Rafi Lajos Marosvásárhelyen született 1970-ben, de egyéves kora után Gyergyószárhegyre került. Életrajzi adatai szerint első verse akkor jelent meg nyomtatásban, amikor leérettségizett, első verseskötetét pedig 2007-ben adták ki Budapesten. Azután még jelentek meg kötetei, antológiákban is megtalálhatók művei. A cigány költő bádogosként kereste a kenyeret hatgyermekes családjának. 2013-ban hunyt el Szárhegyen, vonat gázolta el. A Rafi Lajosról szóló visszaemlékezéseket olvasva egyértelmű, hogy a cigány költő sohasem tagadta meg cigány identitását. Mégis, a magyar irodalmat jól ismerő cigányt a társai nem fogadták be, a magyar közösség pedig cigány származása miatt utasította el őt. Kettős identitású költő Lapunk munkatársa, Sarány István így ír a Hargita Népében megjelent Identitáskeresőben, avagy költőkkel, asztal mellett című riportjában a költőről, akit Gyergyószárhegyen ismert meg: „Rafi Lajosra – mikor még nem ismertük – gyanakodva tekintettünk, nem tudtuk, hogy mit akar a népcsoportja férfijainak jellegzetes arcvonásait viselő fiatalember az ismeretlenektől. Hamarosan rájöttünk, hogy társaságra vágyott, a betű, a szó bűvöletében élő emberek társaságára. Olvasottsága, a magyar irodalomban való jártassága lenyűgöző volt, Adytól idézett sorai, szakaszai mindig a helyén voltak, s a világ dolgairól markáns, határozott, olykor lesújtó véleménye volt, s minden állítását érvekkel támasztotta alá. Élmény volt vele beszélgetni, kocsmaasztalnál világot váltani.” Rafi Lajos utolsó verseskötete halála után jelent meg, a Polis Kiadó gondozásában, 2017-ben, Kolozsváron. A Halottként él az Isten című verseskötetben ­Ferenczi Attila, a kötet szerkesztője azt írja Rafi versei elé, hogy „Aki nem eléggé cigány a saját tradícióihoz ragaszkodó cigány kisebbségben, és nem eléggé magyar a többséget alkotó gyergyói-medencei magyar kisebbségben, az utóvégre a senki földjén, kiszorulva fogja átvirrasztani, illetve megsejteni a hátralevő mindennapjait. Ezt a kettős identitást felvállaló, de a kettőt egymással kibékíteni nem tudó költő a tehetetlenség bűntudatától szenved, s a belőle fakadó tragikus életérzés ott lappang talán minden versnyi lélegzetvétele mögött. Nem véletlen, hogy Rafi Lajos versvilágát egyszerre a cigánysors motívumai s a magyar irodalomból merített toposzok és a mitologikus, illetve keresztény hitvilágból azonosított archetípusok szövevényes rendszere szervezi.” [caption id="attachment_153087" align="alignnone" width="965"] fotó: Forró László[/caption] Sorsba zárva No de lássuk Rafi verseit közelebbről! Tímár Júlia a Látó 2017. novemberi számának Téka rovatában azt írja, hogy „Mindenekelőtt Rafi magyarul író cigány költő. Van valami feloldhatatlan ellentét e kettős identitásban, és ez az ellentmondás tragikus színezetet kap a versekben. A versek világát a cigányság sajátos motívumai ugyanúgy átszövik, miként a magyar irodalmi klisék, illetve a cigány hitvilág és a kereszténység különböző motívumai, történetei. A korábbi versek leginkább a mindennapokról tudósítanak, a cigányság életkörülményeiről, szokásairól, mitológiájáról, a kései versek inkább a személyes traumákat, a sorsba való bezártság keserűségeit igyekeznek kimondani, megszólaltatni. A keresztre feszítés, Auschwitz és a koporsó egyre gyakrabban bukkannak fel, ahogy mondani szokták, előrevetítve Rafi életének tragikus befejezését.” Aki kíváncsi Rafi verseire, az lapozza fel bármelyik kötetét. Nem fog csalódni. Ha pedig Szárhegyen jár az Olvasó, akkor nézzen körül a Lázár-kastély környékén, már csak azért is, mert régen volt ott egy kocsma, ahol sok időt eltöltött a bádogos poéta. Munkatársunk, Sarány István, a már említett riport szerzője is ott találkozott évekkel ezelőtt a költővel.

Péter Ágnes