aki a nappal kel és fekszik, a köztes időt pedig pedig tervezéssel, varrással, hímzéssel tölti, vagy azzal, amihez épp kedve támad. Otthona is róla mesél Amikor beléptünk a zsögödi kis házba, éppen betűket varrt egy kis kendőre, s már az előszobában rengeteg kézimunkával találkoztunk. Borbála néni megerősítette, hogy most már annyi munkája van, hogy két házba sem férne el. Amióta az eszét tudja, varrással foglalkozott, hisz édesanyja és nagymamája is gyakorolták a szakmát. Az általános iskolában egy apáca tanítónő segítségével kezdett komolyabban foglalkozni a különböző technikákkal és a munkák tervezésével. Akkoriban mindenkinek volt valamilyen kézműves-elfoglaltsága. – A fiúk galambocskákat faragtak, meg vesszőseprűt kötöttek. Általában ajándékba adták, amit csináltak, s mi nekik azt, amit varrtunk. Még édesapám viccelődött, hogy aki a seprűt adta, majd ő lesz a férjem – emlékszik vissza Borbála néni. Alkalom ihlette egyedi mintavilág Mindegyik kézimunkája egy előre megrajzolt terv alapján készül, amelyet ő maga talál ki és rajzol meg szabad kézzel. Az asztalra kipakolva több száz berajzolt papírlapot mutat meg nekünk, mindegyiken más-más elképzelés; olyan is van, amelyiken különböző betűtípusok jelennek meg. Ám akad köztük olyan darab is, amelyiken tökéletes szimmetriában vannak a minták megrajzolva, mindenféle segédeszköz nélkül. Leginkább a hagyományos mintákat részesíti előnyben, de mindig odafigyel, hogy az aktuális időszakhoz kapcsolódó darabokat készítsen, ilyenek például a Mikulás-babák, melyek több polcon is fellelhetők a szobában, de egyéb alkalmak is megihlették Borbála nénit. – Ha szüreti bál volt, mindig vittem a fiataloknak hajbavalót – mondja. A rajzok teljes mértékben saját ötletei, mindig törekszik az egyediségre. Két azonos mintával előnyomott gobelin vagy kalocsai hímzés soha nem lesz egyforma, nem is lehet az, hiszen a készítője minden esetben a saját személyiségét is belevarrja a darabba. – Például ez egy hetvenesztendős anyag, amelyet otthonról hoztam el. Ezt a dobozt én restauráltam és festettem ki – mutatja a méretes ládát, amiben hosszú évek alatt felgyűlt textíliák, cérnák és más alapanyagok vannak. Borbála néni a mai napig abból a ládából dolgozik. Igazi művészlélek, hisz nemcsak varr, hanem verseket is ír, fiatal korában festett is. Az idős asszony napjai dolgosan telnek, számára a varrás és az alkotás az igazi kikapcsolódás, ami végigkísérte életén. Meg kell találni a lehetőségeket a boldogulásra, és ő tisztában van ezzel, a sok év tapasztalata bölcsességgé szilárdult, és ezzel együtt azt sem felejtette el, hogy gyermeki örömmel álljon az élethez. – A betlehemest karácsonykor ide kiteszem,s kivilágítom. Múltkor kérdezte a fogászom, hogy „maga nem ott lakik, ahol lefényképeztem a betlehemest is?”. Mondtam, hogy pont az az enyém – említi lelkesen Borbála. [caption id="attachment_133442" align="alignnone" width="2560"] Saját készítésű székely ruha. Borbála néni tehetsége mellől az életöröm sem hiányzik
Fotók: László F. Csaba[/caption] Hátrahagyni a jövő nemzedékének A munkái nem eladók, de az évek alatt már több százat elajándékozott belőlük. Reménykedik, hogy a kollekció majd visszakerül a szülőházába, amelyet szeretne tájházzá titulálni. Nyitja az ajtót, ami mögött egy zászlóméretű szőttest mutat, amely Szent Terézt ábrázolja. – A fiamnak jött egy barátja, és azt mondta, annyi eurót ad érte, amennyit kérek, de én azt mondtam, hogy nem adom, akármennyit is ajánl – emlékszik vissza. Ahogy a Henry Ford-idézet is tartja: „Akárki, aki abbahagyja a tanulást, öreg, legyen bár húsz- vagy nyolcvanéves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.” Borbála néni tökéletes példája annak, hogy miként őrizhetjük meg fiatalságunkat: ha azt csináljuk, amit szeretünk. A 84 éves néni a mai napig milliméteres pontossággal varr cifrábbnál cifrább mintákat.

Adorján Zsófia