Orvos, pap, tudós, zenész, színész. Csupa-csupa olyan foglalkozás, amelyre azt mondják, hogy ez nem is mesterség, hanem HIVATÁS! Ja! De szép máz! Tudod, mely mesterségekre mondják, hogy hivatás? Amelyeknél nem tisztázzák előre a munkaidőt és a fizetést. De közben meg komolyan azt gondolják, hogy ezt neked KÖTELESSÉGED csinálni fix munkaidő és fizetés nélkül is... Na, ez a hivatás. Miért? Tudod, hányszor kötöttek belém azzal, hogy: „Színész vagy? Mondj egy viccet!” Gondold el, te is, mint orvos, gyanútlanul sétálsz. Megállítanak: „Orvos vagy? Milyen bajom van? Gyógyíts meg!” Éjfélkor felverhetnek álmodból azzal, hogy: „Doktornő, sör okozta refluxtól szabad hanyután fekve aludni?”

Miért, a papot nem lehet? „Pabbáccsi, egy üveg rövid és két Sex on the beach koktél után miként kell értelmezni a Jelenések Könyvét?” „Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Magának már nem kell érteni, maga már látja. Sőt a tíz szarvból most már kettő a magáé!”

Például a Bibliába miért nem íratták bele valamelyik zsinaton, hogy a víz-gáz szerelő mestersége legyen a hivatás?

És lészen, hogy az ember házában lakozván, meleg víz és hideg víz után sóvárog vala. És mondá az ember: Íme, szükségem vagyon csövekre, hogy a víz eljusson a kazántól a ház minden helyiségébe és a csapokhoz.

És legyenek a csövek rézből és PEX-ből, és folyjon bennük a víz rendeltetése szerint, meleg, avagy hideg, és legyen az áramlás egyenes és akadálytalan, hogy a ház népe békességben mosakodhassék.

És mindezt a technológia, az elmélet és a gyakorlat bölcsessége szerint, az ügyfél hajlékában, a felebaráti szeretet szellemében, anyagi ellenszolgáltatás nélkül cselekedje a víz-gáz szerelő.

És mondá a szerelő: „Méterére ezer lej sem lesz elegendő.”

És elcsendesedék az ember. És megérté, hogy a felebaráti szeretet nem a csapból folyik.

Gondold el, mire adnának akkor állami és banki támogatást. Például a Zöld ház program mintájára. Lenne ilyen: Állami támogatás versmondásra... harmincmillió euró...

Programul Național Mul­tianual privind Imple­men­tarea Accesului Universal la Servicii Artistice și Culturale în Spațiul Locativ.

– Jajj, művész úr! Annyira vártuk, hogy itt, nálunk, a vitrin előtt elmondja Petőfitől, elejétől végig a János vitézt.

Hogy néznék ki, mire elmondanám? De hát... van az a pénz!

Vagy legyen zeneértő minden családban:

Programul Național pen­t-ru Promovarea Ac­ce­su­lui Uni­versal la Educație Mu­zi­cală și Experiențe Sonore în Spațiul Rezidențial.

– Uram, játszik ön valamilyen hangszeren?
– Sajnos nem.
– Sebaj. Hoztam dobot!

Vagy kapjanak állami támogatást a filozófusok is! Gondolkodó Embert minden háztartásba! 

Programul Național pentru Democratizarea Accesului la Reflecție Filosofică și Gân­dire Critică în Mediul Do­mestic.

– Mi az élet értelme?
– Nem tudom, de államilag támogatják!

… és LŐN! Csak pénz nem lőn.

Így maradt csupán a hivatás. Kisbetűvel. De az legyen kötelező!